Ti hisztek abban, hogy mindenkinek létezik egy másik fele valahol a világban?

Igen.

Darth Maul

Ha az ember igazán szerelmes, akkor érzi ezt. Én is voltam olyan szerelmes, hogy azt gondoltam, ezt az embert semmi kétség, "nekem teremtették" úgy éreztem, eddig minden azért történt, hogy vele találkozzak. Aztán persze ő egy idő után már nem érzett úgy mint régen és emiatt nem akarta velem folytatni a kapcsolatot. Szóval ilyen alapon hibás az elmélet. Érvek

1. Mikor az ember szerelmes, sokkal jobbnak, többnek, különlegesebbnek látja a másikat mint ami. Amint lecseng a szerelmi őrület, rájössz, hogy a párod sajnos nemcsak hogy nem különleges hanem egyenesen vannak olyan dolgai is, amitől enyhén szólva sem érzed azt, hogy neked lett teremtve. Ez persze évek alatt jön el.

2. Nincsenek "igazik". Agyat elborító, lila ködös szerelmek vannak meg olyanok, akik jobban vagy kevésbé illenek hozzánk. Szerencse kérdése, ki milyen virágot szakít.

Nem.

Túl meseszerű, túl szép.

Természetesen igen!

De én jól tudom, hogy hol van a másik felem... pont itt a jobb oldalamon. A másik másik felem meg a bal oldalamon van, így állok össze.

Én éreztem ilyet.

Sajnos hiába volt, mert mind a ketten kapcsolatban élünk.

Nem jöttünk össze, de azóta semmi nem olyan, mint volt.

Mióta megismertem, csak utána vágyom, nem tudom elfelejteni.

Azt érzem, hogy "Ő AZ", de most már hiába...

Ha fiatalabb korunkban találkoztunk volna, minden más lenne.

Azt hiszem, akkor ő lenne a férjem.

Szerintem Ő is így érez, mintha mágnes vonzana minket össze.

Nem akarok semmit, nem akarom feldúlni a házasságát, a sajátomat sem.

Inkább jobb nem látni, mert ha látom, csak rosszabb minden...