Öncélúság vagy önfeláldozás? Az ember van az életért, vagy az élet az emberért?
Melyik az elsődleges? Aki az egész életét külső, magasztosabb céloknak rendeli alá, lemondásokat és erőfeszítéseket tesz, küzd hazáért, népért, emberi fajért, békéért vagy bármiért, az a halála pillanatában vagy annak közeledtével rádöbbenhet, hogy mindennel foglalkozott, csak magával nem, és az elvek és jelszavak, amiknek élt, csupán illúziók, mind önmagán kívül eső dolgok, amik csaliként eltérítették őt saját magától.
Viszont aki az ellenkezőjét teszi, az is ráébredhet, ha közeleg a vég (elszámolás?), hogy rossz úton járt, mert nem rendelte alá a képességeit és lehetőségeit magasabbrendű céloknak, nem igyekezett jobbá tenni a világot, csak önmagának élt, öncélúan és haszontalanul, tulajdonképpen vegetált.
Amiket leírtam, nem az én véleményem ezekről az emberekről, hanem kétféle lehetséges érzést, felismerést írtam csak le, ami előjöhet az emberben a saját élete kapcsán. Melyik a valószínűbb szerintetek? Vagy nem is az életút függvénye, hogy az ember bánja-e tetteit utólag vagy pedig megbékél, hanem a bűntudatra való hajlama? Vagyis bármelyiket is választja, megbánhatja mindkettőt utólag, vagy lehet elégedett bármelyikkel? Öncélúság vagy önfeláldozás? Lehet választani a kettő közül, vagy mindkettőnek van pozitív és negatív aspektusa is?
U.i.: az önmagának élő emberen nem azt értem, aki eszik-iszik-tévézik egész életében, hanem aki minőségi örömökben részesíti magát, fejleszti magát (akár tudományokban, spirituálisan, művészetekben), de ezen eredményeit és élményeit nem osztja meg a társadalommal.
válasza:Embere válogatja.
Ki a boldogabb, Teréz anya vagy egy önző hedonista?
A kérdésre nem lehet megfelelő választ adni.
válasza:Elejét olvastam csak, de ez nem így működik.
Ember fejlődésért van földön. Nem szabad rendszerbeli baromságokkal foglalkozni, de annál inkább magával, harmoniával, így egyszerre fejlődik ő s lesz boldogabb, míg másoknak is ugyan ezt sugározza.
Persze rendszerből mindenhonnan ömlő negatívok nem erre késztetnek, de ez kell a szabad akaratból való jó döntésekhez.
válasza:A két jelenség az egoizmus és az altruizmus. Szerintem a középút a helyes. Nem mellesleg az egyén belső motivációja. Mit miért tesz. Talán a környezettel való harmónia a legfontosabb... mert az legalább olyan kártékony, ha valaki másokon átgázolva, másokat semmibe véve menetel előre, mint ahogy az is, ha valaki olyannyira nem becsüli magát, hogy a lelkét is kiteszi másokért, de magáért semmit nem tenne meg.
Hogy ne bánjunk meg dolgokat, legfontosabbnak mégis saját magunkhoz kell alkalmazkodni, megélni a saját késztetéseinket, hajlamaink szerint.
Aki segíteni szeret ,segítsen, aki tanulni szeret és elmélyülni dolgokban, tegye azt.
Hamis dolgokat magunkra erőltetni nem jó, jobb gonosznak vagy egoistának lenni, mint álságosnak, és egy olyan maszk mögött pózolni, aminek köze nincs a saját természetünkhöz. Azt mondom, az elvárások és megfeleléskényszer helyett önmagunk megélése a legfontosabb.
válasza:Maslow piramis
az élet célja a boldogság lenne, nem csupán önfenntartás.
a tudósok megállapították 2 féle boldogság van
egyik az öncélú (fizikai szükségletek, javak)
másik a hivatástudat, ami tartós boldogsáogot teremt és még egészséget is hoz. (amikor valamit teszel, vagy alkotsz aminek eredménye örömmel tölt el, pl orvos meggyógyítja a beteget, vagy ilyesmi, nem öncélú)
válasza: válasza:"Melyik az elsődleges?"
Az, amelyik utat az ember a sajátjának érzi. Ezt így nem lehet általánosságban megmondani. Hogy ez tudatosság vagy a környezet hatására következik be, más kérdés.
Szerintem nem csak egy életet "élünk" itt a földön, ezért gondolom azt, hogy hol ezen, hol azon van a hangsúly. Már csak ezért sem írnék receptet erre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!