Ugrani vagy nem ugrani? Létezik az a bizonyos üvegplafon?

Létezik. De ha az edényben maradsz, az sem jó. Igen, tanulás folyamata, mert megtanultad, hogy fáj. De azt is meg kell tanulnod, hogy ahhoz, hogy elérd a célodat (kikerülj az üvegből), ahhoz szenvedni kell. Ismered a Faun labirintusa című filmet? Abban van egy mesés allegória: élt egy kis virág; az örökkévalóság és az örök boldogság virága, ami csak arra várt, hogy leszakítsák és megszagolják (örök életet nyerjenek). De ez a virág egy méreggel átitatott tövis-hegyen nőtt, amitől egyetlen szúrás is elég, hogy az ember szíve megfeketedjen.

De ha te nem azt fájlalod, hogy megsebzett a tövis, hanem tövisről tövisre mászol a virág felé, akkor eléred. Valóban - ahogy ez is és a te történeted is mutatja - tanulunk a fájdalomból. De nem azt tanuljuk meg, hogy ne csináljuk, hanem azt, hogy hogyan ne fájjon az üveglap, a tövis. Rengeteg teória, vallás, eszme (köztük a kereszténység is) azt diktálja, hogy a sorstól azért kapjuk a szenvedést, hogy tanuljunk. Ha igazságtalanul ér valami, mert békésen éltél (nem ugráltál), az azért van, mert nem ugráltál. Ne azt tanuld meg, hogy mondj le a célodról, mert visszaver az üveg, hanem likvidáld a fájdalmat.

Én így értelmeztem ezt a példát, amit mondtál. Szerintem létezik az üvegplafon, fáj, de törd át! :-)

A bolhak lehethogy nem ereznek fajdalmat, mert ok csak bolhak, vagyis a tudatszintuk hasonlithatatlan az emberehez.

Az ember azaltal tanul az elet iskolajaban, hogy a fajdalmat/szenvedest transzformalja, tul lep rajta, meghaladja. Ra kell jonni, hogyan. Buddha, Krisztus ezt tanitottak.