Szerinted ha meghalunk, választhatunk, hogy a Földön maradjunk kóborolni?

Az ezotériában, vagy az istenben hívők szeretik hangoztatni, hogy ők felsőbbrendű faj, mi pedig földhözragadt porbafingók vagyunk. :-))

A kérdésre: mivel halálunk után tudatunk sem lesz, természetesen nem választhatunk. És más sem dönt helyettünk, legfeljebb a rokonaink, hogy temetés, vagy hamvasztás legyen a testünk sorsa.

Amikor a lélek elszakad a testtől, annak rendje módja szerint megjelenik számára a fény, a kapu, mely visszavezet oda, ahonnan leszületése előtt érkezett, a szellemvilágba. Megjelennek szellemi segítői is, illetve korábbi elhunyt szerettei, ha szükségét érzik, hogy segítsék e folyamatot. A léleknek vissza kell térnie, s ha kellőképpen tudatos, ezt meg is teszi - a legtöbb esetben ez történik. A kellően tudatos lélek tudja abban az állapotban, hogy mi a dolga, vagy legalábbis enged a természetes ösztönének és/vagy a segítői szavának.

Azonban nem kellő tudatosságból és/vagy az épp elmúlt életéből valamihez vagy valakihez való túlzott ragaszkodása miatt dönthet úgy (szabad akaratából kifolyólag), hogy itt marad még. Ekkor hosszabb-rövidebb ideig itt ragadhat a köztes térben. Bármi miatt is dönt így a lélek, azt rosszul teszi, magának is és esetenként a hátrahagyott szeretteinek is a legrosszabbat téve ezzel.

Tehát dönthetünk úgy igen, hogy itt maradjunk, de ez inkább egy nem tudatos választás, ami nem egy normális és nem egy természetes állapot, melynek előbb-utóbb vége kell szakadjon. Legfőképpen a saját érdekünkben és jövő beli létezésünket illetően.

Megjegyzem, korábban én is azt gondoltam, hogy a túlvilágban és lelkünk halhatatlanságában való hit tényleg "csak" arra való, hogy nyugtassuk és áltassuk magunkat. Ma már, hogy a kommunikálás is megadatott számomra a szellemekkel, tudom, hogy ennél jóval több van mögötte.