Barátnőmet gondolkodásmódját h tudnám megváltoztatni pozitívvá?

1. A legegyszerűbb, ha keresel egy pozitív barátnőt, vagyis olyat, aki veled hasonlóan gondolkodik a dolgokról.

De ha ragaszkodsz hozzá, akkor bizony türelem kell, és példamutatás. Beszélj neki sokat a vonzásról, könyveket is szerezz, mutasd meg, magyarázd el, és folyton hajtogasd, hogy ez mennnyire bejön.

Lehet, hogy elfordul emiatt majd tőled, ez esetben az 1. lép érvénybe.

Viszont ha kitartasz, pár hónap mulva kezdenek bejönni a hasonló gondolkodásra utaló hozzászólásai, és akkor megmentettél egy lelket. Ez a kettes pont.

Semmi meglepő nincs abban, hogy valaki a Titkot nem veszi komolyan.

Amúgy a vonatkozó pszichológiai kutatások egyáltalán nem olyan biztatóak a Titok által propagált pozitív gondolkodásról. Aki eleve pozitív, az jó, de aki megpróbálja magára erőltetni, az csak görcsölni fog tőle.

A maximum, amit el lehet érni a barátnődnél, hogy a félig üres pohárról belássa, hogy a másik fele levegő.

Azt gondolom, hogy a konstruktív pesszimizmus pontosan olyan fontos emberi sajátosság, ha nem fontosabb, mint a Titok által propagált debil hurráoptimizmus.

3#

konstruktív pesszimizmus? WTF?

Erre szeretnék konkrét példát.

Amúgy fogalmam sincs miről beszélsz.. Miden pszihológus azt hangoztatja, hogy ha nem tetszik az életed változtass rajta. Ha problémáid vannak változtass rajta. Egy pszihoterápia arra irányul, hogy az életvezetési hibák kijavításával egy jobb életminőséget érj el. Ennek szerves része az, hogy merjünk szembe nézni a félelmeinkkel és győzzük le azt. Ha megjelenik a pesszimizmus az akadály a pszihoterápia során.

Kérdező:

Az egyes válasz viszont hasznos. Vannak bizonyos viselkedés minták amiket, látott otthon, amilyen emberek körül veszik őket. Nekem nem sok barátom maradt. Mert nem követtem ezt a "magyaros mentalitást". De akik maradtak, azokra bátran támaszkodhatom. S nem húznak le a pesszimizmusukkal. Sajnos egy idő után le fog morzsolódni mellőled, tudom mert én sem kerestem azok társaságát akik folyton panaszkodtak. Fürödjenek a saját mocskukban. Nem kell minden embert megmenteni. A gondolkodás mód az amivel vagy születsz (olyan környezetben nősz fel), vagy megjárva a poklot megváltoztatod. Erre nem mindenki képes. Örülj neki, viszont ,hogy te ilyen vagy.

Gárdonyi Gézának van egy idevágó idézete:

"Inkább kevés oroszlán , mint sok nyúl."

Egy optimista emberre lehet egészséges társadalmat építeni, egy pesszimistára nem.

Konkrét példa?

Annak belátása, hogy a képességeink korlátozottak? Hogy BÁRMIT nem érhetünk el?

Annak belátása, hogy nem vagyunk különbek, mint mások?

Annak belátása, hogy nem a politika/zsidók/szomszéd/főnököm tehet mindenről?

Még konkrétabb? Ott van a teljes amerikai társadalom, amit végletekig áthat a "We are the winners, we are the best" szemlélet. Világ vezető gazdasági és politikai hatalma? Lehet. Boldogok és nyugalomban élnek? Kétlem.

Az, hogy a pszichológusokra hivatkozol? Persze, a pszichológus, mint terapeuta segíteni igyekszik azon az emberen, aki konkrétan hozzáfordul. De a pszichológiai kutatások általában nem támasztják alá, hogy a pesszimista szemlélet vagy az alacsony önbecsülés OKA lenne sok problémának (inkább következménye), és sok esetben meggyőző kapcsolatot sem találtak. Olyan paradox összefüggés viszont van, hogy a nem kellően stabil magas önértékelés a legsérülékenyebb, sokkal jobban hajlamosít problémákra, mint egy alacsony.

Tudod a világgal az a baj, hogy az okosok bizonytalanok, a hülyék meg magabiztosak.

Erre céloztam a konstruktív pesszimizmussal.

-Ha az ember úgy gondolkodna, hogy a képességei korlátoltak akkor még most is a fán élnénk.

- Bármit nem érhetünk el? Ezt mond azoknak az embereknek a szemébe, akik folyamatosan azon szenvednek minden nap, hogy később egy versenyen megdöntsék a világrekordot. Vagy olyan embereknek aki halálos betegek és a „modern” orvostudomány nem tud velük mit kezdeni . Vagy azért tanulnak,hogy egyszer miniszterelnökök legyenek, stb.

- Az utolsó példát meg nem is értem, pont hogy a pesszimista ember, keresi a felelősöket másban az optimista ember, a saját képességeiben bízik.

- Még konkrétabban. Nézzük a példát az USA-val. Jelen pillanatban én sem gondolnám, hogy ők lennének a Top-on. Viszont ők voltak! S ahhoz kétséged ne legyen ,hogy a mentalitás is közre játszott. És valószínűleg boldogok voltak (ez kb. annyira biztos mint a te kétlem-ed). De inkább maradjunk abban,hogy nyugalomban voltak mert egzisztenciálisan egy olyan szinten élhettek, ami rengeteg terhet levett a lábukról.

Viszont nekem ne mond, hogy a mai Magyarországon, ahol mindenki pesszimista, jó élni? Nyugalom, boldogság kérdései helyett mindenki pesszimista és okosnak tarja magát.

(illetve ha idézel akkor azt pontosan tedd, mert irritál)

S tudod mi különbözteti meg az optimistát a pesszimistától. Az optimista hiába fogja kapni a pofonokat, hamar feláll, egy pesszimista, a földön ül és azt mondja nem megmondtam. S ez a felfogás minden csak nem konstruktív.

Igen, ma Magyarországon valóban inkább a pesszimizmus a problémák oka. De ettől vegyük észre, hogy az optimizmus sem csak móka és kacagás.

"Ha az ember úgy gondolkodna, hogy a képességei korlátoltak "

Én meg azt mondom, hogy az emberi faj egyik sikerének titka, hogy nagyon sokféleképpen tud gondolkodni. A hurráoptimista beleugrik mindenbe, a pesszimista óvatos, ő inkább nem egyetlen ugrással akar földet érni. :) Ezek mind olyan stratégiák, amik azért maradtak fönt, mert bizonyos körülmények között hatékonyak. Nem mondom, hogy a túlzott pesszimizmus jó. De a túlzott optimizmus sem az.

"Bármit nem érhetünk el?" Nem. Csak attól, hogy hiszel bennük főleg nem. (De most nem arról vitázunk, miért eleve zöldség a Titok.) És ha energiát fektetsz olyan dolog elérésébe, amiről kicsit reálisabb, ha úgy tetszik pesszimistább önértékeléssel belátnád, hogy sosem éred el, az pazarlás. Msát is tudnál csinálni helyette, amivel többre viszed. Mindig lesznek olimpiai bajnokok. De a dolog jellegéből adódóan nem mindenki lehet világelső mindenben.

"pesszimista ember, keresi a felelősöket másban az optimista ember, a saját képességeiben bízik. "

Nem a pesszimista önértékelés egyik kulcsmondata, hogy "erre ÉN nem vagyok képes" ? Akár megokolt, akár nem. A túlzott önértékeléssel rendelkező ember az, aki nem fogadja el, hogy ő is lehet hibás. És akkor bizony jön a másik nagyon emberi negatív automatizmus, a mások hibáztatása.

"(illetve ha idézel akkor azt pontosan tedd, mert irritál) "

Szabadon idéztem valamit, amit valamikor hallottam. De csak itt, csak most, csak a te kedvedért:

"The fundamental cause of the trouble is that in the modern world the stupid are cocksure while the intelligent are full of doubt."

Bertrand Russell, "The Triumph of Stupidity" (1933-05-10) in Mortals and Others: Bertrand Russell's American Essays, 1931-1935 (Routledge, 1998, ISBN 0-415-17866-5), p. 28

Elég közel van, amit írtam.