Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én őszintén szólva nem szeretném, ha a halál után lenne folytatása az életnek, lenne túlvilág, vagy reinkarnáció. Én a halál után nyugalmat akarok, ti hogy vagytok ezzel?

Helló!

Egy dolgot azért jobb ha tudsz. Amikor meghaltál utána álomvilág következik, nem különálló személyekkel, hanem te általad megkreáltakkal, olyan mintára, amilyen erkölcsi életet éltél azelőtti közvetlen "életedben". Nem lesz ott igaziból senki veled, csak te magad és gondolataid, mint a normál álomban. S ezután jön a pihenő, regeneráló szakasz, a mély alvás, akárcsak az életünkben éjszaka. Ez az a meghitt, felüdülés-teli szakasz amire titkon te is vágysz, ahol elfelejtheted minden gondodat, szenvedésedet. S ha mindez lefolyt, akkor felébredsz, mint reggel, annyi különbséggel, hogy nem emlékszel a személyi tudatodra, s új testet öltesz. Újra kezded, elfelejtve mindent, új esélyekkel. Végső cél is van, sőt részletesebb leírás is. De a kérdéshez csak ennyit.

üdv

25/F

A biológiai halállal az élet (amit most TE élsz)

örökre lezárul.

A nyugalmat persze elfelejtheted

és szép lassan mindent.

Utoljára látsz, érzel és szagolsz.

Előtted bezárul a világ,

amibe egykor beleszülettél. Soha többet nem találkozol senkivel!

Más az, hogy az én életemet valakinek folytatnia kell, persze új testben, másik élet lesz az.

Ahogy kaptam ezt is:

előzőleg valaki leélt egy életet, amit most én folytatok.

Majd ha meghaltam, akkor lesz következő.

Ez a részlet Neale Donald Walsch - Beszélgetések Istennel című könyvéből pont ide illik:

Isten:"Nem hagysz fel a teremtéssel, amikor meghalsz. Elég egyértelműen fogalmaztam?

Neal:Igen.

Isten:Akkor jó. Éspedig azért nem hagysz fel a teremtéssel, amikor meghalsz, mert valójában soha nem halsz meg. Nem tudsz meghalni. Képtelen vagy rá. Magad vagy az élet, és az élet nem lehet nem élet. Ezért aztán semmiféle lehetőséged nincs a halálra.

Úgyhogy a halálod pillanatában valójában... tovább élsz.

Ezért is esik meg sok emberrel, hogy nem hiszik el, hogy meghaltak - hiszen nem élik át, milyen halottnak lenni. Éppen ellenkezőleg, úgy érzik, mintha élnének (mivel tényleg élnek). Ilyenkor aztán összezavarodnak.

Az Én még láthatja az összeroskadt, mozdulatlanul heverő testet, aztán hirtelen az adott hely fölé röppen. Gyakran úgy is élik át, mintha a szoba mennyezete felé szállnának - aztán hogy egyszerre mindenütt jelen vannak a térben. És amikor az Én egy bizonyos nézőpontra kíváncsi, azonnal meg is tapasztalja a valóságát.

Ha a lélek (nevezzük most így az Ént) elcsodálkozik: „Nahát, miért nem mozog a testem ?“ akkor nyomban a test felett lebegve találja magát, amint érdeklődve figyeli a mozdulatlan testet.

Ha valaki belép a szobába, és a lélek azt gondolja: „Hát ez meg kicsoda ?“ - nyomban az illető előtt vagy mellett találja magát.

így aztán a lélek rövid idő alatt rájön, hogy bárhova eljuthat, méghozzá a gondolat sebességével.

A hihetetlen szabadság és könnyedség érzete meglepi a lelket, és általában beletelik némi időbe, mire hozzászokik a gondolatok révén történő ide-oda szökkenéshez..."

Semmi nincs utána. Egyszerűen megszűnsz létezni. Ugyanúgy ahogy egy elefánt, egy kutya, vagy egy légy. Csak biológiailag létezel, a tudatodat és az énképedet csak a fejlett agyadnak köszönheted. Lehangoló tudom, de ez van. Nincs Isten és kész, csak természeti törvények. Vagy ha szerinted van Isten akkor azt mivel magyarázod, hogy több száz vallásnak különböző istenei és hitvilága van??

Ezeket az isteneket csak azért találták ki a régi emberek, mert nem tudták magyarázni a természeti dolgokat. Mert ugyanúgy mint a törzsük, városuk vezetője, azt gondolták, hogy akkor világnak is kell, hogy legyen egy ilyen "vezetője". Csakhogy ezeket a dolgokat most már meg lehet cáfolni. a vallás csak egyfajta hagyományként maradt ránk, és valaki még mindig azt hiszi, hogy azért mert elmegy egy templomba, letérdel, összekulcsolja a kezét, és imádkozik, akkor isten meghallja amit mond és segít rajta. Vagy akkor nem a templomba megy hanem letérdel a kis szőnyegére és úgy imádkozik, nem akarok vallásokat kiemelni, mert mindegyik téves alapokon nyugszik. Remélem elég nagy felháborodást keltettem. Várom a válaszaitokat. Amit mondtam, arra mindegyikre tudok érveket mondani, és okokat is.

Kissé elkanyarodtatok a témától a vallás felé ;)

"Hogyan tudnád meggyőzni azokat,akik a mai világban vakon bíznak benne?Mert elég sokan vannak ám!"

Miért akarod őket meggyőzni és miről? Kérlek azt írd le nekem, hogy ha bárkit is meggyőzöl afelől hogy nincs Isten, akkor az kinek jó és miért?

Továbbá miért vagy benne olyan biztos, hogy neked van igazad? Mert megtudod győzni magad érvekkel? Mert Isten maga mondta neked hogy nem létezik :D Vagy mert a tudósok azt állítják hogy Isten nincs? A mi drága tudósaink néhány száz évvel ezelőtt még serényen bólogattak arra, hogy a Föld lapos! (és most itt sorolhatnék még ezer dolgot, amiről azóta kiderült már hogy marhaság! Miből gondolod, hogy ez nem az?

Az Egy Istenben hiszek, számomra ez már nem is hit kérdése hanem nyilvánvaló. Istenről a vallások képet alkottak és olyannak formálták amilyennek akarták, aztán el akarták hitetni másokkal is hogy nekik van igazuk. Az, hogy az ember elutasítja ezt a képet teljesen érthető. Csak az nem világos, hogy miért érik be ennyivel??? Miért állnak meg itt és miért nem keresnek tovább??? Van egy jó mondás:"Kételkedni valamiben vagy elhinni azt egyaránt kényelmes megoldás, hisz mindkettő felszabadít a gondolkodás alól."

A vallásokat nem kell teljesen komolyan venni mert egyetlen vallás sem tiszta, ma már mindegyik (szándékosan és véletlenül) félreértelmezett hülyeség, és csak kis részben tartalmaz igazságot. Szinte minden vallás ugyanazt az igazságot írja le tizenezer különféle értelmezésben és ezerféle módon, hiszen amit nem lehet szavakba önteni azt ugyebár nehéz leírni is ;) ezért olyan színes és sokféle a vallás világszerte!

A Katolikus egyház pedig a megfélemlítésre játszott ezért él még mindig, mert mindig lesznek emberek akik félik azt az Istent akit a Katolikusok éltetnek.

Nem akarok senkit meggyőzni semmiről, csak arra ösztönözni hogy ne higgyen el semmit és ne kételkedjen semmiben, inkább keresse a választ! Aki tökéletesen biztos valamiben az kérdezze meg magától:

"Ki vagyok én?"

Kedves 17:46-os hozzászóló, ha felteszed magadnak ezt a kérdést vajon Te milyen választ kapsz? Mert aki ennyire biztos abban hogy az élet után nincs semmi, az bizonyára teljesen tisztában van egy ilyen aprócska kérdés válaszával is ;)

...további átgondolásra ajánlom azt az általános iskolában tanult élet törvényt miszerint :"az energia nem vész el csak átalakul"! Na látjátok, ez a hihetetlen, hogy ennek tudatában még mindig millió és millió olyan ember van aki azt állítja hogy az Életnek van "vége" és azt nevezik halálnak ;D

17:46-os vagyok.

Azért mert semmiben nem különbözünk a többi élőlénytől, az állatoktól, csak abban, hogy minket nem az ösztöneink, hanem a gondolkodásunk irányít ( fejlett agyunknak köszönhetően). És ezzel a gondolkodásunkkal szeretnénk válaszokat találni arra, hogy kerültünk ide. A legegyszerűbb pedig az, hogy biztosan egy hozzánk hasonó, de tökéletes lény(ek) teremtett minket. Ez a vallás, és azért követik annyian (válaszolva a kérdésetekre), amiért délben ebédelsz, és este vacsorázol és nem pedig hajnali egykor ebédelsz és délután 3 kor vacsorázol. Mert így szoktuk meg így a legkönnyebb. És istenbe is könnyebb hinni, mint felfogni az igazi válaszokat

"Csak az nem világos, hogy miért érik be ennyivel??? Miért állnak meg itt és miért nem keresnek tovább???"

Nem érem be ennyivel, folyamatosan kutatok a válaszok után.

Tudod erre meg, hogy létezik vagy nem, mondok vmit. Ha a világ összes tudását (de mindent, még azt is amit nem tud az ember) vesszük 100%-nak, akkor én kb. 0,000000000000000000000000000000001%-át tudom. Csakhogy ezzel a 0,000000000000000000000000000000001%-al több érvet tudok felhozni amellett, mint akárki vallásos ember, akár maga a a pápa vagy akármilyen bölcs rabbi amellett hogy van. Akkor képzeld el már 1%-al mire lennék képes:D