Mi lehetett ez? Egyszerű megérzés?

Még régen történt,2 éve,amikor anyámmal nyár végén estefele lementünk sétálni a kutyámmal.Az élmény olyan volt,hogy még minden részletére emlékszem.Eszébe jutott valami és bement a boltba.Elég nagy forgalom volt a bejáratnál(G-robi volt)este ellenére,de még úgyahogy világos volt.Inkább félhomály.

Kint maradtam a kutyával.Akkor még kicsi volt,7 hónapos,havanese.Már öt perce állhattunk kint amikor egyszer csak hirtelen hideg szél hasította át az álló levegő fátylát.Háttal álltam neki és valami hihetetlen sebességgel elkezdett verni a szívem.A szél úgy süvített a fülemben mintha csak ordítana.Minden lelassult,nem hallottam az emberi beszédet,elmosódott a látásom,kapkodtam a levegőt.A Félelem olyan erővel zúdult rám,minden ok,előzmény nékül,minha éppen bitófánál állnék.A fülemben egy felkiáltó mondat ismétlődött újra és újra és újra egyre hangosabban,egyre többször:Védd a kutyát!Védd a kutyát!Védd a kutyát!

Ide oda forgadtam a szemem,majd szívrohamot kaptam,a szél még mindig fújt.Nem bírtam tovább.Felkaptam a kutyát,magamhoz szorítottam,és befutottam a boltba.Mgálltam az ajtó mellett,hogy ki tudjak lesni,a kutyát rémülten szorongattam.Pár másodperc múlva,mikor már vagy ötször körülnéztem,hirtelen levegőért kaptam,az ijedtség olyan volt rajtam mintha csak elémugrott volna a vérben ázó,összetrancsírozott önmagam.

Az ajtó előtt egy böszmenagy,habzószájú,csapzott koszfehér kutya baktatott el.A gazdája láncon fogta.Én csak lestem kifele,de alig láttam,még mindig rettegtem,dobogott a szívem,kapkodtam a levegőt,fuldokoltam,talán reszkedtem is.A kutyát a mellényembe gyömöszöltem,és úgy szorítottam hogy nyöszörögni kezdett szegény.A veszély eltávolodott,és minden bajom elmúlt,csak a kiskutyára koncntráltam,tudni akartam jól van-e.Jól volt.Kicsit meg lett nyűzve de jól volt.Akkora megkönnyebbülés áradt szét bennem hogy kihullott a könnyem.Itt nem volt még vége.Ez mind alig egy perc alatt történhetett a mert kizavartak a boltból a kutyával.Kimentem boldogan.Megint állt a levegő.Nyoma sem volt hidegnek,szélnek pedig annyi se.Körbenéztem,a kicsit lerakram a földre.A fehér állat még látóhatáron volt,de messze.EKKOR értettem meg igazán hogy mi volt ez az egész.A láncon vezetett dög előtt a túlsó oldalon feltűnt egy másik kutya.Kis méretű volt,talán spániel,nem tudom.Az óriási dömper odanézett,kitépte magát a gazdája kezéből,eszeveszett ugatással átvágtatott az úttesten és rátámadt a másik kutyára.Szerencsére a gazdája utána.Még időben elkapta láncot,és visszarántotta a kutyát a helyére.

Végigborzongtam.Mi lett volna ha nem kapom fel az enyémet?Hiszen az a dög,a túloldalról átrohant hogy megtámadja a másik kutyát,mikor épp csak meglátta!Az előbb pedig épp melletünk ment volna el!Mi történt volna vele?És engem is megtámadott volna?

Vártam tovább anyámra.A velem szemben álló lány egyszer csak habozva megkérdezte hogy miért viselkedtem ilyen furcsán,és miért rohantam be a boltba.Gondolom ott volt végig.Azt mondtam hogy a hideg szél miatt,nem akartam hogy a kutya fázzon.Erre meglepő válasza volt.

Milyen szél?Régebbóta itt állok amióta te,de nem volt semmiféle szélmozgás.Meleg,fülledt levegő volt.

Ezután eltereltem a szót hogy látta-e a támadást,erre azt mondta hogy még jó hogy bementél nagy szerencséd volt,lehet megtámadta volna a kutyádat.Újra megkérdezte hogy miért futottam be,de akkor kijött anyu.Gyorsan elköszöntem és elhúztam a csíkot.

Nem tudom mi történt,megérzés volt-e,vagy több,mi volt a hideg szél szerepe,ami állítólag nem is volt,de hálás vagyok érte.