Van e olyan tanulható okkult képesség amely külső szemlélő számára is egyértelműen észlelhető jelenség lehet?

A chikungos könyv ad majd egy pár ötletet, mire lehet használni az alapokat, amit elsajátítasz.

A világformálás/agykontroll nem egészen ez a kategória. Sok dolgot el lehet vele érni, de közel sem annyit, mint amit a hívei állítanak. Persze ha párosítod más technikákkal, a lehetőségek is bővülnek.

Amit az agykontroll adni tud, azt a chikung, és más régebbi szellemi irányzatok meditációs gyakorlatai is képesek megadni, csak azok mögött van 2-3 ezer év tapasztalat. Az agykontroll inkább azoknak való, akik nem foglalkoznak mással. Mostanában meg divatba jött, hogy az agykontrollt keverik a vonzás törvényével, meg a "manifesztálással". Igazából a kettő ugyanannak a régi ezoterikus tanításnak a különböző formában történő durva félremagyarázása. Ha agykontrollt is akarsz tanulni, akkor jobb, ha a Silva féle hagyományosnál maradsz biztos, és hiteles eredményekért.

Nem szükséges a fekete lyukat elképzelni a köldököd alatti pontra. Elég a fényes gömb, vagy egy meleg láng elképzelése gyakorlás előtt. Amikor összegyűjtöd ott az erőt belégzéssel, akkor pedig akár vizet is elképzelhetsz, hogy különböző irányokból(végtagok, test többi része) oda folyik. Hogy miért ezeket érdemes elképzelni, azt megtudod, ha elolvasod a chikungos könyvet. Alapvetően elég, ha csak érzed, hogy ott van, és az érzetre összpontosítasz. Amikor valamit külön vizualizálsz, akkor a figyelmed egy része az elképzelésre fordítódik, míg ha csak az érzetre koncentrálsz, a figyelmed, amit az elképzelésre használnál, az is oda összpontosul. Erősebb hatást hoz létre. Vannak helyzetek, amikor a vizualizáció elkerülhetetlen, vagy előnyös, pl a labdás gyakorlatnál, de van, amikor jobb csak a tényleges érzetre koncentrálni.

Az az azonos mágneses pólus érzet az, ami a gyakorlat valós célja volt.

A chi természetes módon is az alhasadban gyűlik össze. Legalább is amit a tested a környezetből spontán vesz fel, és alakít át a te saját erőddé. A vese környéke az a hely, ahol ez az átalakulás végbemegy. Innen áramlik az alhasba. Ne nyomd a chi-t erre a helyre, hanem inkább szívd. Mintha nem a tüdődbe lélegeznél be, hanem az alhasadba. Amikor valamit nyomsz, préselsz, az általában feszültté válik, és a test felszíne felé, kifelé igyekszik. Amikor valamit szívsz, belélegzel, akkor befelé, a test belseje felé áramlik, lehűl, elraktározódik. Minél többet raktározol el, annál kiegyensúlyozottabb lesz a testedben keringő életerő. Nem lesznek hiányos területek. Emellett ha beszívással, befelé vezetéssel raktározod el, akkor ott is marad, és hűvös jellegű, stabil erővé válik. Az ételből, levegőből is veszel fel chi-t. Ez mindig "meleg", és instabil, mondhatni zavaros, de szükséges, hogy a tested aktívan tartsa. Ha túl aktívvá válik a tested, gyorsan öregszel, és a szerveid elhasználódnak. Megbetegszel. Ha túl passzívvá, letargikus, lassú, tétlen leszel. Az alhasadban azért kell víz jellegű, azaz belégzéssel, szívással összegyűjtött erőt gyűjteni, hogy az el tudjon keveredni az étellel, levegővel bejutó chi-vel, ami a tüdőből, mellkasból, és gyomorból áramlik szét. Ha elkeveredik a kettő, akkor se túl aktív, se túl passzív nem lesz, mindig lesz mindenhez elég energiád anélkül, hogy túlpörögnél. Ha elolvasod a javasolt könyvet, ez is érthetőbb lesz, mert nem igazán tudom jól elmagyarázni.

Én nem látom a chi-t. Szabad szemmel meg pláne. Csak azt a halvány derengő burkot látom a testem körül, amit mindenki képes látni. Tudom követni a mozgását, és meg tudom határozni az alakját(ha épp felvesz egy alakot), de nem a szememmel. Én valószínűleg az a fajta vagyok, akinek gyakorlással sem kapcsolódik össze a látás fizikai része, és a szellemi látás. Külön tudom használni a kettőt, de együtt csak 1-2 alkalommal lépett működésbe, és akkor sem kapcsolódott össze, csak együtt működött.

Az elmével való látás nem egészen látás. Kicsit hasonlít arra, mint amikor csukott szemmel vizualizálsz valamit, de itt nem vizualizálsz, azaz nem te "képzeled el" amit látsz, hanem hagyod, hogy az inger váljon képpé. Nem a nyitott szemed előtt, csak a fejedben. Mivel nehéz ellenőrizni, hogy amit "látsz", az valóság e, vagy csak önkéntelen képzelet, ezért jobb az érzékelésre hagyatkozni. Ha az érzékelés eléggé megy, hatékonyabb "képet" ad magadról, és a környezetedről, mint a szemeid. Mivel az érzékelés is a szellemi látás egyik formája, ezért az érzékeléssel a szellemi látásod fejlődik. A fizikai érzékszerveid elég jól elkülönülnek, a szellemi érzékelés viszont jóval egységesebb, amennyire én tudom, nincs mindegyiknek külön "központja".

Valójában az ember azért azt hiszi el, amit lát, mert az elsődleges érzékszerve a szem. Az ember nagyon látás-orientált. Pedig a látása is csak a többi érzékszervéhez képest jó. Viszont az ember képes az elméjét, gyakorlással a teljes szellemét érzékelésre használni. Amennyire tudom, ilyenre önálló élőlényként csak az ember képes. Kollektívaként a növények is, de ezzel a témával eléggé elkanyarodnánk a lényegtől. Az is fontos, hogy amit érzel, azt próbáld értelmezni is. Ha csak érzel, de nem tudod mit, akkor nagy esélyed van a tévedésre. Fontos gondolkodni is a tapasztalataidon, nem csak felhalmozni őket. Mit érzel, milyen helyzetben érzed ezt, és milyen helyzetben érzel eltérő dolgokat, még ha hasonlóan is csinálsz valamit. Mire tudod használni, mire szabad használnod, mire nem szabad használnod, mi az, amit nem szabad használnod a magad érdekében, mi az, amit nem szabad használnod mások érdekében. Rengeteg dolog van, amin gondolkodnod kell pusztán a tapasztalataidból kiindulva.