Akinek volt már olyan álma, ami később valósággá vált, mit gondol, lehetséges, hogy alvás közben az időben utazott (a jövőben)?
Lucifer:
De, pont azt írtam. :) Pont neked elmagyaráztam, hogy hogyan működik, mint egy átlagos megtörtént eseménynél a felejtés. Tehát újra csak neked: nincs különbség aközött, hogy egy valószerű álmot, vagy egy megtörtént eseményt felejtesz el. Gondolom, már veled is előfordulhatott, hogy valami régebbi emlék eszedbe jutott valamiről, na, ez olyan. Rajtad kívül mindenki megértette, bár olvasva egyéb hozzászólásaidat, kicsit sem csodálkozom a kötekedéseden. Egyébiránt, ha tudnál értelmezni, azt is értetted volna, hogy nem voltál megszólítva. Nem baj, válaszolni neked is szabad, úgyis ráérsz, nem köt le annyira kvantumfizikusi munkád. Szép napot, további kellemes okoskodást! :)
9.
Nem hasonlót, hanem ugyanazt.
Nem jelentettem ki semmit, hanem kérdeztem.
Mégis, mit zagyválsz össze??? Milyen többi álom? Fogalmad sincs, miről van szó.
10.
Köszönöm a megfogalmazást, valami hasonlóra gondolok én is.
válasza:Erre is van szó: presque vu.
Nagyjából ugyanaz az esemény játszódik le agyi szinten, mint a déja vu esetében (már egyszer megtörtént ez velem), csak nem valós alapra helyezi a dolgot, hanem álomra, ahogy írod.
Tehát, valóban meg lehet magyarázni neurológiai alapon, ahogy azt az egyik kérdező tette. Egy-egy élethelyzet, illat, mozdulat lehet ugyanolyan, mint álomban, és ezeket összeköti az agy. Mert ugye a deja vu sem _pont_ ugyanaz az esemény kétszer, csak az elméd játszik veled.
A frappáns magyarázat ellenére viszont én hiszek benne. :) Nekem évek távlatából volt több ilyen tapasztalatom: az a fajta álom, hogy ébredés után elfelejted, aztán egy adott életszituációban beugrik, hogy de pont ugyanezt álmodtam... Nálam ezt a felismerést általában egy-egy mondat, kijelentés, beszélgetés hozza vissza. Főleg fiatalabb (gyerek) fejjel volt jellemző egyébként, most már évek óta nem volt ilyen.
A legerősebb ilyen élményem egyetemen, gólyatáborban volt. "Véletlenül" kerültem oda (nem oda akartam jelentkezni, lecsúsztam, úgysevesznekfel, stb.), viszont az első pillanattól azt éreztem a tábor alatt, hogy bizony nekem ez kell, hazaértem, és nem tudtam hova tenni az érzést. Végül legutolsó nap búcsúnál egy beszélgetésben mondott egy mondatot az egyik csoptárs, amiről beugrott, hogy ezt a szitut, ezt a beszélgetést, pontosan erre a helyre (sosem jártam ott előtte) én már megálmodtam, évekkel ezelőtt. Sokkolt a felismerés.
Az érzés megmaradt, hazaértem, és nekem bizony ott kellett elvégeznem az egyetemet. :)
válasza:A deja-vu információkapás gyenge verziója, ahol csak érzés van, kép s hang anyag nem.
De ez is annak számít.
Időben nem utaztál, minden egyszerre történik.
De "jövő"ből kapátl információt álmodás közben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!