Kezdjek félni magamtól? Ez normális?
Amióta az eszemet tudom, képes vagyok előre megérezni bizonyos dolgokat/eseményeket stb
De a legtöbbször nem foglalkozom a dologgal, próbálom teljesen kizárni az életemből ezt, ami nagyon nehéz elérni.
Az utóbbi hónapokban egyszerűen nem tudom kizárni ezeket az érzéseket.
Leírok néhány példát, ha esetleg szkeptikusan álltok a dologhoz, nem csodálom, néha még jómagam sem tudom elhinni.
— néha előre megérzem ha valaki vendégségbe megy anyámhoz. Mivel én nem anyámmal élek, néha áthív magához vacsira... ez a sztori kapcsolódni fog.
Egy vasárnapi nap volt, anyám meghívta egy nagyon régi barátnőjét vacsira. Én persze nem tudtam a dologról. Autóba ültem és elundultam, félúton megláttam egy virágboltot, egy nagyon erős késztetést éreztem, hogy vegyek egy virágcsokrot, és vettem :D
Hazamentem és ott volt a nő, átadtam neki a virágot, hisz anyám barátnője volt :)
— ez egy kicsit durvább: — volt egy szomszédom, nem olyan rég költözött a városba. Szakított a barátnőjével és új életet akar kezdeni. Mindezt nem tudtam ,csak a történtek után.
Semmi nagyobb beszélgetésünk nem volt, csupán szia, hogy vagy? meg hasonlók.
Akkor mielőtt az történt 2 napig nagyon rosszul voltam, nem volt étvágyam, szédültem, kedvetlen voltam- egyszóval, nagyon rosszul voltam.
2 nap után a szomszédból hallottam furcsa hangokat, mintha valaki hangosan sírt volna és még kilábalást is hallottam.
Nem volt bátorságom átmenni hozzá, megkértem egy másik, idősebb szomszédot, hogy nézze meg, hogy minden rendben van e vele.
Átment és rémülten futott ki, az a fiú öngyilkos lett!
Akkor nagyon elsápadtam, még jó, hogy nem én mentem át! De napokkal később a rosszullét elmúlt, de a sokkolt állapot nem!
— ezeken kívül volt néhány kisebb megérzésem is, hogy ne menjek egy bizonyos helyre, mert rossz dolog fog történni.
—megérzem ha egy barátom, csaladtagom beteg lesz, vagy valami fog történni.
— amikor jól tippeltem :D úgymond teszt lapot húztunk, akkor nem tudtam tanulni mert kórházban voltam 5 napig. Másnap bementem a suliba, húztam egy tételt, megírtam. Másnap ismét megírtuk, az okát nem tudom XD de ugyanazt azt húztam.
— megérzem, az is ha valaki felhív, vagy amikor pl egy kedves ismerősömre gondolok, a legtöbbször... felhívnak, SMS-t küldenek, pont akkor/ vagy kicsivel később, miután megtörtént az, hogy rájuk gondoltam.
Bocsánat kicsit hosszú lett, de csak így tudtam leírni, ha nem részletesen írtam volna le, akkor semmi értelme sem lett volna.
De amúgy ez konkrétan mi? Miért érzem ezeket?
Jó tippelő vagyok? Vagy pl nagyon jók az megérzéseim?
válasza:Szia,
Hááát... afelől biztosíthatlak, hogy "rossz" dolgok fognak még történni. Ilyen az élet. Ami viszont nekem fura, hogy te pont attól félsz aminek szerintem inkább hálásnak kéne lenned.
A leírtak alapján ha közeli hozzátartozóddal történne valami akkor az valószínűleg annyira rossz érzés lenne számodra, mint kis roma gyereknek végignézni a Titanic végén annak a sok vasnak az elsüllyedését. De ez igazából jó.
A "sz*r érzés" nagyságával ad információt számodra a világ arról, hogy a te életed szempontjából mekkora a baj. Az általad leírtak alapján 2 napig szarul voltál, és csak utána hallottad a sírást, és a veszekedést aminek valószínűleg öngyilkosság lett a vége. Ez azt jelenti, hogy ezek a rossz érzések még időben jeleznek neked, és a jelzés nem véletlen. Még időben vagy!
Inkább pont legyél hálás ezért, és próbáld ráhangolni magad arra, hogy minél pontosabban érezd azt amit a világ küld neked. Valószínűleg nem émelyegtél volna 2 napig ha az első fél órában átkopogsz, és megkérdezed segíthetsz-e valamiben. Nem a te hibád, de jó példa. Tanuló körök az élet minden területén vannak. Tapasztalat.
Mitől félsz jobban? Attól, hogy elveszíted azt aki közel áll hozzád, vagy attól a pár napos kellemetlenségtől ami lehet csak percekig tart ha időben lereagálod? Segítenél annak aki kedves számodra, vagy inkább jobban örülnél annak ha nem is tudnál az illető fájdalmáról, és csak szimplán meghalna az a valakid?
Direkt azért írtam ilyen mély példákat mert az életbe sajna ezek is előfordulnak. Az is lehet, hogy a megérzéseddel csak egy kiscicának fogsz tudni segíteni, és szerencsére nem történik semmi komolyabb. Mondjuk ebben az esetben egy állat életének a megmentése is szerintem már több, mint amire egy átlag két lábusz humánusz képes.
Ha szükséged lenne segítségre írj nyugodtan privátot. Lehet tudok segíteni. Lehet nem.
válasza:Teljesen normális. (A többiek valójában az abnormálisak, akik eltompultak.) Meg kell tanulnod megismerni, megérteni és kezelni tudni ezeket a jelenségeket, nem a haszonért, hanem azért, hogy a küldetésedet elvégezd.
Léteznünk kell tudni a profán szint felett.
válasza:- Mi történik veled?
- Azt, amit finom-anyagi szinten kapsz, alacsonyabb bestia (érzés-érzelmi-testi) szinten reagálod le.
Ez így teljesen normális, mivel szinkronban van a létezéssel.
Akik eldurvultak, ők nincsenek szinkronban a létezéssel. Ma ők a sokaság. ...de, ha eljő az idő, megkapják a magukét ... az lesz számukra az ébresztő.
Művészet.
Finomság.
Hangszer jelleg.
Így kell megtanulni
érzékelned.
válasza:Még egy. (ez már a haladó szint)
Megérteni azt, hogy a társadalom és a hivatalos vallás dugig van hamis posztulátumokkal, olyan acilutikus szinten ható posztulátumokkal, amelyek hibás eredményekre vezetnek.
Így az "Ismerd meg magad!" eszméje szemben áll a társadalmilag elfogadott (agy-mosó) hivatalos nyilatkozatokkal.
Gyakorlatilag ez a két út van:
elfogadni a kívülről felkínált "hülyeségeket" vagy az önmegismerés és ezen keresztül minden megismerésének rögös útján járni.
Az agymosott típust mesterségesen hozzák létre és tartják fenn.
Az önmegismerő típust te magad hozod létre, mivel te magad vagy önmagad és mindenek megismerője. Ez a Szókrátész előtti görög eszmény.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!