Mi okozza számodra a legnagyobb szenvedést spirituális értelemben?

Az, hogy látom, hogy egyesek hazugságoknak szentelik az életüket. Például vallásoknak, különféle babonáknak, mániáknak, mások által támasztott elvárásoknak.

Aztán eszembe jut, hogy ez is tapasztalat, és ők ezt a formáját választották a megtapasztalásnak, akármennyire is alantasnak tűnő dolog ez. A földi élet egy nagy homokozó, amibe az aggastyánoktól az ovisokig mindenkit beengednek játszani, addig, amíg kedve van hozzá.

A szenvedés okozója a tudatlanság.

Már nagyon régóta nagyon szélsőséges fejlődési folyamatom van. Csak pár dolognál nincs harmónia egy ideig, de abban szinte semennyi. Nem tudom mikor alakult ki, de e életem már úgy kezdődött, hogy extrém nagyságú szétcsúszások voltak.

Emiatt jelenleg nem tudok állandósítani a fényemhez hű létezést.

Így persze erősen töredéke a létem, mint lehetne, minden tekintetben.

Kb ennyi, bár ez sem szenvedés. A saját alakomban rendesen fejlődök, csak erősen fura.

Az ikerlángomat nem ismerem, nem tudjuk együtt szolgálni istent, nem tudjuk felhúzni egymást.

---

A két legjobb barátom több mint fél éve egy szinten vannak, és alternatív fejlődésen mennek keresztül. Üzenem pár előzőnek, hogy amíg élsz, tudsz fejlődni.

A szellemem ketté lett osztva. A két fél ikerlángjai egymásnak.

"Mire alapozod, h minden leszületésedben találkoznod kell vele?"

Nem mondtam ilyet.

Arra alapozom, hogy ez nincs így, hogy a fejlődés túl sok alakot ölthet ahhoz, hogy ez így legyen. Mellékesen, nagyon ritka, hogy minden életben találkozzanak.

Red Vixen! teljesen igazad van, folyamatosan lehet fejlődni.Már ha akarod. Én ( már) nem akarom. Nem tökéletes vagyok, hanem ebben életemben nem tudok már spirituálisan magasabb szintre jutni.

Az ikerlángodat pedig úgy tudod megtalálni, ha az egyik életedben valamilyen nagy dolgot viszel véghez ( pl. feltalálsz valamit, orvosként emberek százait mented meg stb, Akkor a karma megjutalmazhat egy ilyen újra-találkozással .)