Vajon december 21. tényleg a világvége lesz?

Ki a tisztánlátó?

A tisztánlátás kifejezés eredete a XVII. századi francia clair (tisztán) és voyance (látomás) szóösszetételben keresendő. Eredeti értelemben „clairvoyant”, úgynevezett tisztánlátó az az ember, akinek megbízható belső sugallatai és igazolható látomásai vannak valami olyanról, amiről a hagyományos érzékszervi tapasztalás útján nem lehetne tudomása. A tisztánlátás képessége vallási kontextusban amolyan isteni kegy, amely a lelkileg megtisztult próféták és szentek birtoka. Mint ilyen, sokáig úgy vélték csak nagyon kevesek bírnak ezzel a képességgel.

A múlt század elején, a tudományos parapszichológia térhódításával, és első helyen J.B. Rhine és Rudolf Tischner kutatásaival, megszületik az érzékszerveken túli érzékelés, az ESP fogalma, amely a tisztánlátáson kívül kutatás tárgyává teszi a többi úgynevezett pszichikus képességet, beleértve a telepátiát (a távérzékelést) és a prekogníciót (előérzékelést). Így születik meg a hatodik érzék fogalma, ami azt sejteti, hogy az embernek az öt hagyományos érzékszerve mellett, van egy elcsökenyesedett vagy eddig fel-nem-fedezett érzékszerve, amely a megérzésekért, előérzésekért felel. Míg sokan ennek a puszta gondolatát is babonaságnak vélik, egy 2005-ös amerikai felmérés szerint az amerikai lakosság 26%-a hisz abban, hogy az embernek van ilyen rejtett képessége. Rhine és társa megbízható módon igazolta, hogy bizonyos mértékig minden ember rendelkezik az érzékszervi tapasztaláson kívüli észlelés képességével, ami gyakorlással minden emberben fejleszthető. Ma már sok evolucionista természettudóst is foglalkoztat a kérdés, vajon milyen szerepet játszik, illetve milyen evolúciós előnyt jelent az egyedfejlődésben az előérzet. Például sok állat előre megérzi, ha valamilyen természeti katasztrófa közelít, és időben elmenekül. Azaz az állatoknál mindenképpen megfigyelt jelenségről van szó.

Ma a köznyelvben tisztánlátónak azt az embert nevezzük, aki ezt a belső érzékelő-képességét az átlagosnál jobban kiművelte, vagy született tehetsége révén az átlagosnál érzékenyebb belső észlelőerővel bír. A tisztánlátó nem szükségszerűen érzékel képekben,– bár ez is előfordulhat – sokkal inkább „észlel”, „érez”, „sejt”, „tud”. Belső érzéseit természetesen visszafordíthatja képekké, és képzelőereje segítségével rá is vetítheti arra amit szemével lát. Így a szemek által közvetített optikai kép, a látvány kiegészülhet olyan „fantáziaképekkel”, amelyek a belső megérzések gondolati kivetülései.