Mi történhetett azon az éjszakán?

A lányom 4 éves, mindig is nagyon anyás volt és nem lehetett 5 percre sem egyedül hagyni sehol, talán fél egyedül, bár soha semmi rossz dolog nem érte, nem bántotta ijesztgette senki.Pár hete, lefekvéshez készültünk nyugodtan, minden a szokásos menetrend szerint, várta, hogy mellé telepedjek és olvassam végre a mesét.Egyszer csak teljesen váratlanul, minden ok nélkül kiparancsolt a szobából.Nem hittem a fülemnek!De ellentmondást nem tűrően

ragaszkodott hozzá, hogy egyedül akar aludni(életében először).Nem is értem, hogy lehettem olyan ostoba, hogy engedelmeskedtem neki, nem is kérdezősködtem sokat, miért, csak ráhagytam és átmentem a szobámba, ami a ház túlsó végében van.A villanyokat égve hagytam neki, csendben néztem a tévét.Ez 9-10 óra körül történt.

Valamennyi idő után , azaz kb 3-4 óra elteltével meghallottam, hogy sír, pontosabban üvölt.Sosem hallottam még így sírni!Mint az őrült, rohantam át a szobájába, az ágyán ült, belém csimpaszkodott, bújt hozzám, mintha valami elől bújna el!Kérdeztem tőle, mi történt?Erre még jobban sírt, teljesen magán kívül volt!Nagy nehezen valamennyire lecsillapítottam és mellé bújtam, de már nem nagyon aludtunk azon az éjjelen, csak kuksoltunk a takaró alatt.Meg akartam tudni, mi történt vele, de valahányszor rákérdeztem, újra elfogta asírás, ezért inkább hagytam.

Másnapra mintha elfelejtette volna a rossz éjszakát, vidáman telt a napja, én is elvoltam a saját dolgaimmal.Aztán eljött az este.Játszott a kislány az előszobában.A játékautója begurult a virágállvány alá.Nem merte kivenni alóla.Mondtam neki, hogy nincs ott semmi, vegye csak ki nyugodtan.Mivel tovább habozott, odamentem hozzá és lehajoltam az állvány alá, hogy kivegyem a kocsit, mondtam neki, kukucskáljon be , itt a kis kocsija.Bizalmatlanul lehajolt, ahogyan én, és akkor nem az állvány alá nézett, hanem az előszoba egyik sarka felé és akkor hirtelen ugyanolyan "sokkos" állapotba került mint előző éjjel és csak azt hajtogatta, hogy "lepergett a fal!"A falnál látott valamit, ez egyértelmű, én semmit nem láttam, csak mikor újra lehajoltam egy bizonyos szögből megláttam a fotelek mögött, hogy valóban le van peregve, bár nem értem, miért ijedt meg ettől.Alig bírtam megnyugtatni, akkor már engem is a frász kerülgetett, komolyan kezdtem magam is parázni!

Így utólag belegondolva, mikor első éjjel a lányom kiküldött a szobából, éreztem én is valami furát... olyan "más lett az atmoszféra".És nem értem, hogy feledkezhettem bele annyira a tévénézésbe, hogy eszembe sem jutott átnézni a szobájába, hogy mit csinál?!Nem is emlékszem a műsorra, mintha 4 órán keresztül csak ültem volna bambulva a tévé előtt.Sosem szoktam ilyet csinálni!Azt gondoltam, majd szépen lefekszik és alszik, csak az esemény után gondoltam arra, hogy egy félős gyermek sosem maradna önszántából egyedül és nem lenne képes úgy aludni.

Másnap, a kocsis jelenet előtt is, vígan játszott, és amikor begurult a kocsi az állvány alá.Akkor olyan hirtelen jött a változás, és megint, mintha "megfagyott volna a levegő"...

Nos, az események után még inkább fél egyedül.Hiába kérdezgetem finoman, mitől fél,teljesen elzárkózik,kifejezett rettegést látok rajta ilyenkor.Csak azt hajtogatja kétségbeesve, hogy nem szabad!Nem szabad beszélni róla!Láthatóan megfélemlíti, ha kérdezek az esetről, fél, hogy mi lesz, ha kiderül, mi okozta a félemét.Ilyenről még életemben nem hallottam, komolyan a hideg futkos azóta rajtam.Sosem hittem sem szellemekben, sem hasonlókban, de most úgy érzem van valami, amit nem lehet a gyerek fantáziájára ráfogni.

A falat letakartam azon a bizonyos helyen tapétával, azóta legalább el mer menni mellette, de szigorúan elfordul, meg ne lássa véletlenül, még így se.

Most már 5 percre sem lehet egyedül bent hagyni, érdekes módon kint jobban elvan.Egyedül felöltözni még néha nehezen megy neki, ezért sajnos, lenge benti ruhában áll ki a teraszra és ott vár, amíg a kertből vissza nem jövök.Bezárni nem akarom, és ha csak rövid időre ugrok ki, nincs mindig kedven naponta 25-ször fel-le öltöztetni pár kint töltött percért.Szintén érdekes, hogy a furcsa este óta fél elmenni (kívülről) a házunk ablakai mellett.Gyakran látom, hogy áll a háztól tisztes távolságban és az ablak vagy a beüvegezett veranda felé sandít, szemmel tartja.Azelőtt ilyet sem csinált.

Mi lehet vele?Mit csináljak?Aggódom!