írtok nekem ijesztő félelmetes történeteket amik veletek történtek meg?

Sok kávèt ittam aznap, a dolgom elvègeztem, majd leültem a tv elè. Már este volt. Az èjszaka nèma ès fagyos. Kaparászást hallottam az erkèly felől, odanèztem de nem láttam semmit. Felhúztam a kabátom, ès kimentem rágyújtani. A levegő száraz ès dermesztő, az èjj pedig csendes, szokatlanul csendes. Nem láttam semmi állatot az erkèlyen, ami kaparászhatott volna. Az erkèly alatti közös udvarban, halvány kis ízzó pislákolt. Az idő mintha megált volna. Megfordultam nem törődve ezzel a szokatlan èrzèssel ès bementem, vissza a szobába. Az ajtót becsuktam magam mögött, de a kezem mèg le sem vettem róla, mikor megint kaparászás hangja ütötte meg a fülem. Hirtelen megpördültem saját tengelyem körül ès egy varjút láttam, bár az átlagnál nagyobbat. Engem nèzett az üvegen keresztűl, mozdulatlanul. Csak bámulta a szemeimet. Vissza húztam a függönyt bízva benne, hogy megunja a látványt ès tovább áll. A kanapè felè indultam ès hirtelen megszèdültem. A szemeimet becsuktam, hátha jobb lesz, ès ekkor furcsa kèpeket láttam. A hátam mögött, a konyha sötètjèből egy lassan ajtókeretre simuló korom fekete hosszú ujjú kèz, ès egy hozzá tartozó arc nèlküli fekete fej, bámult rám ezeken a kèpeken. Hirtelen èreztem valaminek a tekintetèt magamon, bár tudtam, hogy a kèpzeletem játszik csak velem. Kimentem a konyhába felkapcsoltam a villanyt, nem volt ott semmi. Ez mostmár kellő bizonyítèk volt rá, hogy csak bekèpzeltem. Leültem nèzni tovább a tvt. Egy vígjátèk ment de nem emlèkszem a címère. Eltelt úgy másfèl óra, már picit fáradtnak èreztem magam, de nem akartam aludni. Kapcsolgatni kezdtem a csatornákat, hátha találok valami èrtelmes műsort. A csatronalista vègère èrve, a sistergős hangyás kèp tárulkozott elèm. Hirtelen nagyon zavart a hangja, ès miután visszakapcsoltam egy műsorra, halkítottam. Az egèsz szobában ez az imènti sistergő hang kezdett erősödni, miközben a tv kristály tisztán a műsort közvetítette. Egy pillanatig tartott, de nagyon megijedtem. Mostmár biztos voltam benne, hogy a fáradtság teszi. A konyhába mentem ès ittam egy pohár vizet. Ekkor halk, nagyon mèly pulzáló zümmögő hangot kezdgem hallani a hálószoba felől. Azt gondoltam a szomszèd autója, ami az ablak alatti udvarban szokott lenni. A hang viszont mèg egy óra elteltèvel is hallatszott. Ritmusos volt, ès nyomasztó, nehèz. Egyre nehezebb volt mozognom, pislognom ès lèlegeznem. Nem igazán foglalkoztam vele, az aktuális műsor jobban èrdekelt. A pulzálás mintha egyre közelebbről ès közelebbről jött volna. A hálószoba felè vezető folyosó elejènèl lehetett a forrása. Gondoltam biztos, csak visszaverődik egy kinti hang.

Megint a tvre figyeltem, eltelt újabb pár perc. Köhögnöm kellett, ès köhögès közben újra láttam kèpeket. Az az arc ès a kèz, valamihez tartozott, valami magas vèkony fekete testhez. Engem nèzett ès mintha fekete szurok csöpögött volna róla. Elmúlott a köhögèsem, ès mostmár biztos voltam benne, hogy halucinálok a fáradtságtól. A pulzálás pont onnan hallatszott ahol azt a valamit láttam. Elindultam felkapcsolni a folyosón a villanyt, hogy kiderítsem mi ez a hang. Ahogy áthaladtam azon a helyen, ahol a halucinációm volt, olyan fèlelmetes èrzès fogott el, hogy a villanykapcsolóig szinte elugrottam. Visszafele azon a helyen, a fejbőröm ès a tarkóm libabőrös lett, èreztem a pulzálást. Szinte rezgett a levegő. Vettem egy nagy levegőt ès visszatèrtem a kanapèra. A szemem sarkából szemmel tartottam a folyosó elejèt. Azon kaptam magam, hogy szinte fèlpercenkènt odanèzek. A pulzálás megszünt, abbamaradt. Mintha elvágták volna.

Eltelt úgy fèl óra, talán kicsivel több. A szemeim már nagyon álmosak voltak ès nehèz volt nyitvatartani őket. Valami jèghideg trutyi csöpögött a nyakamba ès a karomra, legalábbis ezt èreztem. Mikor rápillantottam nem volt rajta semmi, száraz volt a karom. A fejem teteje erősen bizseregni kezdett, ès a pulzálás ismèt elkezdődött, közvetlen a fejem felett hallottam. Lassan felnèztem, egy kèp villant be, az a fekete vèkony arcnèlküli lèny, a plafonról figyel ès csöpög rám róla az a fekete anyag. Megint èreztem magamon, de megint száraz voltam. Ismèt a plafonra nèztem, de most ott láttam valami szokatlant, valamit ami nem felvillanó kèp volt. A levegő vibrált, mint mikor felmelegíti a nap az aszfaltot. Ez a vibráló levegő, az egèsz szobát bejárta de felettem tisztán látszódott. Mikor a rèmülettől már a vèr is megfagyott bennem, a pulzálás nyúlani, hangosodni kezdett, majd megszünt. A tv megint sistergett, azon a csatornán volt ahonnan elkapcsoltam, mert nincs műsor. Valamièrt balra fordultam ès ránèztem az ágyra. Ott volt a varjú ès csak nèzett, a csőrèben egy aprócska ezüst színű síppal. A sípot az ágyra ejtette ès amíg nem rá figyeltem eltünt. Fogalmam sem volt róla, hogy tudott be ès kijönni a varjú egy csukott ajtón. Nèzegettem a sípot, semmi nem volt rajta, csak egy aprócska síp. Nem mertem egy darabig megfogni sem, nem tudtam mi törtènt aznap èjjel. Azóta is megvan az a síp, minden nap a kezembe veszem, ès mindíg úgy èrzem, hogy csak akkor szabad megfújnom, ha bajba kerülök ès veszèlyben az èletem.

Tuti,hogy kamuzik:)

Mint valami gagyi horrorfilm kisregényben:)

A 24-es válaszoló vagyok.

Nekem több ilyen történetem is van. Nem állítom a furcsábbakról sem, hogy paranormális, hanem egyszerűen csak nekem nem sikerült magyarázatot találni rá. Így utólag leírva nem is olyan ijesztőek, bár amikor történtek, rám hozták a frászt.

1.

Körülbelül 10 éves lehettem. A szüleimmel Görögországban nyaraltunk. Akkor még egy szobában aludtam a szülőkkel, ha mentünk valahová. Este 11 körül járt az idő, én épp készültem lefeküdni. Anyukám ágya felé néztem, és egy tisztán kivehető alakot láttam állni mellette. Azt hittem, ő az, csak biztosan csinál még valamit, mielőtt elmenne aludni. Pár másodperc múlva észrevettem, hogy anyukám az ágyában fekszik. Mikor visszanéztem, az alak eltűnt.

2.

Pár éve a mikrónk az egyik éjjel teljesen megbolondult. Magától ment egész éjszaka, ki-be kapcsolgatott, hiába húztuk ki, tovább csinálta. Másnap már nem volt semmi baja.

3.

Van egy kisporszívónk. Egyszer az is csak úgy magától nekiállt menni, de azt elég volt egyszer kikapcsolni, utána elkussolt.

4.

A szobámban a redőny kézzel felhúzhatós. Többször előfordult, hogy csak úgy hirtelen felhúzódott, nem teljesen, hanem félig, mintha valaki gyorsan felrántotta volna. Ez sem ijesztő, igaz, amikor éjszaka felhúzódott magától, az okozott néhány kellemetlen pillanatot. Ez lehet, hogy csak egy hiba, nem tudom, viszont érdekes, hogy hosszú évek óta semmi ilyesmi nem történt, és régebben sem, hanem csupán egy bizonyos időszakban csinálta ezt, aztán szépen abbamaradt.

5.

14 éves voltam, egyedül maradtam éjszakára. Az udvarra van szerelve riasztó, amit bekapcsoltam a biztonság kedvéért. Amúgy nagyon fülsüketítően visít, ha érzékel valamit. Éjfél körül meghallottam, hogy nagyon visít a riasztó, belém fagyott a sz@@r is, de szerencsére aztán nem történt semmi. Elképzelhető, hogy a kutyám csinált valamit, és azt érzékelte.

6.

Éjszaka néztem a tévét. Egyszer csak, közvetlenül az ablakom előtt hallottam egy vérfagyasztó női sikolyt, aztán emberi lépéseket. Azóta sem tudom ezt hová tenni.

7.

Van egy hétvégi házunk egy kis faluban. A szüleim ott szoktak baráti összejöveteleket tartani. Évekkel ezelőtt is tartottak egyet. Én akkor arra nem mentem el, de a testvérem, és azoknak az embereknek a gyerekeik (ketten vannak), akik jöttek hozzánk, igen. Ők akkor már nem voltak olyan kicsik, 13., 14. és 17. éveikben jártak. A házban unták magukat, ezért elmentek sétálni. Egy több mint egy órás séta után kilyukadtak valami nagyon elhagyatott környéken, és távol mindentől találtak egy kerítéssel körbekerített telket (?). Nem volt ott senki rajtuk kívül, meg eléggé lepuszult helynek tűnt, így puszta kíváncsiságból bementek. Még azon belül is menniük kellett egy darabig, míg megtaláltak egy kis, öreg házat. Oda belépve egy teljesen üres, ablak nélküli szoba fogadta őket, voltak ott papucsok, és rengeteg, hatalmas vörös folt a falon, illetve benzinestartályok. A testvérem készített néhány fényképet, de aztán gyorsan elrohantak onnan, annyira megijedtek. Annyira megrázta őket az élmény, hogy nem várt addig, amíg hazajönnek, hanem még aznap elküldte nekem az ottani képeket. Ha ezeket nem a saját szememmel látom, talán azt mondtam volna, hogy túloznak, viszont azok a hatalmas foltok a falon eléggé úgy néznek ki, mint az odaszáradt vér. Miután photoshoppal kiélesítettem a képet, még látványosabb. Biztos vagyok benne, hogy nem hazudnak, egyrészt a képek miatt, másrészt miért találnának ki ilyesmit? A világban vannak ronda dolgok, ez tény. Egyszer majd el fogok menni arra a helyre szerintem, egy jó fajta fényképezőgéppel, hátha találok ott valami érdekfeszítőt.

Sziasztok!

Ez egy valós megtörtént történet ami idén történt ráadásul! Utaztunk a barátnőmmel este felé a 4-es villamoson pont az Újbudai Allee-ból jöttünk visszafele. A Petőfi híd budai hídfő megállójánál felszállt egy ittas kisebbségi és eléggé lármás volt (hangosan dalolászott magában).

A barátnőmmel mi kezdetben röhögtünk, hogy mekkora gyökér, aztán elkezdett kötekedni az utasokkal és fel-le sétálgatott a villamosnál. Sajnos a barátnőm és én telefonoztunk az útnál, amikor hozzánk ért a telefonomat nézte ki! Jó volt, hogy eltettem azonnal, mire a barátnőm rászólt, hogy hagyjon minket békén, erre fel megfenyegetett minket, de szerencsére egy idősebb férfi is rászólt az ittas baromra mire az arrébb vonult és a Corvin negyednél leszállt.

Mivel mi még fiatalok vagyunk új szitu volt számunkra ugyanis még nem szorultunk önvédelemre, de pont ez volt az ijesztő, hogy egy ittas kisebbségi kinézi két fiatal lány telefonját és megpróbálja elvenni.

Tudom kicsit naivan hangozhat ez a történet, de a közbiztonság romlása miatt tanulságos akár.

Pár éve történt, hogy sétáltunk a kutyámmal egy erdős részén Budapestnek. Szokásos reggeli és esti sétát tesszük arra felé. Az egyik nyári esti séta során történt az incidens:

Én és a Yorkshire terrierem (Bob) egy elágazó ösvényhez értünk, amikor a sűrű bozótos mögül egy másik kutya előtört agresszívan Bobra és rám ugatott és közben vicsorgott meg morgott is. ( Hozzá teszem azon az erdős területen sokan sétáltatnak kutyát, többször találkoztunk kutyákkal és Bob a kutyaiskolában megtanult más kutyákkal és gazdikkal is interakcióba lépni és egyébként is egy barátságos fajta Bob.)

Szóval reménykedtem, hogy felbukkan az idegen labrador retriever kutya gazdája, Bob is közben védő állásba helyezkedett ( yorkshire terrier vs labrador azért övön aluli lett volna) én vokálisan léptem fel az idegen kutyával szemben, hol pedig Bobra is figyelnem kellett. De nem járt arra senki éppen és a labrador sem volt nyakörv! (Kóbor kutya lehetett). Aztán hirtelen a labrador eliramodott az ellenkező irányba, mi pedig Bobbal a másik irányba mentünk.

Elég ijesztő szituáció volt, szerintem a "túlerő" ijeszthette el az idegen kutyát. Szerencse még, hogy nem estek egymásnak! (Habár Bob jó kiképzést kapott, azért egy vad idegen kutya nagyobb kutyával összefutni egy erdőben nem jó jel.)

Happy enddel zárult a séta és azóta más útakon sétálunk.