Az identitástudat egyenesen arányos a tudat beszűkülésével? Az önmeghatározás felé ajánlott törekedni vagy annak felszámolása felé?
Nem értem a kérdést? Milyen identitásra gondolsz itt az ezotérián? Csak nem nemi identitásra? Vagy nemzetiségi identitásra? :)
Egészen pontosan mi a kérdésed?
Talán nagyjából értem, mit akar a kérdező. Weöres Sándornak van egy idevágó írása, ha nem is teljesen az, amit kérdeztél, de én látok összefüggést.
"Írmagját se tűrd magadban semmiféle érvényesülési szándéknak. Mert ahogy előretörhetsz az életben, úgy csúszol vissza önmagadban.
Ne törekedj kiválóságra. Ez azonban nem jelenti, hogy képességeidet elhanyagold. Önmagadban akkor jutsz előbbre, ha képességeidet mennél teltebbé s összecsengőbbé teszed; mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.
Képességeid a paripák, melyek a végső házig visznek; de a házba csak úgy tudsz belépni, ha fogatod kívül marad. Minden képességnek mérete van; s a végső kapun csak az fér be, ami mérhetetlen: a lélek maga."
"Nem az önmeghatározással van a gond, hanem az önelválasztással (az "én" megkülönböztetésével másnak vélt dolgoktól), ugyanis ekkor az önmeghatározás téves, és melegágya a problémáknak."
Szerintem az önmeghatározás mindenképpen önelválasztással is jár, hiszen ha definiáljuk azt, hogy kik/mik vagyunk, ezzel egyben azt is megállapítottuk, hogy kik/mik nem vagyunk. Ha minden egy egész egységet alkotna (vagyis rájönnék, hogy azt alkot), akkor nem létezne ilyen fogalom, hogy definíció. (Benne van a szóban is: ön meg határozás, tehát határt húzunk magunk és a rajtunk kívülállónak hitt között, azaz elválasztjuk magunkat.)
"A baj az ha úgy ráég egy álarc a viselőjére hogy azonosul vele és nem is észleli."
Igen, és még amikről tudjuk, hogy álarcok, azok helyretételével is néha meg kell küzdenünk, hogy ne ragaszkodjunk hozzájuk annyira, hát még amiről nem is tudjuk, mert mint ahogy írtad, nem is észleljük már, úgy ránk égett. Ilyen alapon lehetne akár az is egy téves korlát, hogy pl embereknek hisszük magunkat. akiknek öt érzékszervük van, és be vannak zárva egy testbe.
"Szerintem az önmeghatározás mindenképpen önelválasztással is jár, hiszen ha definiáljuk azt, hogy kik/mik vagyunk, ezzel egyben azt is megállapítottuk, hogy kik/mik nem vagyunk. Ha minden egy egész egységet alkotna (vagyis rájönnék, hogy azt alkot), akkor nem létezne ilyen fogalom, hogy definíció. (Benne van a szóban is: ön meg határozás, tehát határt húzunk magunk és a rajtunk kívülállónak hitt között, azaz elválasztjuk magunkat.) "
S ha magamat a mindennek/mindenségnek definiálom, akkor nem pont az identitáson/személyességen lépek túl, mégpedig azt felszámolva? Persze az igaz, hogy itt az "én" kifejezésnek értelme veszik. S nem pont ekkor tudnánk az Egységért működni teljes tudatunkban, nem itt oldódna végleg fel a megkülönböztetés?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!