Miért félek a nagyapámtól? És mit tehetnék?

Igazából nem ismertem jól őt sajnos. Talán ez lehet a baj?

6 éves voltam amikor meghalt és külön éltünk, de jártunk a nagyszüleimhez. Viszont 1-2 évig beteg volt, le kellett vágni az egyik lábát, fél oldala teljesen béna volt, pelenkázni kellett és beszélni is alig tudott. És eléggé rosszul nézett ki. Én nagyjából csak így emlékszem rá, de már ez is homályos. Egy vékony, lógó fejű, fellábú tolószékes bácsi aki a nap nagy részében fekszik vagy bambul maga elé. Soha nem bántott és amikor kicsi voltam talán játszott is velem. Egyre emlékszem amit ha meghallok sírnom kell, a Tavaszi szél vizet áraszt dalt ő tanította meg nekem néhány éves koromban. Rosszat nem mondott nekem róla senki, de nem sokat beszélünk róla valamiért. Most abban a házban lakunk amit a nagyapám épített és élt benne. Betegen is itt élt meg a kórházban és amikor meghalt akkor a mentő az utca végéig ért vele. Tudom, hogy a házban melyik részeken szeretett ücsörögni de azóta persze már rég fel van újítva a lakás és a bútorok is már régen másak. Érdekelnek a szellemek és ha arra gondolok rögtön ő jut eszembe és félek tőle valamiért. Pedig nem tapasztaltam még ilyesmit a házban. Most a nagymamám fényképeit megnéztem és találtam nagyapáról képeket, olyanokat ahol már idősebb volt de még egészséges. Kicsit meghatódtam és ben értem mért félek tőle. Kellemes arcú, fiatalos bácsi van a képeken. Semmi ellenszenv. Mit tegyek, hogy ne féljek tőle? Már 15 éve halott.