Mi az élet értelme?

Szitakötő válasza:

A lét és fajfenntartás. De jó lehet embernek lenni!

zümmzürüm zümmzürümm zümmzürüm zümmzürümm zümmzürüm zümmzürümm

BE HAPPY!

amúgy meg fajfenntartás és a 42

Miért lenne értelme? Csak mert feltesszük a kérdést?

A kő sem azért létezik, mert értelme van, hanem egyszerűen van.

Üdv!

Nagyon sokat foglalkozok ezzel a témával, és többször is írtam erről, de minden írás csak az akkori látásmódomat tartalmazta és ezért nem is publikáltam sehol. Leírom most a jelenlegit.

25 éves vagyok, és egy 8 hónapos kislány boldog apja. Számomra az élet (egyik) értelme az csak ő és az anyja. Ez alapján persze lehet azt mondani, hogy a létfentartás és fajfenntartás, de ez még mindíg kevés a teljes kép megértéséhez. Ha csak állatként gondolunk az emberre, akkor itt véget is érne a történet és nem is lenne szükségünk lélekre. Ugyanúgy elvegetálnánk, mint az állatok és talán nem is szennyeznénk a környezetet...

A létezés kérdésének megválaszolásához az is kell, hogy a lélek mibenlétét megértsük. Eleve miért van lelkünk? Ez a materialisták rémálma, de szerintem nagyon sokat veszítenek a lélek létének tagadásával ugyanúgy, mint Isten létének tagadásával. Ha most elfogadjuk, hogy Isten teremtette az embert a lelkével együtt, akkor valami vélt és valós célt is kell szolgálnia ennek az együttes valaminek, amit élő embernek hívunk. Az is értelmetlennek tűnik, hogy a halál után, azaz az ÉLET után nincs semmi és csak elbomlik a testünk, és a nagy sötét semmi van. (Érdekes is, hogy azt mondjuk a veszélyes dolgokra, hogy "Életveszélyes", holott, nem életet okoz, hanem halált. Persze az élet kerül veszélybe, de a halál veszélyezteti és szerintem jobb lenne a "Halálveszélyes" kifejezés", de ez nyelvtani kérdés.) Isten csak rafinált annyira, hogy nem egyszerhasználatos lelkeket teremt. Mi haszna lenne valaminek, amit egyszer lehet használni, aztán megy a süllyesztőbe? Műanyag kávéspoharat, meg WC-papírt mi is tudunk csinálni, nem nagy dolog. "Az Isten ravasz, de nem rosszindulatú" - Ezt maga Albert Einstein mondta és vallásos is volt, amellett, hogy a "materialista vallás" egyik "szentje" lett. Alapvetően célja van mindenki életének, még ha ezt nem is látjuk a sájat életünkben. Ha benne nem láttuk, majd utánna látjuk, hogy mi volt és mi lehetett volna! Spirituálisan az élet nem a biológiai születéssel kezdődik, hanem a "teremtődéssel". Úgy tudom megfogalmazni, hogy mondjuk az Isten kíváncsi valamire (akármire), amihez teremt egy lelket, vagy kiválaszt egy arra alkalmasat a már létezők közül. Ennek azt a feladatot adja, hogy járjon utána annak dolognak. De nem lustaságot kell ide beleképzelni, hogy Isten miért nem maga jár utánna! Valójában a bibliában is olvashatjuk, hogy minden ami lett, Istenből lett. Vagyis még a lelkek is Istenből vannak, tehát saját maga jár utánna annak a dolognak. Ez a lélek leszületik a megfelelő helyre, ami lehet a Föld, de lehet akármelyik távoli bolygó, vagy bármi olyan hely, amiről mi most azt sem tudjuk, hogy van. Az információ, hogy mit kell tennie, mit kell kutatnia (legtöbbször) nem közvetlen, célirányos tudással jön, különben semmit sem érne az egész, és a létezés addig tartana, amíg meg nem szerzi azt a tudást, amit keres. Az igazi tudás akkor az igazi, ha te magad jössz rá és nem bemagolod, vagy bemagoltatják. Vannak ugyan segítségek, hogy ez, a már testbe született lélek megtalálja az élete célját, de néha lökdösni kell a helyes irányba. Ezt nevezi sok ember megmagyarázhatatlan véletlennek, amikor olyan sorsfordító dolog történik vele, amitől más irányba kezd haladni az élete, vagy esetleg túlél valamilyen esélytelen helyzetet. Van viszont olyan is, hogy valaki azonnal tudja, már gyerekkorában, hogy mi akar lenni, és az is lesz. Az élet a lelki szinten egy nagyon sokáig tartó tanulás, az elejétől a végéig, megállás nélkül. Lehet, hogy egy feladat nem egy adott életben hoz eredményt, hanem több különbözőben, amik akár több különböző időben is zajlódhatnak. Amikor megvan az ismeretanyag, visszakerül a lélek Istenhez és kiértékelik a kapott információt. Ha van további terv, akkor az lesz a következő feladata, ha nincs, akkor visszaolvad az Isteni lélekbe. Ezután vagy újrateremtődik, vagy átalakul más lélekké, ahogy a szükség kívánja. Az Isten mérhetetlenül kíváncsi, ezért teremtett. A körülöttünk lévő összes látható és láthatatlan dolog Istenből van, ezért mondják azt, hogy "belőle, benne, általa". Viszont Isten nem egy biológiai élőlény, mint ahogy a festményeken és freskókon ábrázolva lett, a bibliai tiltás(!) ellenére. Egy meglehetősen elfogadható definíció Istenre: A lelkek és minden egyéb létező összessége. Ide bele tartozik MINDEN ami létezik. Az egész tested, a levegő, amit belélegzel, az étel, amit megeszel, de még az is amit az ételből csinálsz...

Az emberi létezés további értelme maga a kérdés, a kérdezés képessége, a kíváncsiság megvalósulása, hogy érdekeljen a világ, annak működése, benne a gondolattal, értelemmel és a gondolatról való gondolat, az értelem kutatása értelemmel. Jó úton járunk, ha képesek vagyunk ennek a kérdésnek a feltevésére, mert ez a legégetőbb létkérdés. Persze ez még mindíg kevés, mert kérdezgetni, meg gondolkozni nem elég. Válaszokat és tapasztalatot kell szerezni, a tapasztalatot és az információt átadni is szükséges, fenntartani azt a testben élők körében. Mit érne a tudás, ha nem adjuk át? A tudás átadása, az ismeretek megosztása a szeretet egyik megnyílvánulása, ami a legjobban fejleszti a lelkeket és egyúttal életre érdemessé teszi az adott fajt, amiben a lelkek élnek. A mi esetünkben ez az emberi faj, amiről mondanak minden rosszat és minden jót is.

Szomorúan látom, hogy a közinformáltság nagyon alacsony szinten van és keveseket érdekelnek a világ (elvont) dolgai. Persze a hülyeséget is tanítják, lásd a médiaműsorok színvonalát és a nagyon jól szituált közszereplőket. Ha pl. egy "valóság show"-ban (ami inkább "valótlaság-show"), az egyik agyoniskolázott kinyögi, hogy utálta a nyelvtant, fizikát, testnevelést, vagy bármit, akkor az ő példáját fogják követni, akarva-akaratlanul a műsort nézők. Ezzel sajnos nagyon elérdektelenítődnek az emberek és nem is akarnak semmiről semmit megtudni, csak a saját, nagyon szűk értelemmel ellátott életük lesz fontos. Fontos az is, a maga nemében, de nem a legfontosabb. Ezért örülök ennek a weboldalnak és annak, hogy nemcsak én gondolkodom. Desartes is ezen gondolkozhatott, amikor azt mondta: "Gondolkodom, tehát vagyok". A létezés alapját a gondolkodás képességéhez kötötte, ami remek dolog, de ez nagyon leegyszerűsített magyarázat. Szerintem valami ilyesmi lenne a bővebb, de nem feltétlenül a teljes és helyes megfogalmazás: "Szaporodok, gondolkodom, tanulok, átadom a tudást és jót cselekszem, tehát van alapja kimondanom azt, hogy értelemmel vagyok." Tehát a felsoroltak mindegyikének összege az élet értelme de, ha nem is az egész, közel áll hozzá. A sorrend nem mérvadó! A jó cselekedet is értelmes, mivel a gaztettek után egy sor kellemetlen dologgal találhatjuk szembe magunkat. Viszont rossz cselekedetnek tartom a tudás szándékos elhallgatását, lásd a villanyoszlop irányában útnak indított vak embert. A rossz elkerülésére van a lelkiismeret és annak furdalása, ami szintén a lélekhez tartozik. Erre mondjuk azt, hogy a rossz cselekedet valakinek a "lelkén szárad". Egyénenként persze ez eltér, kinek több, kinek kevesebb...

A jó cselekedet, a szeretet már egy nagyon el közhelyesedett dolog a mai világban, holott a legfontosabb lenne. Ezért írtam ez a litániát ebben a témában, mert talán valakinek segítek ezzel, szeretetből, önzetlenül. A leírtak bármelyikét lehet támadni, engem is lehet támadni, de azt tudom, hogy a támadás nem szeretetből lesz. Vitázni szeretek, de vitatkozni nem. Nem akarom senkire sem ráeröltetni ezeket a dolgokat, simán dönthet úgy is valaki, hogy nem olvassa el. Persze, ha már idáig eljutott, akkor eddig elolvasta :)

Hogy miért ismétlődnek a dolgok? Ez a hely, amit mi Földnek, otthonunknak tartunk egy óvoda. A lelkek óvodája, ahova a tapasztalatlan lelkek születnek a TANULÁS céljából. Van aki hamar továbbléphet az iskolába, van aki nem. Aki már jó ideje ide születik vissza, az talán eljuthatott egy magasabb szintre és a következő élete már máshol lesz. Viszont nagyon sokan vannak, akik nem tanulnak, nem fejlődnek és elkövetik azokat a tetteket, amiktől jelenleg is vérzik a világunk.

Miért kell egyáltalán abból kiindulni, hogy van neki értelme? Mi az ami erre utal, véleményed szerint?

És nem olyan közhelyekre lennék most kíváncsi, hogy "minden ismétli önmagát", mert ez semmit nem jelent, épp azért mert bármit bele lehet magyarázni. A te konkrét véleményed, tapasztalatod érdekelne, ha már feltetted ezt a kérdést.

Egyébiránt az én véleményem az, ha már embernek születtünk, képesek vagyunk többek között az önálló döntéshozatalra (jobb esetben), akkor miért várnánk hogy mások gondolkozzanak helyettünk? Miért élnénk mások válaszai alapján a saját kérdéseinkre?

Szóval, ha van az életnek értelme, szvsz ez nem más, mint ami mellett te döntesz, amiért te úgy érzed, neked érdemes élni ;)

Köszönet, MultiLevElTarget8 írásáért. Nagyon világos meglátásokat tartalmaz.

1Jn2

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van.