Nem bírom lecsillapítani az agyamat?

Ismerős :D

Nálunk 3 gyerek, a legkisebb még ovis, mindig van valami, mindig kell menni valahova... sokszor hiába fekszem le korán, még másfél órát forog az agyam...

Azt javaslom, elalvás előtt 20-30 percig olvass valamit, ami eltereli a gondolataid és megnyugtat. Ne valami krimit vagy kalandregényt, hanem valami derűs, felemelő irományt, ami kevésbé veszi igénybe az intellektusod. Pl. a Teo Te King-et ( [link] vagy A teljesség felét ( [link] vagy ami neked tetszik.

Nem tudom hogy milyen meditációt próbáltál. De azt tudni kell hogy nem hoz azonnali eredményt egyik sem. Minél finomabb tárgya van a meditációnak, annál nehezebb azon tartani a figyelmet. Viszont ha az elme lecsendesítése a célod, ezt érdemes folytatnod. Mivel ha most elkezdesz egy új hobbit, amivel le akarod foglalni az elmét, csak még több táplálékot adsz neki, és akkor maximum csak eltereled a gondolatokat rövid időre. Viszont nem muszáj egyből a legkifinomultabb meditációs technikával kezdeni, lehet "durvább" tárgyakkal kezdeni, és folyamatosan finomítani. A hatha jóga pl. ilyen. Eleinte csak olyan mint egy torna, megmozgatja a testet és viszonylag lefoglalja az elmét, közben hallgathatsz meditációs zenéket is, ami szintén segít lecsendesíteni a gondolatokat. Bár ezt a zenés meditációt magában is megpróbálhatod. Egyébként bármi lehet meditáció, ha játszol egy egyszerű hangszeren, vagy tornázol, rajzolsz/festesz. A lényeg hogy 100%ig legyél jelen abban amit csinálsz, ha pedig felbukkannak a gondolatok, térj vissza ahhoz amit elkezdtél. Ne menj bele a gondolatba, ne reagálj rá. És főleg ne higgy a többi gondolatnak se (nem lenne szabad gondolkodnom, zajos az elmém, baj van velem stb.) Nekem régen jót tett ilyenkor hogy képzeletben becsuktam egy könyvet, amiben a gondolatok voltak és felcímkéztem a borítóját, aztán visszatértem ahhoz amit csináltam. Eleinte nagyon nehéz jelen lenni, és úgy tűnik hogy még zajosabb az elme mint előtte, pedig nem. Eddig is zajos volt, csak most elkezdted megfigyelni és tudatában vagy. Ez azért jó mert már különbséget tudsz tenni a gondolat és az azt érzékelő tudatosság között. Semmit sem kell csinálnod, csak mindig visszatérni a jelenbe. Egyre több "lyuk" lesz a gondolatok között. Neked ezekre kell figyelni, mert ezekben található az igazi természeted. Aztán egyre hosszabbak lesznek ezek a szünetek, végül rájössz hogy nem a gondolatok közt van szünet, hanem azok keletkeznek és múlnak el az ürességben, és ebben az ürességben tudsz majd időzni, anélkül hogy a gondolatok tartalmába belemennél. Ennyit tudok segíteni. Illetve ajánlok egy könyvet: Adyashanti- Kegyelembe esni

Ebben csak gyakorlati dolgokat találsz, semmi spirituális maszlag vagy filozófia nincs benne.

Adyashantit, Rupert Spirát, Moojit, Gangát, Jiddu Krishnamurti, Eckhart Tollét személy szerint nem ajánlom.

Inkább Ramana Maharsi, Nisargadatta Maharaj, Papaji vagy Shankara.

Olvasgass haikukat és Weöres Sándort.

Az igazi meditáció nem figyelemelterelés. A meditáció amikor csendet teremtesz, és úgy figyeled a gondolataidat mintha semmi közöd nem volna hozzá.

Hagyod áramlani, nem értékeled hogy ez jó gondolat, az rossz gondolat.

Ha beleragad a tudatosságod egy gondolatba (gondolkodsz rajta) térj vissza. Nincs ebben semmi ördöngösség, mindössze a rágódás helyett a tanúként szemléled , ami történik.

Az elme olyan, mint a bicikli , ha nem tekered eldől és csend. Az elme csontokat rágcsáló, ezerszer lerágott csontokat.

Szervezd meg a napod, jegyzetelj. A tehendőid, és nem kell folyton udegelni, mit felejtettél el.

Ez a mindfulnessis meditáció, amiről beszélsz, de ez csak a meditáció egyik formája.

A japa, a mantra-jóga, a dhjána, mind jól használható eszközök. Akinek ennyire csapongó az elméje, annak szerintem valamilyen koncentráció javasolt.