Sors, vagy véletlen? Lehet, hogy ez az illető jelenti a kiutat számomra?

Kicsit furcsa lesz, amit írok, de annyi véletlennek tűnő egybeesés van a történetben, hogy kezdem azt hinni, ez nem véletlen.

Volt egy szakításom, amit elég nehezen éltem meg. Azóta úgy érzem, hogy nem vagyok teljes. Persze azóta ismerkedtem, voltak új kapcsolataim, de egyik sem volt olyan, mint a régi. Hosszú kapcsolat volt és a legelső, így ezt az egészet ennek tudtam be.

Eléggé depressziós, inkább lehangolt és motiválatlan voltam utána. Amíg rá nem találtam egy bizonyos előadó dalaira, melyek pont akkor jelentek meg és olyan stílust képviselnek, ami addig távol állt tőlem. Viszont a szöveg teljesen a lelkemig hatolt. Ettől kezdve kezdtem magam jobban érezni, legalábbis nem gyászoltam a volt kapcsolatomat tovább.

Majd évekkel később megismertem teljesen véletlenül valakit, aki a szívemet is megdobogtatta. Aki mellett újra éreztem azt, amit elvesztettem a szakításkor. Ahogy egyre jobban megismertem, kiderült, hogy neki nagyon jó barátja az a zenész, akiről fentebb írtam. És hogy az a zenéje, pont egy nagyon fájdalmas szakításakor íródott, amiben magamra ismertem.

Picit kiráz a hideg ettől az egésztől. Mert amióta őt ismerem, újra élek. Nagyon jó hatással van rám, pedig nem vagyunk egy pár, csak jó barátok. Viszont ő érez irántam és én is sokszor hasonlóan érzek, de tartok az egésztől, hogy elromlik a kapcsolatunk. Illetve, hogy túl szép lenne, megint beleélném magam, aztán ismét egy hatalmasat sérülnék, ha vége lenne. Képtelen vagyok elengedni őt. Pedig sokszor gondoltam arra, hogy nem is kellene beszélnünk, mert ez senkinek sem jó. De egyszerűen annyira vonz valami hozzá.