Léteznek szellenek?

Szerintem nem. A szellem (lélek, tudat) csak egy "nem létező" dolog, amelyet mi absztrahálunk agyunk működésének következményére. A szellem agyunk strukturalitásából fakad, és attól függ, hogy az egyes idegsejtek hogyan, milyen formációban kapcsolódnak egymáshoz.

Saccra százmilliárd agysejtünk van. Ezek egymáshoz iszonyú sokféle formációban képesek kapcsolódni. A kapcsolódások minőségét, számát és struktúráját meghatározza egyrészt a genetika, másrészt az, hogy mikor milyen dolgok történnek velünk életünk folyamán, vagyis a környezeti behatások. Ezek következményeképp annyiféle variáció létezik, hogy ha az emberiség százmilliárd évig létezne változatlan formában, és minden másodpercben százmilliárd új ember születne, akkor is csak egy jelentéktelen töredéke valósulna meg a teljes variációs lehetőségek számának. Ezért nincs két egyforma ember, két egyforma agy, két egyforma tudat, elme, szellem. Elméletben lehetséges, de annak sok-sok nagyságrenddel kisebb az esélye, mint hogy egymilliószor egymás után zsinórban megnyerd az ötöslottó főnyereményét.

Agyunk egy érdekes massza, én biztos vagyok benne, hogy mindent soha az életben nem fogunk róla megtudni a legapróbb részletekig. Már csak azért sem, mert amint új infót szerzünk róla, az máris megváltoztatja agyunk struktúráját, ez is egyfajta visszacsatolásként működik.

Helló!

Most azon gondolkodsz, hogy miért köszöngetek a mondanivalóm közepén :) Ezzel azonban máris idegsejti kapcsolatok százait, ezreit építetted fel és/vagy módosítottad agyadban, ami által megváltoztattad annak struktúráját, máris változott a tudatod, mert eltárolta ezt az apróságot. Ki tudja mikor, talán holnap, vagy jövő héten eszedbe jut ez, akkor fog a felszínre kerülni. Ha másért nem, hogy leteszteld másokon, mit szólnak hozzá. De már ez az infó is változtatta azóta agyad struktúráját :)

A halál beálltával ez a struktúra bomlik majd fel, az agyadat alkotó atomok visszatérnek az anyag és energia örök körforgásába, hogy aztán beépüljenek Lenin dédunokájának nagylábujjába, Mao Ce Tung unokája kutyájának hátszőrébe, egy mezítlábas afrikai sárbódéjának falába, némelyik meg csak szimplán elhagyja a Földet és hosszú utazásba kezd egy másik csillagrendszerbe. A halállal felbomlik az agy struktúrája, és soha többé nem fog újra ugyanaz a struktúra összeállni még egyszer ugyanabban a formában, nem fog létrejönni egy újabb te. (Elvileg létrejöhetne, de annak az esélye egy egy akkora számhoz képest, amely kábé akkor jönne ki, ha most rátenyerelnék a 2-es számra, és holnap reggel szállnék le róla). Ilyen szempontból tényleg mindenki teljesen egyedi és megismételhetetlen.

Én a szellem, lélek szavakra mindig úgy gondolok, mint valamiféle létező jelenség fogalmi egységére. Az embernek elég összetett lény, vannak a működésében nagyon egyszerű folyamatok, amelyek egy nagyobb, és bonyolultabb folyamat részei, amelyek egy még bonyolultabb folyamat részei.

Talán nem túl ferde hasonlat, ha a beszéddel feleltetjük meg a test-szellem-lélek hármasságát. A szavak felelnek meg a testi funkcióknak. Az ember reagál, érez, stb… A szavakból viszont mondatok is képezhetők, amelyeknek már vannak olyan jellemzői, amik túlmutatnak a szavakon. Egy mondat lehet kérdő, gúnyos, vicces, ami nem a szavakban „tárolt” tulajdonsága, hanem a szavak közötti viszonyból fakad. A lélek meg talán egy versnek, vagy egy regénynek feleltethető meg, ahol szintén olyan jellemzők jelennek meg, ami nem az egyes mondatok valamelyikéből, hanem azok viszonyából fakad, pl. egy regény lehet unalmas, dinamikus, szórakoztató, tanulságos, stb…

(Néhány rendszerben a szellem és lélek kifejezés felcserélődhet.)

Mikor az ember filozófiával, vallással találkozva ateistaként próbálja ezeket a fogalmakat értelmezni, akkor erre van lehetősége, és ha az ember jól figyel, és meg is akarja érteni azt, ami a szellemről, lélekről olvas, akkor megteheti, ezek ugyanúgy értelmezhető egy bizonyos szintig.

Viszont ahogy a mondat nem képzelhető el szavak nélkül, úgy a szellem, a lélek sem képzelhető el test nélkül. Nem egy különálló entitásról van szó, hanem csak úgymond egy nagyobb halmazról, annak jellegzetességeiről.

A természettudomány nem tartja nyilván a szellemet, lelket, már csak azért sem, mert nem igazán lehet definiálni természettudományos alapossággal ezeket a fogalmakat. Semmiféle olyan jelenségnek nincs tudományosan igazolt feljegyzése, amiről mondjuk a spiritizmus szól.

Tudományos szempontból esetleg még a pszichológia tarthatja nyilván ezeket a fogalmakat, de ott is kizárólag a konkrét élő ember működésére vetítve.

Röviden: A tudomány nem figyelt meg olyan jelenséget még, ami hitelt érdemlően utalna arra, hogy a halál után az emberei személyiségjegyek, az emberi, élő jelleg bármilyen formában, akár részlegesen is megmaradna.