Szkeptikusok szerintetek a spiritualitás gyenge lelkek kapaszkodója, de az ember gyarló! Akkor hogyis van ez?

A hívők Istenben hisznek, a spiritiszták ilyen-olyan erőkben és kiemelt természeti törvényekben, az Ateisták abban, hogy a világ megérthető a jóságos isten ősz szakálla nélkül is, én meg abban, hogy ha meghalok, mindennek vége lesz, se jó, se rossz nem vár, csak a Semmi. Ez megnyugtat.

Mindenkinek az ad erőt esendőségében, amit választ magának. És ez a lényeg, hogy nem fontos, hogy igaz-e vagy nem, van-e rá bizonyíték, vagy nincs, van-e kulturális gyökere, történelme, vagy nincs. Az a lényeg, hogy tudsz bele kapaszkodni, ha úgy érzed, szükséged van rá. Ezért van az agyunk, ezért van a képzeletünk. A hit óhatatlanul vezet végig az életeden, csak nem biztos, hogy tudatosul benned, hogy ez hit, hiszen nem egy elvont Isten van a végén...

A spiritualitás (is) azért a gyenge lélek ismérve, mert túl sok minden alól ad kibúvót az, hogy "ez felettem álló hatalom", legyen szó Istenről, Krisnáról, vagy a csilagjegyedről. Egy ateista max a Véletlenre fogja, de akkoris úgy hangzik a mondat, hogy "NEKEM semmi se sikerül", nem úgy, hogy "Isten nem szeret engem, ezért nekem semmi se sikerül". Ráadásul a "felvilágosult" embereknek sokszor megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy mindenkivel túláradóan nyájasak és kedvesek, de olyan cukormázasan, hogy nemhogy taszít, de gyanakvóvá tesz, ahogy viselkednek... És a tetejében egy cseppnyi alázat sincs bennük!!! Mert ugye Ők már láááátják, az Igazságot!

És ez megintcsak igaz a templomban térdeplő nagyik és a wudubábut szorongatók nagyrészére is... (Oké, a szkeptikusok jórészére is, de azért jóval kissebb az arány... Mi merünk gec*k lenni!

Igen, mi, szkeptikusok legalább nyíltan nézünk le és nézünk hülyének, ha Hívő vagy, nem azzal a mindenttudó, megbocsátó Földanya-mosollyal, amitől legszívesebben laposra vernénk a képeteket! Mert az ilyen (akár verbális) támadásokban a legtöbbször tényleg semmi személyes nincs, csak az, hogy mennyire provokatívan hirdetitek a nyilvánvaló baromságokat is, és próbáljátok megtagadni azt az alapvető jellemvonásotokat, hogy igenis, ugyanúgy tudtok gec*k lenni. Mert nem attól leszel jó, ha megtagadod, hanem ha uralkodsz az indulataidon.

Persze, tisztelet a kivételnek, mint mindig.