Miért érzi az ember szükségét, hogy mást is meggyőzzön a saját maga által vélt igazságról?

...igen...kaotikus, mert azt hogy mi az "ego", és mi nem ago, azt az ember aki a legkevésbé látja (hallja, érzékeli)..és persze a szeretet úgyszintén...:)

...pl.:... hogy Isten miképpen engedi, hogy szenvedjenek az emberek (éhező gyerekek, és terrortámadások stb.)ha Ő maga a SZERETET??...:)

...nos...te mit gondolsz, hogy amikor a véleményed közlöd, akkor az egotól való, és öncélú?

jav.:...szeretetet úgyszintén...

bocs

Én arról az érzésről beszéltem, amit az ember annak hív, ami a köznyelvben el van terjedve.

Most amiről te beszélsz, azt felesleges lenne elnevezni ugyan annak...

Ez egyébként egy érdekes dolog, mennyivel másabb lehetne a hétköznapi ember élete is, ha elkezdenénk mindent érthetőbben kifejezni.

Abba hagynánk azt, hogy Istent, mint egy egyént állítunk be, sátánt, mint valamit ami az emberen kívül áll, nem úgy állítanánk be az Istennel való "találkozást", mint valami hétköznapi értelemben érzékelhető lenne, főleg azt, hogy a keresztény vallás az egyetlen út hozzá, stb...

Kicsit sok a dogma ebben a világban, nem? XD

Szerintem a legnagyobb jó szándékkal próbáljuk egymást jobb belátásra bírni, persze sokszor beleveszve a magunk igazságába (az általunk helyesnek vélt nézetek tengerébe). A tudás csak legyen szabadon hozzáférhető. Természetesen sokan (bevallottan vagy tudattalanul) mellélövünk számtalanszor, de a szándék megvan... Nagyon sokan nem érzik eléggé, hogy előbb meghallgatniuk kéne másokat, utána lenne miről po... beszélni. És épülésükre szolgálna, ha hagynák olyasmiben meggyőzni, vagy legalábbis puhítani ("lehetséges") magukat, amit első lendületükkel elutasítanak, így ignorálnak is. Sokszor emiatt nem halad egy jónak kinéző vita. Némelyik résztvevő a balhéra kevésbé sajnálja az időt, mint a sokkal hálásabb és termékenyebb önismeret-mélyítésre.

Ez van, nem tudsz vele mit csinálni! :D