Elátkozták volna a családomat?

Az egész a szomszédokkal kezdődött. A szüleim,mikor én 2 éves voltam,akkor költöztek ide,ahol most élünk. Nagyon sok mindent tudnék írni,hogy miért nem lettek jóban a szomszédainkkal,de lényeg a lényeg,a mai napig nem túl rózsás a viszonyunk. Köztem és az öcsém között 2 év van,szóval pont a költözés idején volt anyukám terhes az öcsémmel. Egyik nap,mikor felkeltek a szüleim,ijesztő fekete csuhás alakokat láttak a mi kerítésünk,és a szomszédunkban élő idős hölgy kerítése között,de a mi házunk felé voltak fordulva. Valamit kalimpáltak a karjukkal,meg halkan mormoltak valamit,utána fekete autókba szálltak,és elmentek. A szüleim nagyon megijedtek. Kis idő múlva,én elkezdtem dadogni. Pedig én az egészből nem láttam nem hallottam semmit. Egy cserfes kislányból,egy majdnem néma kislány lett,mert ahányszor nekifutottam egy szónak,annyiszor botlott meg a nyelvem. A szüleim azt mesélték,hogy sokat báboztak,meg mesét néztek velem,és ennek hatására újra elkezdtem beszélni,de még a mai napig vannak olyan esetek,amikor elkezdek minden ok nélkül dadogni. És meg született az öcsém. 2x rá volt tekeredve a nyakára a köldökzsinór,és nem tudom pontosan,hogy miért,valami baktérium volt benne,de egy csomó zsinór állt ki a fejéből,amiken keresztül elvileg gyógyszert kapott. Most 12 éves,és autista. Egy 1 éves gyerek agyi szintjén van,bél gondjai vannak,aminek következtében akkorára fel van puffadva a hasa,mintha terhes lenne. Erre az orvosok azt mondták,hogy nincs felpuffadva,de a vak is látja,hogy hatalmas hasa van. 33kg,így a nagy hasához nagyon vékony karok és lábak párosulnak. A testén ekcémához hasonló kiütések terjengenek,amiket mára véresre vakart. A szüleim már a létező összes bőrgyógyászt felkeresték vele,mindegyik excéma elleni krémet írt fel,de sajnos nagyon egyik sem használ. Diétázik,mert nem ehet klutént és kazeint,ezért anyukám minden nap reggel 6 órakor felkel,hogy süssön neki,olyan kenyeret,amit megehet. De az öcsém tudja,hogy a normál kenyér finomabb,vagy lehet,hogy nem is azt tudja,hogy finomabb,hanem azt,hogy azt nem eheti meg,mert ha megeszi,akkor az olyan lenne mint ha narkózna. Én diszkalkuliás lettem. 1,5 éve született egy kishúgom,hogy ha felnőtt leszek,és a szüleim már nem lesznek,akkor ne csak egyedül keljen majd ápolnom az öcsémet. Magabiztosan jár,már fut,szalad. 1 hónapja azonban érthetetlen módon valahogy elvesztette az egyensúlyát,és neki esett a szekrény szélének,és a homlokából,egy olyan 1,5 cm lifegett,mert szegény olyan rosszul esett,hogy csak egy kis bőrfecni tartotta. Nagyon sírt. Rohantunk vele az ügyeletre,ott kitisztították neki,és tettek rá egy ragtapaszt. Másnap a házi orvosunkhoz is elvittük,és ő is kitisztította,tett rá neki ezüst koloidot,és el mondta,hogy valószínű,hogy vissza fog forrni,de mindig meg fog látszania heg. A jobb szeme fölött érte őt a sérülés. Gyönyörű kék szemei vannak hatalmas szempillákkal,és most ott éktelenkedik az a csúnya seb a szemöldöke fölött. Nagyon sírtam én is,hogy miért kellett ennek így történnie. Egyik nap sétáltam az utcán,és egy hatalmas pók belemart a lábfejembe,alig tudtam kiszedni a lábamból. Ezek után körülbelül 2x esére bedagadt a lábam,és 2 hétig feküdtem a Heim Pál Kórházban. Mikor 3 éves voltam egy ló pont a szemem fölött harapott meg,lehet,hogy a szemem is kiharapja,ha apukám nem ránt el onnan. A mentő vitt el,mára szerencsére az orvos tudománynak köszönhetően nyoma sincs. 8 éves koromban vakbél gyulladásom lett egyik napról a másikra,pont a perforálás napja előtt műtöttek meg. És most a kishúgomnak egy kullancsot találtunk a tarkójánál,majdnem már a fejében. Azonnal kivette apukám,és felhívtuk a háziorvost,aki azt mondta,hogy kenjük be fertőtlenítővel,amit adott,a szekrény okozta sebére,és figyelgessük. Apukám az öcsém születése óta teljesen megváltozott,magába zárkózott,nagyon megromlott vele a viszonyom. Anyukám nagyon sokat sírt,főleg akkor,mikor kiderült,hogy az öcsém autista. Nagyon rossz érzés a családomat így látni,teljesen romokban. Tudom,hogy más szülőknek is van autista kisfia,és ott sem rózsás a helyzet. De,hogy ezeken kívül másokkal is ennyi szerencsétlenség történjen,az szinte lehetetlen. Nem tudom pontosan az okát,hogy miért ér minket ennyi szerencsétlenség,és itt jön a kérdés. A tényeket összevetve azóta történnek ezek a dolgok,mióta itt jártak azok a fekete csuhás emberek. Nem lehet,hogy ők okozták? A szomszéd néni meglepő módon még mindig él,aki itt lakik mellettünk,de ő is tiszta szívéből utál minket. A szüleim azt gondolják,hogy ő hívta ide azokat a fekete csuhás alakokat,hogy átkozzanak el minket. De ezt nem szokták hangoztatni. Ők nem hisznek az ilyen természetfeletti dolgokban,bár néha anyukám arcán szoktam látni a rémülete,amikor felhozom a témát.Kérlek segítsetek! Ilyen nagy átkot,hogy lehet levenni,mit kell ahhoz tenni? Válaszotokat előre is nagyon köszönöm. A negatív kommentelők kérlek kíméljenek.