Miért fordul elő ugyan az az érzés emlékezésnél, ami tudatos álmodásnál?

Különös dolgot figyeltem meg.Néha szeretek elgondolkozni régi szép, gyermekkori emlékeimen.Ilyenkor próbálom minél élethübben átélni az emlékeket és mikor már egész jól sikerül, már helyén van minden kép, minden hang, illat, tehát már tökéletesen odaképzeltem mindent és már már tényleg valóságként élem át újra a régi jelenetet, tehát mikor a régi kép előttem már tökéletes, akkor jön egy olyasmi érzés, mint mikor felriad az ember, vagy mikor megbotlasz álmodban és rúgsz egy nagyot, de mondhatnám egy meglepetés érzésnek is, ami sajnos kizökkent és az emlék szétfoszlik.Mintha valami nem akarná hagyni, hogy tökéletesen lejátsszam a régi emléket magamban.

Na ilyesmi van akkor is, mikor tudatos álmom van, illetve mikor rájövök arra, hogy csak álmodom.Ilyenkor hirtelen meglepődöm, ez kizökkent és felébredek.Bár tudatos álmoknál már eljutottam odáig, hogy szinte minden alkalommal képes vagyok legyőzni ezta kellemes meglepettséget és nem hagyom, hogy felébresszen, de az éber álmodozásnál nem sikerül ugyan ez.Mi lehet az oka?