Féltek a haláltól? Ha igen miért, ha nem miért nem?

Mikor kiderült, hogy egy gyilkos kór lappang a testemben, megijedtem. Érdekes volt a reakcióm, féltem a haláltól, de nem magamat féltettem, hanem hogyha meghalok mi lesz a kiskorú gyermekemmel. Rajtam kívül senkije sincs és még elég sok év van vissza, hogy betöltse a 18-at. Rettegtem, hogy mi lesz vele, intézetbe kerül stb. és ezek az érzések teljesen elnyomták a többit, hogy mi lesz velem. Nem érdekelt a fájdalom sem a műtét az sem érdekelt, hogy esetleg kihullik a hajam, úgy voltam vele majd veszek parókát, ha kell, de életben kell maradnom a kicsi miatt. A sors aztán úgy hozta, hogy már éppen félúton voltam hazafelé, de vissza hívtak. . Nagyon váratlanul történt. Az utolsó emlék, ami megmaradt mielőtt össze estem, hogy belenéztem a tükörbe. Szóval, ilyen gyorsan is tud menni és fájdalom mentesen.

Egyébként magától a haláltól nem félek, de még mielőtt elmegyek fel kell nevelnem a gyerekem. :)

Te félsz a születéstől?

Nem tudok okot, ami miatt félnem kéne.

Pontosabban tudom azt a komplexet, ami miatt nem.

Minden akkor mutatkozik meg a valójában, amikor ténylegesen ott van!

Én már hittem azt egyszer, hogy "akkor most meg fogok halni". Féltem-e akkor? Hogyne, annál nincs félelmetesebb dolog!

A ragaszkodás, ami igazából itt tartja az embert!