Hogy lehet? Mi lehet ez?

Nekem álmokkal kapcsolatban szokott hasonló tapasztalatom lenni.Tényleg hasonlít a de ja vu-ra, de nem az.

Egy érdekes példa:

Álmomban anyám mesélte, hogy egy bizonyos barátnőmnek az apja nagyon beteg.Felébredtem és totál össze zavrodtam, olyasmi érzés volt, mint a de ja vu...Az álombeli jelenet totál ismerős volt, mintha egy régebben valóban megtörtént esetről álmodtam volna, teljesen egyértelmű volt, hogy anyám valamikor már mondta nekem a valóságban, hogy barátnőm apja beteg és ez a jelenet játszódott újra álmomban.Csakhogy!Anyám nem mondhatott ilyet, mivel barátnőmék másik városban laktak, hosszú évek óta nem találkoztunk, nem jártunk össze, nem tudtunk róluk semmit!

Azért én mégis rákérdeztem anyámra, tényleg mondott-e nekem olyat, hogy barátnőm apja beteg?Ő csodálkozott a kérdésemen és bizton állította, ilyet sosem mondott, mikor onnan elköltöztünk az apuka még teljesen jól volt és azóta ő nem is hallott felőlük.

Nos, az álmot persze megjegyeztem és pár hónap múlva azzal a hírrel jött haza anyu, hogy találkozott a boltban barátnőm anyukájával, aki nagyon le volt törve, mert a férje nagyon beteg volt, meg is halt!Persze egyből eszembe jutott az álom, tehát igaz volt a tartalma, de miért tűnt úgy ébredés után, mintha a valóságban régebben már megtörtént volna?Én nem tulajdonítanám annak, hogy azért, mert élethű volt az álom.

Általában azok után az álmok után szoktam ilyen de ja vu hoz hasonlót tapasztalni, amikről később kiderül, hogy közük van a valósághoz.

Esetleg lehetséges, hogy te is álmodban láttad már a rajzokat?

Lehet, hogy jövőbe látás, de az a fura, hogy az ember közben rájön, hogy már ezer éve tudta ezt az információt...

Amúgy az ilyen de ja vu meg hasonló érzésekről azt gondolom, olyan ez, mintha egy pillanatra lehullna lepel és az "igazi valóságot" teljes érzékeléssel tapasztalnánk.Lehet, hogy akár folyamatosan is képesek lennénk erre, de nem vagyunk, mert van egy gát...

Tudjuk, hogy rengeteg felesleges információt is vesz az agyunk.Ha állandó jelleggel előre megéreznénk, előre látnánk mindent, olyasmit is, ami nem lényeges, akkor talán tényleg meg is bolondulnánk.Talán tényleg nem lenne jó, ha minden pillanatban tudnánk hol mi történik éppen, vagy mi fog történni és kivel.Persze nem kizárt, hogy tudat alatt, folyamatosan vesszük az adást, állandóan működik a telepátia és egyéb érzékelések, el is raktározódnak, aztán a körülmények hatására néha felszínre jöhet egy-egy ilyen infó és úgy zökkent ki belőle a csodálkozás, mint ahogy a tudatos álmodó kizökken, mikor ráeszmél, hogy álmodik.

Ez egy olyan dolog, hogy minél inkább meg akarjuk fogni, annál könnyebben elillan.De bizonyára ebben is lenne lehetőség némi gyakorlásra, csak kár, hogy ritkán van ilyen alkalom.

Szerintem, az idő csak az anyagi világunkban létező mérőrendszer, és mint sok más egyébb, az idő is a földhöz kötött. A lélek világában nincs idő. Jelen lehet múlt,jelen,jövő egyszerre.

Én gyakorta tapasztalok hasonló jelenségeket. Úgy 40évig szinte naponta, azóta egyre ritkábban. Ebből arra következtetek, hogy az agy fejlődési szakaszában a lélek néha eltéveszti, összekeveri a valóságot, és néha más más időpontokat él. Csak is így fordulhat elő, hogy olyan dolgokra emlékezünk ami még nem történt meg. Ezt a de ya vu dolgot olyan emberek találták ki magyarázatképpen, akik még hasonlót sem tapasztaltak, de hallottak embereket akik mesélik ezeket!

Egyébként Én világos nappal, ébren, minden drog és alkohol befolyás nélkül is tapasztalok hasonlókat. Sem idő, sem tér nem befolyásolja megjelenésüket.