Honnan tudom hogy isten segitett es meghallgatta az imamat? Es honnan tudom hogy segitett e?

Az okosak kérnek Istentől, aztán foglalkoznak a sokféle dolgaikkal, ahelyett hogy leülnének és elkezdenének koncentrálni.. még az okosaknak is túl nehéz :)

A világ dolgainak többsége csak feltart, elvonja a figyelmet, felesleges... mindben csalódni kell (megismerni), hogy az érdeklődés megszünjön.

Aminek el kell szakadnia tölünk, az eltünik, és egy hivönél el is veszik a kedvét a "másiknak" hogy létre ne jöjjön újra.

Én azt mondom neked, felesleges hogy megköszönöd azt, hogy létezel. Azt köszönd meg ha sikerül valami.

Ha boldog vagy, jó napod volt, örömet okoztál másoknak. Mert ez ritka. Felesleges, hogy hálálkodsz a "pokolért", feleslegesen kérsz álmokat idő elött, és feleslegesen kéred vissza a barátodat (mert ha "figyelnek", ök raknak direkt másik suliba, de nem tudhatod, ha pedig nem "figyelnek", akkor is ugyanazért) xd

Láthatod még öt, de már nem "élhetsz" vele, nem engedi a "távolság".

Nekem nagyon sokáig hiányzott pl a szerelmem, de elmúlt, kinöttem (hivök képesek rá) és amikor újra taliztam vele sokkal késöbb, már nem tetszett, csupán csak kellemesnek találtam, de addigra sokat is változtam. De ritkán még álmodok vele, ahogy a régebbi 10 évvel ezelöttivel is :)

Pedig nem is sikerült velük összejönni, csak az egyikkel 1 napig :P

Majd szépen megutálsz mindent elöbb utóbb, és Nem Ezekért fogsz hálálkodni, hanem valami egész másért, ami csak veled történik, és boldogan "hálálkodsz", és az már igaz lesz!

És ha a múltban valami rosszat csináltál, és sokat ártottál bárki embernek, az úgyis visszajön, a lebegő karma pedig nem enged megtérni, és folyton kinoz, elvesz minden akaratot és csinál sok félelmet! Akinek kevés a tudása, annak általában sok a karmája, és gyenge lesz :(

De a sok tudás "hivatást" csinál, de amig nem jön el, ugyanolyannak van álcázva az egyén, és kicsinek!

Ja nagy ára van az igazi megtérésnek és beavatásnak, és ha valaki folyton akarja, és úgy él hogy akarja, akkor megváltoznak a körülményei, látszólag rossz irányba. Küzd ellene, de csak rosszabb lesz, egy hivö embernek amúgy se megy a beilleszkedés.

A külsö dolgok általába sose támogatják, és elöbb utóbb minden elvész, csak az alap szükségletek nem, és csak utána, magányban jön az ihlet, a megfelelő időben, viszont onnantól már nem is múlik el. De nagy ára van, ezért vigyázz hogy mit kivánsz. A rossz az rossz, de segit is, lerombolja az olyan "jót" ami akadályoz a kapcsolatban, erösiti gyengeségeinket, lerombolja az eszközöket, megfizetteti az adósságokat, amiket a vágy okoz. A rossz az, ami eltünteti a vágyat, de addigra még a vágy megfordul, kifordul magából, átalakul, lekicsinyül, addig sokszor lesz kielégitve, végül hirtelen belátás és szeretet lesz belöle ami megöli a vágyat.

Például egy profi nagyon szereti azt amit csinál a szakmájában, boldog, mert annyi mindent lát, a vágyait helyesen elégiti ki, mert sokat tud! Viszont sokat szenvedett és gyakorolt érte, ilyen a hivö élet is, csak az kiterjed az egész életre.

Ne aggódj, túl nagy elviselhetetlen rossz úgysem történik egy hivővel, de még úgyis lesznek olyan idöszakok amikor elég rossz lesz, és semmi nem marad! A hivö "helyesen", mértékletesen elégiti ki a vágyait, és néha "ösztönei" súgnak egy lehetőségnél, hogy ne elégitse ki vágyait, mert nem lenne jó! Máskor meg az embereknek megy el töle a kedve, vagy a körülmények szólnak bele, mert bizony sokszor fog hiányozni!

A lényeg, nem a világban, másokban kell keresni, de nagyon ugy tünik, a világ csak egy megerösitő munkahely! Nagyon nagy álca van, mindenben, és senki se tudja még azt se, hogy kicsoda, de ha vki készen áll, az úgyis eltudja viselni a lassú tisztitótüzet (mocskosan születik) és utána jön a nagyjó. xd