Miért kerülhet egy spirituálisan fejlett személy nagyon lehúzó munkahelyi közösségekbe folyamatosan az élete során?

A világ és a téged körülvevő emberek mindig tükrök. Mire tanít téged ez a helyzet?

És belegondoltál-e abba, hogy pl. azzal, hogy elhiszed, hogy folyamatosan ilyen társaságba kerülsz, megteremted ezt?

Egyébként attól, hogy valaki egyszerűbb felfogású, még nem zárja ki azt, hogy legyenek spirituális tapasztalatai. Sokan nem beszélnek ezekről, mert félnek, hogy hülyének nézik őket, stb. A környezetemben pl. olyan emberekről is kiderült, hogy benne vannak a témában, akikről sosem gondoltam volna.

A spiritualitásban a törvények sokszor épp ellentétesen működnek, mint pl. a fizikában. Itt a hasonló a hasonlót vonzza.

Egyet mondok neked, de azt tutira: nézz körül a környezetedben, a baráti, családi, üzleti, szakmai kapcsolataid körében, és hű képet fogsz kapni saját magadról, spirituális fejlettségedről, érzelmi-lelki szintedről. Ez egy kitűnő indikátor, amivel rálátásod nyílik mélyebb érzelmi indítékaidra. Nem véletlenül találkoztok, nem véletlenül vagytok hasonló élethelyzetben, nem véletlenül találkoztok hasonló problémákkal.

Egyébként az ön-spiritualitás mértéke nem attól függ, hogy mit gondolok magamról. Ismerek néhány embert, akik sosem olvastak el egyetlen spirituális "mesekönyvet" sem, sosem gyakoroltak spirituális életmódot, mégis sokkal inkább nevezném őket spirituálisnak, mint magamat, vagy sok hozzám hasonlót.

Merész dolog önmagad "spirituálisan fejlett személy"-nek nevezned!

Ha így teszel, azt árulod el, hogy a fejlődésedben elakadtál.

Nem nevezhető spirituálisan fejlett személynek az, aki a kevésbé képzetteket "majomszintű emberek-nek aposztrofálja ahelyett, hogy minden erejével azon lenne, hogy a nevezetteket magasabb szellemi szintre emelje.

Menthetetlen az, akiről lemondanak, de az is, aki lemond másokról.

.

Nézz magadba és keresd (spirituálisan), mi az oka annak, hogy veled ez történik: " nagyon lehúzó munkahelyi közösségekbe folyamatosan az élete során"?