Van itt olyan személy aki spirituális életet él? Kort és nemet ír írjatok. Hogy fejlődtök?

Az egyik, előző válasz kapcsán ötlött fel bennem az alábbi gondolat.

Érdekes módon, bennem sohasem élt olyan vágy, hogy másokat becsapjak, kihasználjak, vagy épp uralkodni akarjak felettük és ilyen módon valósítsam meg önmagam.

Azt már gyerekként éreztem, hogy a világ valahogy rosszul működik, de azt is tudtam, hogy attól nekem még nem kell az ő mintájára léteznem.

Alapvetően két fajta ember létezik; az egyik elfogadja a világ farkastörvényeit és igazi önvalóját feladva próbál meg - akár mások rovására is - érvényesülni.

A másik érzi, tudja, hogy nem a múlandó anyagban kell keresnie a boldogságot, hanem önmagában...

Részemről annyit mondanék, hogy ez a fajta spirituális gondolkodás segített rájönni olyan dolgokra, amik nagyon fontosak de ugyanakkor végig ott volt az orrom előtt. Könnyebben látom az igazságot ami egyébként szokás szerint "éhgyomorra" szokott jönni és nehéz megemészteni. Könnyebben észreveszem az emberek aktuális érzelmi összetételét, ez által alapszintű gondolatait. Jobban viszonyulok az emberekhez, mivel könnyebben megérzem, hogy milyen verbális illetve nonverbális kommunikációt tolerál éppen az illető személy jelenlegi hangulatából vagy személyiségéből kifolyólag.

Segíteni szeretek bárkin, aki megkér. Szóval csak nyugodtan.

21/F

#11

Ez azért van, mert sikerült becsapnod magad. Élősködünk egymást felett kihasználjuk egymást. Az ember valódi természete olyan, mint bármelyik élősködő vírusé vagy betegségé. Hogy negatívan vagy pozitívan fogod fel teljesen lényegtelen. A történelem során az ember pusztított, ugyan épített is, de azt máshonnan vette el más kárára tette. Az emberi természet része az uralkodás mások felett. Ez egy genetikailag kódolt tulajdonság, ami szintén magvan a többi élőlényben a Földön. Elfogadod vagy sem lényegtelen, mert ez olyasmi, ami tudat alatt is munkálkodik benned. 😏

"Érdekes módon, bennem sohasem élt olyan vágy, hogy másokat becsapjak, kihasználjak, vagy épp uralkodni akarjak felettük és ilyen módon valósítsam meg önmagam."

Benned főként megvannak ezek a tulajdonságok, mert a heves tiltakozás önmagunk hazugsága. Velük ellentétben, akik nyílt lapokkal játszanak a TE fajtád tudat alatt teszi ezt, miközben legbelül tudatosulnak bennük a tetteik. Ez jó vagy rossz lényegtelen szempontból csak rajtad múlik. Hülye vagy, ha azt hiszed, hogy mindenki egyenlő egy barátságban, párkapcsolatban vagy egy egy bizonyos közösségen belül. Mindenhol vannak domináns felek, akik valamilyen hatalmat gyakorolnak a többiek felett. Ez egy folyamatos harc köztünk, ami látszólag benned még nem tudatosult ugyan, de magad is tisztában vagy vele. Amit te ideálisnak hiszel lehet, hogy mások szemében gerinctelen, mert másképp definiáljátok azt. Amit kifelé mutatsz (ahogy a válaszodból is látszik) nem több csak egy álarc, amit a társadalmi normák elvárnak tőled. 😏

29 eves f

3 eve meditalok napi szinten, nap kozbe is probalok tudatos maradni. Pár hónapja volt egy tudatos álmom ami teljesen magaval ragadott. Azota kulombozo technikaķkal tudom elerni ezt az allapotot fantasztikus lehetosegek vannak benne.

#15

De jó neked m nézd fiam egy napon majd képes leszel olyan kérdésekre is válaszolni, amik ide tartoznak. Hiszek benned!

Én is próbáltam már jó párszor meditálni, de mindig bealudtam és órákkal később tértem magamhoz folyt a nyálam meg ilyenek. Ez ugyanolyan, mint amikor matekot tanultam kb. 8-10 percig bírok ébren maradni. Az alvási időm meg úgy 15-20 másodperc. Ez van, ha valaki 66 éves kisnyugdíjas. 😏 Egyesek sokra tartják azt a meditációs izét, de szerintem csak agytompító hatása van, a dühös vagy heves vérmérsékletű embereknek kötelezőnek kéne legyen.

Újra 11-es vagyok...

Delator, úgy tűnik, hogy nem értetted meg, amit írtam, ezért kifejtem neked bővebben.

A világ pontosan azt várja el tőlünk, hogy a már megszokott negatív minták (presztízsharc, gyűlölködés, bosszúállás, stb.) szerint működjünk, így pontosan az vállalja fel önmagát, aki minderre nemet mond és megpróbálja emberhez méltó módon, élhetőbbé tenni a környezetét, közvetve pedig a világot is.

Nyugodtan lehetsz cinikus és keserű, akár még személyeskedhetsz is, attól a tény, még tény marad, hogy egy rosszul működő, pusztuló világ torz értékrendjét tartod normálisnak, én pedig csak sajnálni tudlak ezért... :(

#17

Úgy látszik te nem értesz sok mindent. Sajnálsz engem? Ugyan már. Inkább próbáld megérteni az érzéseid okát.

A világ nem várja el tőled, hogy gyűlölj bárkit is, mert azok az érzések belőled fakadnak. Én sem gyűlölnék senkit, amíg nem lenne rá okom. A negatív és pozitív is csak egy definíció nem több. Amit helyes vagy helytelenek vélsz azok nagyrészét a társadalmi normák neveltek beléd. Az ember igazvalója torz csak túlkozmetikázzák, mint a hívők a vallást vagy bármelyik szekta. Krízis helyzetben az ember ölni is képes, hogy megvédj a saját érdekeit, közben meg úgy tesz, mintha másért tenné. Én például feláldoznám az egész világot az emberiséget Istent meg mindent habozás nélkül az érdekeimért cserébe, vagyhogy meg védjek a számomra fontosat. Ez az igazvalónk. 😏

Ki kell, hogy ábrándítsalak téged, mert a világ bizony a negativitást és a gátlástalanságot várja el tőlünk. Minden azt sugallja, hogy éljünk a mának és lehetőleg még ma szerezzünk meg mindent, amire vágyunk, hiszen csak egy életünk van. Ugyan kit érdekel, ha közben be kell csapnunk, meg kell bántanunk másokat, hiszen itt az erősebb kutya elv érvényesül.

Az is teljesen elfogadott, ha egy munkahelyen úgy juthatsz előbbre leggyorsabban a ranglétrán, ha minél erősebben "könyökölsz" még ha ez mások rovására is kell hogy történjen.

Részben igazad van, ugyanis itt, az anyag világában a sötétségnek valóban van létjogosultsága, de csupán tanító jelleggel. Az a funkciója, hogy szembesítsen bennünket hibáinkkal és a bennünk még esetlegesen meglévő negativitással.

Valóban vannak vágyaink és néha gyarlóak vagyunk, de ezek mind a test és az ego vágyai. A negatív hitrendszerek, hiedelmek, az általánosan elfogadott negatív erkölcsi normák, valamint az emberiség kollektív tudattalanját uraló sötétség is nehezíti a dolgunkat, de valójában nem vagyunk gonoszak. Az igazi önvalónk a szellemünk, ennek pedig egyetlen vágya van, a megvilágosodás. Tulajdonképpen ez a végső cél, melyhez olyan tapasztalatokon és megéléseken át vezet az út, amelyet itt, az anyag világában kell megélnünk.

Egyetértek veled abban, hogy itt, a dualitás világában (ezáltal pedig bennünk is) jelen van a sötétség, ezt pedig el kell fogadnunk, de semmiképpen sem a sötétségnek kell meghatároznia gondolatainkat, szavainkat és tetteinket. Az egyensúlyra, a harmóniára kell törekednünk, de el kell fogadnunk esetleges gyengeségeinket is és ezekkel együtt kell megtanulnunk szeretni önmagunkat és másokat is.

Ha csak a sötétségre alapozol és e szerint élsz, akkor ugyanúgy átestél a ló túlsó oldalára, mint azok a spirituális emberek, akik csak a pozitív oldal létjogosultságát ismerik el, arról nem is beszélve, hogy ezáltal rengeteg, ledolgozandó karmát gyűjtesz össze magadnak.

Mindenesetre, voltak jó gondolataid is, amikkel alapvetően egyet tudok érteni.

Én megvagyok, soha jobban! Meglátod, előbb-utóbb megtalálod a te utad, és akkor tudni fogod, hogy az, amit kerestél, végre megvan.

Addig is, könyvet tudok ajánlani: (általánosságban ezek a könyvek nem tömören fogalmaznak a témában, hanem történetbe foglalják tanulságaikat)

- Szepes Mária - Vörös oroszlán

- Paulo Coelho - Az alkimista

Valamint inkább csak érdekességképp ajánlanék pár könyvet, amelyek véleményem szerint zseniálisak. Duncan Shelley írónak van egy olyan "könyvsorozata" amely egy Amer nevű "varázsló" tanulásáról, életéről és útjáról szól. A könyvek rövidek, de van egy összefoglalt kötet is. Amivel énszerintem kezdeni érdemes, az az "Amer tánca", valamint utána az "Amer első halála" című könyv, majd a többit már tetszőleges sorrendben lehet olvasni. Személyes kedvencem az "Amer első halála", de minden egyes könyv nagyon tanulságos, élvezhető.

14/F