Mi a véleményed az elképzeléseimről, nézeteimről?
Elnézést kérek attól, akinek hosszú, és köszönöm annak, aki elolvassa.
Azért fogalmaztam ilyen részletességgel, hogy kellően érthető legyek.
Írtam már ki egy hasonló kérdést, ha esetleg valakit érdekel (adhat magyarázatot a lentiekre):
http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__egyeb-kerdesek__8037..
Feltételezéseim alapjául csak a saját megtapasztalásom, emberi érzéseim, és racionális (felsőbb létformák szempontjából talán korlátolt) gondolkodásom szolgálhatnak. Erősen szubjektív minden tudás, mit tekintünk ténynek, de kiindulni, a valósághoz közeledni csak ezek alapján tudok. (Szerintem az emberi elme legnagyobb kihívása megismerni a valóságot.) Hogy a lelkemhez valamilyen módon kapcsolt egyik funkció-e a megtapasztalás, vagy a lelkem alapvető képessége, azt nem tudom. A másik a szabad változtatás képessége.
A megtapasztalásunk köré építem az egész emberi életünket, létünket, ez a célja mindennek. Hogy ez a megtapasztalás minél kellemesebb, és minél sokszínűbb legyen, minél minőségibb. Ezért változatos az élet. Ezért teszünk jót egymással. Ezért vagyunk különbözőek. Ezt próbáljuk fenntartani. A létezés, és a megtapasztalás talán közelebb áll a valósághoz, mint nem létezni, és mi célt szolgálna egy élőlények nélküli univerzum... Olyan nagy dolgokról nem szól az emberi élet, de lehetünk kiemelkedőek, és fejlődhetünk. Bár el kell fogadnunk, hogy minden változáshoz "idő" kell. Teljesítünk ahogyan csak tudunk, és elfogadunk mindent. Hálásak vagyunk.
Ragaszkodnunk sem kell létünkhöz, de óvni kell. Kis apró törtető részei vagyunk a nagy egésznek. És remélem, hogy azok is maradunk. Ha egyek vagyunk, ha egyformák, ha nem (lelkileg). :)
Megtapasztalásunkat azzal is jobbá tesszük, ha minél jobban stabilizáljuk fennmaradásunk, jobb, előnyösebb helyzetbe, állapotba kerülünk, és minél több változtatásra adódik lehetőségünk, képességünk. (Sokszínűség.)
Ezért jó az egészség, és a biztonság, továbbá, ha nem mi vagyunk a rosszabb helyzetben.
Ezek erősen szubjektív célok, de ebből tudok csak kiindulni. Feltételezhetőnek tartom, hogy fejlettebb létformáknak célja van velünk, és akkor az a "fontosabb".
Elsősorban közvetlen, és folyamatosan változó valóságunk a legfontosabb, mivel anyaghoz kötött a létünk, és kölcsönhatásban vagyunk. Ez alatt értem a társadalomban való megfelelést, a "jövőre" való tekintetet, a természetet (élővilág), szóval a közvetlen környezetünket, anyagi világunkat. Elsősorban ehhez használjuk változtatóképességünk, tudásunk, emberi képességeink. Megtapasztalásunk első röghöz kötöttsége ez. Élnünk kell a pillanatban, az elmélkedés másodlagos. (Külvilág kizárása, figyelemhiány.)
Másodsorban, az egész élet, élővilág, és talán még az univerzum is, egy összeköttetésben álló rendszer. Amiben "talán" lehet előnyösebb helyzetbe kerülni. A rendszer a lelkünk szabad döntéshozatala általi pozitív változásokat díjazza. Változtatóképességünk (manipulatív funkció) által.
(Itt megjegyzem, hogy ha képes vagyok szabadon dönteni, akkor nem a véletlenszerűségre, és nem a passzivitásra törekszem. Ennek következtében kénytelen vagyok emberi létformámra támaszkodni, ami szintén befolyásolhatja mindezeket. Nem térve ki a lélek szerepére, és a rendszer valós működésére.)
Itt jön képbe a tudás, mert ettől függ, szubjektíven, hogy mi pozitív. Minden cselekedetünk értékelése. (A cél szentesíti az eszközt.) A tudásunk, megtapasztaló (kognitív) funkcióink által ismerjük. A lényeg a változáson van, a megtapasztalástól még önmagában nem történik semmi. De a megtapasztalás a cél. Ezért kell bővítenünk tudásunk, ezzel együtt bővítjük lelkünk döntéshozalának lehetőségeit, javítjuk önformáló képességünk, nagy mértékben befolyásoljuk sorsunk. Ilyen tekintetben fontos a hit, ehhez nem kell feltétlenül bizonyíték, a lényeg, hogy a valóságon alapuljon. (Konkrétan találjuk el a megfelelő hitet... Vagy törekedjünk a bizonyításra...)
Ezekből kifolyólag, a legfontosabb kérdés számomra, hogy csupán az elménken belül, az emberi elme képességein keresztül milyen pozitív változások érhetőek el... Vagy erre csupán az anyagi környezeten keresztül van lehetőség... (A fejlődésre.)
én erősen realista vagyok és úgy gondolom, hogy ha más perspektívából nézünk meg egy eseményt/objektumot megváltozik a véleményünk. tehát nincs jó és rossz.
a mi életünk is a Kozmoszt alkotja, Kozmosz része és táplálója. minden tettünkkel támogatjuk az életet, a lehullott falevél és ad valamit;humuszt,
mindenki jobb jövőt szeretne, ez a sorsnak mindegy, ígyis úgyis megtapasztalod azt, amit meg kell tapasztalnod. nincsenek véletlenek, nem fogsz többet tapasztalni, ha stabilizálod az életed, sőt, mikor én kitértem a filozofikus énemből, nem tapasztaltam semmit.
,,Másodsorban, az egész élet, élővilág, és talán még az univerzum is, egy összeköttetésben álló rendszer."
ez igaz.
nem a megtapasztalás a cél, hanem a tapasztalatból leszűrt tanulság-->a tudás
lehet egy kicsit furcsán fogalmaztam, fáradt vagyok.
Szerintem jól látod a dolgokat, nagyjából tényleg erről szól az egész létezés/megtapasztalás dolog.
Láttam a másik kérdésed, erre csak annyit mondanék, hogy a legtöbb vallás lényege már rég nem az, hogy a hitet terjesszék és jobb emberré tegyék az embereket, hanem csak a pénzlehúzásról szól az egész (lásd Vatikán, ami a leggazdagabb egyház a világon, és azt hirdetik, hogy a szegényeké a Mennyek országa... kissé ellentmondásos, ennyi erővel az egész Vatikán a pokolra kerül a saját elgondolásuk szerint).
Valójában senkinek nem lenne szüksége semmilyen vallásra, semmilyen bálványra, akit követhet, a nagy próféták is, mint Jézus, Buddha és a többiek sem azért jöttek ide, hogy vallást alapítsanak, senki nem kérte, hogy őt imádják, pont hogy arra akarták rávenni az embereket, hogy magukba nézzenek és saját magukban találják meg Istennel (vagy a Teremtő Szellemmel, ahogy tetszik) a kapcsolatot. Ahhoz, hogy jó ember légy nem kell semmilyen vallást gyakorolnod, csupán jól kell cselekedned, másokon segítve.
"Ezekből kifolyólag, a legfontosabb kérdés számomra, hogy csupán az elménken belül, az emberi elme képességein keresztül milyen pozitív változások érhetőek el"
Ha elfogadjuk, hogy mind egy nagy egész részei vagyunk, illetve közös tudattal rendelkezünk, akkor azt is el kell fogadni, hogy hatással vagyunk egymásra, a környezetünkre. Ezáltal a legkisebb részecske is kihatással lehet a nagy egészre, ebben elég annyi, hogy a gondolatokat más irányba (pozitív) irányítsuk.
Köszönöm a válaszokat. :)
Nemrég arra a következtetésre jutottam, abból a kérdésemből kifolyólag, hogy: Mire képes az emberi elme, és lélek?
- Amire teremtették... :)
Kezdek meggyőződni róla, hogy a természet, élővilág részeiként nincs mitől félnünk, leszámítva, hogy rosszul élünk, éltünk. Ahhoz, hogy megítéljük a jót, keresni kell azt, fontosak az érzések is, és a tudás is. Nincs mese, mert ezt a szerepet kaptuk, ezt a létformát, aminek meg kell (lehet) felelni minél jobban, a miénknek (embereknek) a tudásunk is fontos tényezője. Azért kell belátnunk hibáink, hogy javítsunk magunkon, lehet kívül/belül megváltozni. Szellemi értékeink, és minden emlékünk, kölcsönhatásunk fontos. Mert ez alapján lehetünk megítélve, de élhetünk is emellett kielégítő életet. "Több legyet egy csapásra alapon."
Az egésznek csak akkor van értelme, ha van szabad akarat, legalábbis értelmesebb kreálmánynak tűnik, ha így van. Remélem létrehozónk nem csak nézője egy predesztinált játéknak, unalmas lenne. Ha pedig miattunk vállalja a néző szerepét, akkor minden tiszteletem az övé. Ennek a rendszernek a részeiként vagy sok lélek van, vagy egy, teljesen mindegy. Az energia sem vész el, miért pont a mi megtapasztalásunk veszne... Szerintem az élővilág értékesebb mint az univerzum, de szükséges kellék az utóbbi is.
Nem véletlenül születtünk meg, ide, anyagi testbe, itt kell teljesítenünk. Ezért kár az elvágyódásért. Majd a természet tudja a dolgát, elég a létrehozónak ismerni a valóságot, a teremtményei lehet, hogy csak fölösleges erőfeszítéseket tesznek, azzal, amit kaptak. Hála, szeretet, elfogadás, önzetlenség, ilyesmik... Konstruktív irányelvek. :)
Azért hiszek benne, hogy lehet kérni dolgokat, csak nem akármit, és nem akárkinek. Aztán az elménk minket szolgál, valahol a természet is. Az egymáshoz való viszonyunk pedig olyan, mintha magunkhoz viszonyulnánk, szinte. Mert hasonlóak vagyunk, otthon vagyunk mindenhol. Ez csak egy szerep a sok közül.
Ez így összeáll. Azon is elmélkedtem, hogy mi lesz a jövőben, ha esetleg el lehetne jutni odáig, tudományosan, hogy a lelkeket áthelyezzék, génmódosítás, stb. Vagy drasztikusan leredukálják a népességet. Szerintem akárhogyan nem érdemes beavatkozni a természetbe, majd ő eldönti, jobban tudja, hogy akar-e alkalmazkodni valamihez, vagy sem. Sokan akarhatnak idejönni, ide születni. Nehéz lesz vele felvenni a versenyt. Lehet a jelenlegi társadalmunkhoz sem akar alkalmazkodni. Akármilyen mesterséges dolgokhoz. Talál magának másik bolygót.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!