Az éjjeli szuszogás. Milyen lett a horrorsztorim?

Az éjjeli szuszogás.

Halk szuszogásra ébredek a melletem levő ágy felől.

Orromig se láttok olyan nagy sötét takarja a szobának minden kis apró szegletét. A másik ágyon a nővérem fekszik, annyi fény vetül rá hogy lássam a körvonalát. Felköhög és hirtelen felül. Én szívbajosan felkiabálok - l3aszdrneg réka! A frászt hoztad rám!

Ő meg álmos hangon vissza szól álmos, regedt hangon - Miért nem alszol? Én nyugodtabb hangon közlöm vele - Sokat szuszogsz álmodba hangosan.

Ő kiül az ágy szélére és a sötétben látom ahogy felém néz. Majd megszólal - Igazad van öcsi, sajnálom..

Vágja ketté a szavát egy csörrenés kintről. Valaki van kint! - Mondom reszketve közben nézek Rékára. Feje az ajtó felé irányul. Újabb csörrenések törik meg ismét a csendet. Egymásra nézünk a sötétben majd felszólal rekedt hangon - Nézzük meg.

Hülye vagy? És ha betörő? - Kérdezem tőle halkan és nézve kifele a koromsötét ajtón.

Akkor nem veszítünk sokat. - Fel áll, nagyott lök rajtam és kiviharzik az ajtón. Kisidő múlva Réka síkitása töri meg újra a csendet. Kicsapom a szoba ajtaját, siettek le a lépcsőn majd hirtelen fény kapcsolódik a konyhában. Réka összerogyva sír, menni akar kifele a zuhogó esőbe.. Kimegyünk a tornácra, eltelik félóra.

A hajnal kezdi megvilágítani az ablakokat, így egy kis fényt engedve a sötétbe burkolt szobákba. Réka kezd lenyugodni. Egyből fölteszem neki a kérdést ami agaszt egy kis ideje... Te, réka. Miért sikitottál?

Réka betekint az ablakon, kifúj egy mély levegőt majd bánadtan a mondandójába kezd. - Haza jöttem a buliból, konyhába indultam enni.. Amikor hirtelen eloltódott a vilány és velem egymagas lányt láttam az ajtóba és csak nézett... Mikor hallottam a lépteid a lépcsőn akkor fokozatosan eltűnt...

Mikor ezt kimondta lefehéredtem. Csomó kérdés felmerült bennem de ezt a döntés sorozatot egy az ablaküvegen át kaparászó hang zavarta meg.