Ha két szerelmest szétválaszt az élet (pl. baleset miatt), az azért lehet, mert valójában nem illettek össze?

Én hiszek abban, hogy minden okkal történik. Valószínűleg valaki más mellett leszel majd boldog. Egyébként ateista vagyok, én a sorsban hiszek nem Istenben.

20/f

" én a sorsban hiszek nem Istenben."

Még jó, hogy az pontosan ugyanolyan felelősséghárítás, mintha vallásos lennél :D Nincsen isten, de ugyanígy nincsen sors sem. Ami van, azok az ember döntései, amiknek a következményei gyakran összefonódnak mások döntéseinek a következményeivel és ezek alakítják az ember életét, "sorsát". Minden, ami valaha történt velünk, egy döntés következménye és ebben nincs semmi misztikus.

"Ezzel a logikával akkor ha egy anyuka elveszíti a gyerekét, az azért van, mert úgyse lenne jó anya. Ez baromság."

Vagy a gyerek nem lenne jó gyerek:D:D

Nem hinném, hogy van ilyen egyébként, maximum a romantikus lányregényekben, de ott a végén úgyis összejönnek.

"Ha holnap szabályosan közlekedve engem mégis elüt egy autó, és én ebbe belehalok, az az én döntésem következménye volna?"

Nem. Az a sofőr döntése volt, hogy ittasan, vagy drogosan vezetett, mivel ilyenkor alapból tudja, hogy balesetet okozhat, ha ilyen állapotban vezet.

Ha nem volt drogos, akkor meg az időjárásé. Esett az eső/tűzött a nap/orkán fújt.

VAGY egyszerűen csak MEGTÖRTÉNT. Ennyi. Semmi több. Fogadd el. És ne hárítsd át a felelősséget se a nemlétező sorsra, se semmilyen nemlétező istenségre. Mert: Nem léteznek.

"Ha holnap szabályosan közlekedve engem mégis elüt egy autó, és én ebbe belehalok, az az én döntésem következménye volna?"

Mivel nem egyedül létezel a világon, az életedet nyilvánvalóan mindazok döntései is befolyásolják, akikkel kapcsolatba kerülsz. Mi ebben a fura?