5-6 ezer évvel ezelőtt miért volt ekkora igény a scifik-re?

Az UFO rejtély sok kutatója hajlamos arra, hogy figyelmen kívül hagyjon egy nagyon fontos dolgot. Feltételezik, hogy a legtöbb repülő csészealj idegen, vagy talán katonai eredetű, származhatnak az UFO-k a régi Indiából és Atlantiszból is. Amit a régi indiai repülőgépekről tudunk, az a régi indiai forrásokból származik; írott szövegekből, amelyeket ránk hagyományoztak a régi századok. Nem kétséges, hogy a legtöbb szöveg hiteles; köztük vannak a jól ismert eposzok, de szó szerint több száz ilyen van. A legtöbbet még le sem fordították angolra a régi szanszkritból.

Az indiai Asóka császár alapította meg a "Kilenc ismeretlen ember titkos társaságát": ezek nagy indiai tudósok voltak, az volt a dolguk, hogy katalogizálják a tudományokat. Asóka titokban tartotta a működésüket, mert attól félt, hogy a régi indiai forrásokból szerzett ismereteket a háború gonosz céljaira használják fel; Asóka pedig nagyon ellenezte a háborút, miután véres csatában győzött le egy ellenséges sereget, és áttért a buddhizmusra. A "kilenc ismeretlen ember" összesen kilenc könyvet írt, feltehetően mindenki egyet. Az első könyv címe: "A gravitáció titkai." A történészek hallottak erről a könyvről, bár nem látták. Főleg a "gravitáció ellenőrzésével" foglalkozik. Feltehetően még megvan valahol, India, Tibet egy titkos könyvtárában, vagy másutt (talán éppen Észak-Amerikában). Érthető, hogy Asóka ezt az ismeretet titokban akarta tartani, már amennyiben létezik.

Asóka tudta, hogy ilyen és más „futurisztikus” fegyvereket használó háborúk pusztították el Ráma birodalmát, sok évezreddel azelőtt. A kínaiak csak néhány évvel ezelőtt találtak szanszkrit dokumentumokat a tibeti Lhaszában, és azokat elküldték a csandigarhi egyetemre, hogy fordítsák le. Dr. Ruth Reyna egyetemi professzor azt mondta, a dokumentumok a csillagközi űrhajók építési utasításait tartalmazzák. Meghajtási módszerük „anti-gravitációs” volt, a laghimához, az ember fiziológiai alkatában létező ismeretlen erőhöz hasonló rendszeren alapult, amely "centrifugális erő, és elég hatalmas ahhoz, hogy leküzdje a gravitációt." A jógik szerint ez a laghima teszi lehetővé a levitációt.

Dr. Reyna azt mondta, a sok ezer évesnek vélt szövegekben astráknak nevezett gépeken a régi indiaiak egész hadsereget küldhettek bármelyik bolygóra. Más titkokat is feltárnak a kéziratok, úgymint anima (láthatatlanná tevő süveg), és garima (hogyan váljunk olyan nehézzé, mint egy ólomhegy). Az indiai tudósok persze nem vették ezeket a szövegeket nagyon komolyan, de jobban értékelték, amikor a kínaiak bejelentették, hogy egyes adatokat az űrprogramjukban fognak tanulmányozni. Egyike az elsőknek ez a kormány, amely elismeri, hogy az anti-gravitációt vizsgálja.

A kéziratok nem mondják meg határozottan, történt-e valaha is bolygóközi utazás. Említenek egy holdra tervezett utazást, bár nem világos, hogy a terv megvalósult-e. Az egyik nagy indiai eposz, a Rámájana azonban részletesen elmondja hogyan utaztak el a holdra egy vimánán (vagy astrán), sőt harcoltak a holdon egy Asvin (vagy atlantiszi) űrhajóval. Ez csak az egyik újabb bizonyság arra, hogy az indiaiak használták az anti-gravitáció és aerospace technológiát.

Még messzebb kell visszamennünk az időben, hogy a technológiát igazán megértsük. Ráma birodalma legalább 15,000 évvel ezelőtt jött létre Észak-Indiában és a mai Pakisztánban. Sok nagyvárosa volt, némelyiket megtalálták Pakisztán sivatagjaiban, Észak- és Nyugat-Indiában. Úgy látszik, Ráma kortársa volt az atlantiszi civilizációnak, amelyben megvilágosult papkirályok uralkodtak.

Ráma hét legnagyobb városát a klasszikus hindu szövegek a hét rsi városainak nevezik. A régi indiai szövegek szerint az embereknek vimánáknak nevezett légi járműveik voltak. A vimána két fedélzetes, kerek légi jármű, kerek ablakokkal és kupolával, majdnem olyan, ahogyan a repülő csészealjat elképzeljük. A "szél sebességével" repült, és "dallamos hangot" adott. Legalább négy különféle vimánatípus volt: csészealj formájúak, hosszú hengerek ("szivaralakú úrhajók"). Nagyon sok régi szöveg beszél a vimánákról, több kötetet kitennének. A gyártók repülési kézikönyveket írtak a különféle vimánák vezérléséről, némelyik ránk maradt, sőt le is fordították angolra.

A Szamara Szútradhara tudományos értekezés, a vimánában történő légi utazás minden szempontjával foglalkozik. 230 párvers beszél a megépítéséről, a felszállásról, ezer mérföldes repülésről, normál- és kényszerleszállásokról, még a madarakkal való esetleges összeütközésekről is. A Vaimánika Sásztrát 1875-ben találták meg egy indiai templomban. Ezt a Kr.e. 4. században írta a bölcs Bháradvádzsa, aki még régebbi szövegeket használt forrásként. A szöveg témái a vimánák üzemeltetése, vezérlés, óvintézkedések hosszú utazások esetén, a repülőgép vihar- és villámvédelme, valamint hogyan lehet átkapcsolni „napenergiára” egy szabad energiaforrásról, amely „antigravitációként” hangzik. 8 fejezetében ábrák vannak, háromféle repülőgépet mutat be, olyan készülékekkel együtt, amelyek tűzbiztosak és nem törnek el. Felsorolja a járművek 31 lényeges részét és a 16 anyagot, amelyekből készülnek, és amelyek abszorbeálják a fényt és a hőt; ezért tartották alkalmasnak a vimánák építéséhez.

Ezt a dokumentumot lefordították angolra, és beszerezhető a kiadónál: Vaimánika Sásztra, szerzője Mahársi Bháradvádzsa, angolra fordította, szerkesztette és kiadta G. R.Josyer, Mysore, India, 1979. Mr. Josyer a majszuri nemzetközi szanszkrit kutatás akadémiájának igazgatója. Nem tűnik kétségesnek, hogy a vimánákat, valamiféle „anti-gravitáció” hajtotta. Függőlegesen emelkedtek föl, lebegtek az égen, mint a modern helikopter. Bháradvádzsa nem kevesebb, mint 70 régi tekintélyre és tíz repülőút-szakértőre hivatkozik.

Ezek a források elvesztek. A vimánákat a vimána-grhában, egyfajta hangárban tárolták. Néha azt mondják, egy sárgásfehér folyadék volt az üzemanyag, máskor valamilyen higanyvegyület, bár erről elég zavarosan írnak. Nagyon valószínű, hogy a későbbi szerzők megfigyelőkként írtak, régebbi szövegekből idéztek, és érthető módon maguk sem ismerték a meghajtás elvét. A "sárgás-fehér folyadék" gyanúsan úgy hangzik, mint a gazolin, és talán többféle meghajtási mód volt, köztük belső égésű, sőt "pulse-jet" motorok. Érdekes megjegyezni, hogy a nácik az első pulse-jet motorjaikat a V-8 rakétáka bombákhoz fejlesztették ki. Hitlert és a nácikat kivételesen érdekelte a régi India és Tibet, évente küldtek ezekre a helyekre expedíciókat, a 30-as évektől kezdve. Ezoterikus információt gyűjtöttek, és talán innen is szereztek tudományos ismereteket.

A Dróna Parva (Mahábhárata) és a Rámájana szerint az egyik fajta vimána gömb formájú volt, nagy sebességgel haladt a higannyal generált széláramlatban. Olyan volt a mozgása, mint egy UFO-é, föl, le, előre-hátra, ahogyan a pilóta akarta. Egy másik indiai forrásban, a Szamarában a vimánák „sima és jól összeállított vas gépek, higanytöltéssel, amely hátul zajos láng formájában csapott ki." Egy másik írás, a Szamaranganaszútradhara leírja, hogyan építették a járműveket. Lehetséges, hogy a higanynak van valami köze a meghajtáshoz, vagy a vezérlési rendszerhez. Már a szovjet tudósok fölfedeztek valamit Turkesztán és a Gobi sivatag barlangjaiban, amit ők "nagyon régi, űrhajók navigálásához használt műszereknek" neveztek. A "műszerek" félgömb alakú üveg vagy porcelán tárgyak, kúpban végződnek, amelyben egy csepp higany van.

Nyilvánvaló, hogy a régi indiaiak vimánákban repültek egész Ázsia felett, feltehetően Atlantiszig; sőt Dél-Amerikáig. A Mohendzso-daroban (Pakisztán, a hét rsi városának egyike Ráma birodalmában) talált és máig meg nem fejtett írást másutt is megtalálták: a Húsvét-szigeten. Még ezt a Rongo-Rongonak nevezett írást sem fejtették meg, és nagyon hasonlít a mohendzso-daroi íráshoz. Légi bázis volt-e a Húsvét-sziget a Ráma-birodalom vimánáinak az útvonalán? (A mohendzso-daroi vimána reptéren a utasok hallották a hangosbemondó dallamos hangját: Rama Airways, Bali, Húsvét-sziget, Nazca és Atlantisz, 7. kapu, beszállás megkezdődött. Kérjük az utasokat a 7. kapuhoz…) Tibet sem kis távolság. A "tüzes kocsiról" így beszélnek: "Bhíma repült a kocsiján, amely ragyogott, mint a nap, és olyan hangos volt, mint a mennydörgés... Fénylett a repülő kocsi, mint a láng az égen a nyári éjszakában ... elsuhant, mint egy üstökös... Mintha két nap ragyogott volna. Aztán a kocsi fölemelkedett, és teljesen kivilágosodott az ég."

Bhavabhúti Mahávirájában, egy 8. századi, régebbi szövegekből és hagyományokból merítő dzsaina szövegben olvassuk: "A Puspaka nevű légi kocsi sok ember visz Ajódhjába, a fővárosba. Az ég tele van hatalmas repülőgépekkel, sötét, mintha éjszaka lenne, csak a sárgás fényeik látszanak." A legrégebbinek tartott indiai könyvek, a Védák különféle formájú és méretű vimánákról írnak:az "agnihotravimána" két motorral működik, az "elefánt-vimána” több motorral, más típusokat a jégmadárról, az ibiszről és más állatokról neveztek el.

Sajnos a vimánákat, mint a legtöbb tudományos felfedezést, végső soron háborús célokra használták. Az atlantisztiak arra használták a maguk repülőgépeit, a "Vailixi-ket," hogy megpróbálják legyőzni a világot – ha hihetünk az indiai szövegeknek. Az indiai írásokban Asvinoknak nevezett atlantisziaknak még fejlettebb volt a technológiájuk, mint az indiaiaknak, és biztos, hogy még harciasabb természetük volt. Bár úgy tudjuk, nem maradt fenn régi szöveg az atlantiszti vailixi-ról, ezoterikus, okkult források írnak ezekről a repülőgépekről.

A vailixik hasonlóak a vimánákhoz, ha ugyan nem azonosak, általában "szivar alakúak" voltak, egyformán manővereztek a víz alatt, a légkörben vagy az űrben. Más repülőik olyanok voltak, mint a vimánák, csészealj formájúak, talán szinten le tudtak merülni a víz alá. Eklal Kueshana, az "Utolsó határ" szerzője azt írta egy cikkében 1966-ban, hogy a Vailixit 20,000 évvel ezelőtt fejlesztették ki Atlantiszban, és általában "csészealj formájúak voltak, trapezoid keresztmetszettel, alul három félgömbként kiemelkedő motorházzal. Mechanikus antigravitációs meeghajtásuk van, a motorjaik kb. 80,000 LE erőt fejtenek ki." A Rámájana, Mahábhárata és más szövegek elmondják, milyen szörnyű háború volt 10-12,000 évvel ezelőtt. Ráma olyan pusztító fegyverekkel győzte le Atlantiszt, amelyet a olvasók a múlt század második feléig el sem tudtak képzelni.

A Mahábhárata, a vimánák egyik forrása elmondja, milyen félelmetes volt ez a háború: "...(a fegyver) egyetlen, de az univerzum teljes erejével feltöltött lövedék volt. Ezer napként ragyogó, tüzes láng- és füstoszlop emelkedett föl egész pompájában... Egy vas mennykő, a halál óriási küldöttje, amely hamuvá égette a Vrsnik és Andhakák nemzetségét.... a testek úgy elégtek, hogy felismerhetetlenekké váltak. A haj és a köröm kihullott; az edények látható ok nélkül eltörtek, és a madarak fehérré változtak.... néhány óra után minden étel megfertőződött.... hogy megmeneküljenek a tűztől, a katonák a folyókba vetették magukat, lemosták magukat és a felszerelésüket..." Úgy látszik, mintha a Mahábhárata egy atomháborút írna le. Az ilyen utalások nem elszigeteltek, minden történelmi könyv említ nagy csatákat, amelyekben fantasztikus fegyvereket és légi járműveket használtak. Az egyik szerint vimána-vailix háború volt a holdon. A fenti részlet nagyon pontosan leírja, milyen volt az atomrobbanás, és hog

Még messzebb kell visszamennünk az időben, hogy a technológiát igazán megértsük. Ráma birodalma legalább 15,000 évvel ezelőtt jött létre Észak-Indiában és a mai Pakisztánban. Sok nagyvárosa volt, némelyiket megtalálták Pakisztán sivatagjaiban, Észak- és Nyugat-Indiában. Úgy látszik, Ráma kortársa volt az atlantiszi civilizációnak, amelyben megvilágosult papkirályok uralkodtak.

Ráma hét legnagyobb városát a klasszikus hindu szövegek a hét rsi városainak nevezik. A régi indiai szövegek szerint az embereknek vimánáknak nevezett légi járműveik voltak. A vimána két fedélzetes, kerek légi jármű, kerek ablakokkal és kupolával, majdnem olyan, ahogyan a repülő csészealjat elképzeljük. A "szél sebességével" repült, és "dallamos hangot" adott. Legalább négy különféle vimánatípus volt: csészealj formájúak, hosszú hengerek ("szivaralakú úrhajók"). Nagyon sok régi szöveg beszél a vimánákról, több kötetet kitennének. A gyártók repülési kézikönyveket írtak a különféle vimánák vezérléséről, némelyik ránk maradt, sőt le is fordították angolra.

A Szamara Szútradhara tudományos értekezés, a vimánában történő légi utazás minden szempontjával foglalkozik. 230 párvers beszél a megépítéséről, a felszállásról, ezer mérföldes repülésről, normál- és kényszerleszállásokról, még a madarakkal való esetleges összeütközésekről is. A Vaimánika Sásztrát 1875-ben találták meg egy indiai templomban. Ezt a Kr.e. 4. században írta a bölcs Bháradvádzsa, aki még régebbi szövegeket használt forrásként. A szöveg témái a vimánák üzemeltetése, vezérlés, óvintézkedések hosszú utazások esetén, a repülőgép vihar- és villámvédelme, valamint hogyan lehet átkapcsolni „napenergiára” egy szabad energiaforrásról, amely „antigravitációként” hangzik. 8 fejezetében ábrák vannak, háromféle repülőgépet mutat be, olyan készülékekkel együtt, amelyek tűzbiztosak és nem törnek el. Felsorolja a járművek 31 lényeges részét és a 16 anyagot, amelyekből készülnek, és amelyek abszorbeálják a fényt és a hőt; ezért tartották alkalmasnak a vimánák építéséhez.

Ezt a dokumentumot lefordították angolra, és beszerezhető a kiadónál: Vaimánika Sásztra, szerzője Mahársi Bháradvádzsa, angolra fordította, szerkesztette és kiadta G. R.Josyer, Mysore, India, 1979. Mr. Josyer a majszuri nemzetközi szanszkrit kutatás akadémiájának igazgatója. Nem tűnik kétségesnek, hogy a vimánákat, valamiféle „anti-gravitáció” hajtotta. Függőlegesen emelkedtek föl, lebegtek az égen, mint a modern helikopter. Bháradvádzsa nem kevesebb, mint 70 régi tekintélyre és tíz repülőút-szakértőre hivatkozik.

Ezek a források elvesztek. A vimánákat a vimána-grhában, egyfajta hangárban tárolták. Néha azt mondják, egy sárgásfehér folyadék volt az üzemanyag, máskor valamilyen higanyvegyület, bár erről elég zavarosan írnak. Nagyon valószínű, hogy a későbbi szerzők megfigyelőkként írtak, régebbi szövegekből idéztek, és érthető módon maguk sem ismerték a meghajtás elvét. A "sárgás-fehér folyadék" gyanúsan úgy hangzik, mint a gazolin, és talán többféle meghajtási mód volt, köztük belső égésű, sőt "pulse-jet" motorok. Érdekes megjegyezni, hogy a nácik az első pulse-jet motorjaikat a V-8 rakétáka bombákhoz fejlesztették ki. Hitlert és a nácikat kivételesen érdekelte a régi India és Tibet, évente küldtek ezekre a helyekre expedíciókat, a 30-as évektől kezdve. Ezoterikus információt gyűjtöttek, és talán innen is szereztek tudományos ismereteket.

A Dróna Parva (Mahábhárata) és a Rámájana szerint az egyik fajta vimána gömb formájú volt, nagy sebességgel haladt a higannyal generált széláramlatban. Olyan volt a mozgása, mint egy UFO-é, föl, le, előre-hátra, ahogyan a pilóta akarta. Egy másik indiai forrásban, a Szamarában a vimánák „sima és jól összeállított vas gépek, higanytöltéssel, amely hátul zajos láng formájában csapott ki." Egy másik írás, a Szamaranganaszútradhara leírja, hogyan építették a járműveket. Lehetséges, hogy a higanynak van valami köze a meghajtáshoz, vagy a vezérlési rendszerhez. Már a szovjet tudósok fölfedeztek valamit Turkesztán és a Gobi sivatag barlangjaiban, amit ők "nagyon régi, űrhajók navigálásához használt műszereknek" neveztek. A "műszerek" félgömb alakú üveg vagy porcelán tárgyak, kúpban végződnek, amelyben egy csepp higany van.

Nyilvánvaló, hogy a régi indiaiak vimánákban repültek egész Ázsia felett, feltehetően Atlantiszig; sőt Dél-Amerikáig. A Mohendzso-daroban (Pakisztán, a hét rsi városának egyike Ráma birodalmában) talált és máig meg nem fejtett írást másutt is megtalálták: a Húsvét-szigeten. Még ezt a Rongo-Rongonak nevezett írást sem fejtették meg, és nagyon hasonlít a mohendzso-daroi íráshoz. Légi bázis volt-e a Húsvét-sziget a Ráma-birodalom vimánáinak az útvonalán? (A mohendzso-daroi vimána reptéren a utasok hallották a hangosbemondó dallamos hangját: Rama Airways, Bali, Húsvét-sziget, Nazca és Atlantisz, 7. kapu, beszállás megkezdődött. Kérjük az utasokat a 7. kapuhoz…) Tibet sem kis távolság. A "tüzes kocsiról" így beszélnek: "Bhíma repült a kocsiján, amely ragyogott, mint a nap, és olyan hangos volt, mint a mennydörgés... Fénylett a repülő kocsi, mint a láng az égen a nyári éjszakában ... elsuhant, mint egy üstökös... Mintha két nap ragyogott volna. Aztán a kocsi fölemelkedett, és teljesen kivilágosodott az ég."

Bhavabhúti Mahávirájában, egy 8. századi, régebbi szövegekből és hagyományokból merítő dzsaina szövegben olvassuk: "A Puspaka nevű légi kocsi sok ember visz Ajódhjába, a fővárosba. Az ég tele van hatalmas repülőgépekkel, sötét, mintha éjszaka lenne, csak a sárgás fényeik látszanak." A legrégebbinek tartott indiai könyvek, a Védák különféle formájú és méretű vimánákról írnak:az "agnihotravimána" két motorral működik, az "elefánt-vimána” több motorral, más típusokat a jégmadárról, az ibiszről és más állatokról neveztek el.

Sajnos a vimánákat, mint a legtöbb tudományos felfedezést, végső soron háborús célokra használták. Az atlantisztiak arra használták a maguk repülőgépeit, a "Vailixi-ket," hogy megpróbálják legyőzni a világot – ha hihetünk az indiai szövegeknek. Az indiai írásokban Asvinoknak nevezett atlantisziaknak még fejlettebb volt a technológiájuk, mint az indiaiaknak, és biztos, hogy még harciasabb természetük volt. Bár úgy tudjuk, nem maradt fenn régi szöveg az atlantiszti vailixi-ról, ezoterikus, okkult források írnak ezekről a repülőgépekről.

A vailixik hasonlóak a vimánákhoz, ha ugyan nem azonosak, általában "szivar alakúak" voltak, egyformán manővereztek a víz alatt, a légkörben vagy az űrben. Más repülőik olyanok voltak, mint a vimánák, csészealj formájúak, talán szinten le tudtak merülni a víz alá. Eklal Kueshana, az "Utolsó határ" szerzője azt írta egy cikkében 1966-ban, hogy a Vailixit 20,000 évvel ezelőtt fejlesztették ki Atlantiszban, és általában "csészealj formájúak voltak, trapezoid keresztmetszettel, alul három félgömbként kiemelkedő motorházzal. Mechanikus antigravitációs meeghajtásuk van, a motorjaik kb. 80,000 LE erőt fejtenek ki." A Rámájana, Mahábhárata és más szövegek elmondják, milyen szörnyű háború volt 10-12,000 évvel ezelőtt. Ráma olyan pusztító fegyverekkel győzte le Atlantiszt, amelyet a olvasók a múlt század második feléig el sem tudtak képzelni.

A Mahábhárata, a vimánák egyik forrása elmondja, milyen félelmetes volt ez a háború: "...(a fegyver) egyetlen, de az univerzum teljes erejével feltöltött lövedék volt. Ezer napként ragyogó, tüzes láng- és füstoszlop emelkedett föl egész pompájában... Egy vas mennykő, a halál óriási küldöttje, amely hamuvá égette a Vrsnik és Andhakák nemzetségét.... a testek úgy elégtek, hogy felismerhetetlenekké váltak. A haj és a köröm kihullott; az edények látható ok nélkül eltörtek, és a madarak fehérré változtak.... néhány óra után minden étel megfertőződött.... hogy megmeneküljenek a tűztől, a katonák a folyókba vetették magukat, lemosták magukat és a felszerelésüket..." Úgy látszik, mintha a Mahábhárata egy atomháborút írna le. Az ilyen utalások nem elszigeteltek, minden történelmi könyv említ nagy csatákat, amelyekben fantasztikus fegyvereket és légi járműveket használtak. Az egyik szerint vimána-vailix háború volt a holdon. A fenti részlet nagyon pontosan leírja, milyen volt az atomrobbanás, és hogyan hatott a rádióaktivitás az emberekre. A vízbe ugrás csak lélegzetvételnyi haladék volt.

Amikor a régészek feltárták Mohendzso-daro rsivárost a múlt században, csontvázakat találtak az utcán fekve, némelyek egymás kezét fogták, mintha hirtelen sújtotta volna őket a végzet. Ezek a csontvázak a leginkább rádióaktívak azok közük, amelyeket valaha is talátak, mint Hirosimában és Nagaszakiban. Szó szerint üvegessé vált tégla- és kőfalakat találni Indiában, Írországban, Skóciában, Franciaországban, Törökországban és más helyeken. A kő erődök és városok elüvegesedésére nincs más logikus magyarázat, mint az atomrobbanás.

Továbbá Mohendzso-daroban, egy jól megtervezett, raszterben rendezett, a mai Pakisztánban és Indiában használatosnál jobb vízvezeték rendszerrel rendelkező városban az utcák tele voltak szórva „fekete üvegdarabokkal." Rájöttek, hogy ezek agyag edények voltak, amelyek megolvadtak az intenzív hőségtől. Atlantisz elsüllyedt egy kataklizmában, Ráma birodalmát atomfegyverek pusztították el, a világ visszaesett valamilyen "kőkorszakba," és a modern történelem csak több ezer évvel később kezdődik. Mégis úgy tűnik, mintha még lenne néhány vimána és atlantiszti vailixi. Ezeket úgy építették, hogy sok ezer éven át eltartsanak, némelyik talán még mindig használatban van, amint azt Asóka kilenc ismeretlen embere és a lhaszai kézirat tanúsítják.

Nem látszik meglepőnek, hogy titkos társaságok vagy kivételes, megvilágosult emberek testvériségei megőrizték ezeket a találmányokat, a tudomány és történelem ismeretét. Sok jól ismert történelmi személy, köztük Jézus, Buddha, Lao-ce, Konfucius, Zoroaszter, Mahávira, Quetzalcoatl, Akhenaton, Mózes, újabb feltalálók és persze sokan, akik valószínűleg névtelenek fognak maradni, ilyen titkos szervezetek tagjai voltak. Érdekes megjegyezni, hogy amikor Nagy Sándor eljutott Indiába, több, mint kétezer évvel ezelőtt, a történészei feljegyezték, hogy egy ponton "repülő, tüzes pajzsok" támadták meg őket, amelyek megrémítették a hadsereget és a lovasságot. Ezek a "repülő csészealjak" azonban nem alkalmaztak atombombákat vagy sugárfegyvereket, talán jóindulatból, és Sándor folytatta a hódításait Indiában. Több szerző fölvetette, hogy ezek a "testvériségek" néhány vimánát és vailixit titkos barlangokban tartanak Tibetben vagy egy más helyen, Közép-Ázsiában, és Nyugat-Kínában a Lop Nor sivatag egy nagy UFO misztérium központja. Talán még mindig tartanak itt sok repülőt, földalatti bázisokban, amilyeneket az amerikaiak, angolok és szovjetek építettek világszerte az elmúlt évtizedekben. De nem minden UFO tevékenységet lehet azzal magyarázni, hogy régi vimánák utaznak a holdra, valamilyen oknál fogva.

(John Burrows: Régi repülőgépek)