Szerinted ha egy temetőn fényes nappal, halálnak öltöznék és járnék a sírok közt, az emberek elhinnék?

Amit betettél Robin, az egy repülőgép modellre húzott halált ábrázoló maskara.játékszer a javából amit a földön állva lehet irányítani, kapcsolgatni.

Komolyan mondtam, hogy a halállal nem csak egyszerűen nem illik viccelődni, de veszélyes is kérdező.

A halál Ereje, energiája képes tömörülten, megjeleníteni magát! Bár az életet megközelíteni,annak ártani, még Neki is tilos! De még a jó szándékú megjelenése is ártalmas az életre-- viszont nem valami nagyon eszes, még jóindulatból is árthat az életnek a kisugárzása!

Szóval, felejtsétek inkább el ezt a témát viccképp kezelni, maradjon inkább a tisztelet és az alázatos meghajlás a holtak emléke előtt!

Tudod filosmen a halál és a holtak emléke, valóban két különböző dolog.

De a halál is két fázisból áll. A test halála és a lélek kiszakadása és távozása.

Be vallom Neked azt, hogy a lélek túléli a testhalált, az részemről is egy sejtés egy remény volt sokáig- és még is ezt írtam a könyvemben és a blogomban az csak azért tettem, mert úgy éreztem nincs jogom elvenni sok embertől a reményt, hogy a lelke egyszer tovább létezik.

Ez viszont már tavaly február óta bizonyosság lett.

Egy ismerősömet valami baj érhette egy vasárnapi napon, és életveszélyes állapotba kerülhetett és ebben az állapotában ( valószínűleg újraélesztése közben) is emlékezett arra, amit mesélhettem neki, mert vasárnap hajnalban megkeresett a lelke és megütögette a karomat sürgetőn.Felébredtem és ez volt az első gondolatom valaki segítséget kért tőlem.-- aztán elhessegettem a gondolatot visszadőltem azzal a gondolattal, butaság, csak izomrángás lehetett.

Eltelt két nap és itt ültem a gép előtt szerdán délután és valami politikával, gazdasági életünkkel kapcsolatos kritikámat öntöttem ki a gépre. Akkor történt hogy valaki megfogta a bal vállamat. A fogás határozott volt érzékeltem a kéz formáját és elég nagy volt. Befejeztem a mondat pötyögtetését és hátra néztem, azt gondoltam az unokáim viccelődtek velem. De senki nem volt a szobában az unokáim pedig, egyik tanult keményen, a másik zongorázott szóval egyik se volt.

De ki volt az aki lélekként elköszönt abban nem vagyok biztos. Csak olyan lehetett aki személyesen ismert, aki szeretett vagy akit gyógyítottam életem során régebben és megköszöntette a sok évet amit kapott tőlem.

Vagy a saját fiamat érte baleset és eljött elköszönni, bocsánatomat kérni-- holott valamikor, Ő mint pszichiáter kinevetett, amikor elmeséltem a képességeimet neki, kb 18 évvel ezelőtt.Kanadából szinte semmi időbe kerül ideérni hozzánk.