Lehet, hogy minden élőlény a Földön csak azok között tud különbséget tenni, amiket ért és a többit egyformának látja?

Jó kis kérdés, pedig már előre készültem volna...

"Gondolhatja-e egy hangya, hogy az ember is hangya? Mit tud magáról egy hangya?"

Mit tud magáról az ember? Hiszen egyes nézetek szerint a szabad akarat csak illuzió, mert biokémiai reakciók határoznak meg.

A választ úgy lehetne megtudni, ha hangyák volnánk és tapasztalnánk e forma létének megélését, vagy kisebb mértékben ha vizsgálnánk őket.

Ön szerint egy hangya vagy inkább a kutya miért nem próbálta soha elmagyarázni a világnézetét? Akár rajzokkal? Vagy ott a csimpánz? Egy darázs miért ugrál az átlátszó üvegnek, miközben fúj be a szél a villamosba?

"Szerintetek egy hangya számára az ember olyan, mint egy ember számára egy felhő, vagy mint egy ember számára egy nála intelligensebb ember?"

Szerintem nem egészen úgy működik, hogy a nálunk intelligensebb nem feltűnő. Hanem van egy bizonyos intellgencia szint, ami szükséges a komplexebb gondolkodáshoz. Persze akkor kérdés megint, hogy mi az intelligencia, tudat, "lélek" stb....

Nyilván ha a hangya csak egyforma cipőket lát, mit kezdene vele? Hiszen tényleg úgy van sokszor...

Én az gondolkodtam, hogy az állatok meg bogarok mit gondolhatnak, amikor az ember az autóba száll. Mi az autó?

Tudod ez kicsit arra hasonlít, hogy mi van, ha a világból mi csak egyeseket meg nullásokat látunk?

Közben pedig egy program fut?

Ha megnyitsz notepad-ban egy képet, te is krixkraxokat fogsz csak látni, számodra értelmetlen dolgokat. De a számítógép ezt képként megjeleníti neked. Sőt a programok, amiket írsz, igazából elektromos jelek lesznek.

Ez hülyeség !!!

Az állatok érzik, hogy kik a fajtársaik...

Viszont ez relatív, természetesen egy hangya nem biztos, hogy olyan intelligenciahányadossal rendelkezik, mint pl.: egy oroszlán !!!

Egy nagymacska pl. soha nem fogja egy emberre azt hinni, hogy a fajtársa !!!

Szerintem ez nagyon logikátlan feltevés...

az állatok ösztön lények, és csoporttudatuk van. Nem ismerik a múltjukat, sem a jövőjüket, az állatok mindig a jelenben élnek. Emlékeznek ugyan dolgokra, amiket megtanult, de akkor sem tudnak előre gondolkodni, sem a múltjukon elmerengeni. Az állatokat nem érdekli a művészet, a zene, a szépség, vagy a színek összetétele. Nekik csak az evés, ivás, párzás és csoportbeleikhez való tartozás a fontos, és ez is ösztönszerű.

Az ember viszont nemcsak intelligenciával rendelkezik, hanem szabad akarata is van (és nem csoporttudata), tehát az ember szabad akaratából tesz valamit, vagy nem tesz valamit. Emlékszik a múltjára, és tud tervezni a jövőjére vonatkozóan is.

A hangyát nem érdekli, jobban mondva nincs tudomása arról, hogy a saját csoportján kívül mi van, vagy milyen a körülötte lévő világ, ő csak elvégzi a maga feladatát, ami ösztönös, és kollektív, tehát csoporttudat. Az állatok alacsonyabbrendű életformák, de ez nem azt jelenti, hogy az ember magasabbrendűsége tudatában eltörölheti a föld színéről az állatokat. Sőt, mivel az ember magasabbrendűsége tudatában van, ezért védelmeznie kell az alacsonyabbrendűeket.

Az ember egy tudat/test/lélek komplexum.

"Hiszen egyes nézetek szerint a szabad akarat csak illuzió, mert biokémiai reakciók határoznak meg. "

Igen, ez igaz, bizonyított több tudós által is. Nincs olyan, hogy szabad döntés.

Nem tudom. Én úgy tapasztalom, hogy képes vagyok felfogni, ha valami nagyobb nálam, és nem úgy hasonlítom magam hozzá, hogy majdnem olyan mint én, hanem azon töprengek, hogy miben több nálam, és mi tette azzá.

Szerintem egy gyengébb értelmi képességekkel rendelkező ember is érzi, hogy a másik különbözik tőle szellemileg, csak nem tudja meghatározni, hogy miben. Amint az elvonatkoztató elmét kiküszöböljük, azaz egy egyszerűbb állatot nézünk, onnantól kezdve lényegét veszti a különbözőség, vagy azonosság. A hangya szagok alapján különbözteti meg a "családját" más bolyok hangyáitól, de ez csak addig fontos, amíg a hangya élete tart. Verseny a táplálékért, élőhelyért. Nem számít, hogy a másik egy hangya, vagy egy elefánt, ha veszélyt jelent. Nem emberi léptékű a különbségtétel, hanem szükségszintre korlátozott. Az ember képes megvizsgálni, hogy miben különbözik egy faj a másiktól. Igazából csak az emberről tudjuk, hogy erre egyáltalán van igénye. De kétlem, hogy ne tudnánk megérteni a különbséget, ha egy nálunk egy nagyságrenddel értelmesebb lénnyel találkoznánk.

"ÁDÁM

Ki vagy tehát te?

Hisz ollyannak tűnsz fel, mint mí vagyunk.

LUCIFER

Nézd ott a sast, mely felhők közt kovályg,

Nézd e vakondot, földet túrva lenn,

Mindkettőt más-más láthatár övedzi.

A szellemország látköröd-kivül van,

És ember az, mi legmagasb neked.

Az ebnek is eb legfőbb ídeálja

S megtisztel, hogyha társaul fogad.

De éppen úgy, miként te őt lenézed,

És állsz felette végzete gyanánt,

Áldást vagy átkot szórva istenül rá,

Épp úgy tekintünk rátok mí alá,

A szellemország büszke részesi."

Lehet benne valami. Miért van az, hogy a mesékben az állat szereplők is emberszerűek, és a sci-fi földönkívüliek is szinte egytől-egyik humanoidok, kvázi csúnya, ragyás bőrű és torz alakú emberek? Ők lennének hivatottak az embert meghaladó fejlettség reprezentálására, de igazából csak furcsa emberek ők, akiknek fejlettebb a technológiája, de ez nem minőségi különbség, az emberiség is eljuthat arra a szintre a jelenlegi formájában. És a legjellemzőbb: még az isteneink is emberek.

Az idézet nem rossz ozmium. Viszont nem lehetünk benne biztosak, hogy ha létezik az embernél magasabb rendű intelligencia a Földön, de az számunkra nem észlelhető, akkor azok szükségszerűen le is nézzenek minket. Az hogy emberszerűnek képzeljük őket inkább egoizmus, mint szűklátókörűség. Nem az a baj hogy nem tudunk elvonatkoztatni, hanem hogy nem akarunk, mert szeretjük azt hinni, hogy tökéletesek vagyunk. Egyénileg, és társadalmilag is.

Az isteneinkkel kapcsolatban: Vannak állatszerű, és kiméra istenek is a mitológiában, de nagyon ritka, ha bármely hit alakkal nem rendelkező istent tisztel. Ennek már lehet a korlátoltság az oka. Nem tudunk az ismert formáktól elvonatkoztatni, ezért mindent ismert formákkal ruházunk fel.