Mitől érzünk egyes megtapasztalásokat, információkat, élményeket mélyebbnek, igazabbnak a többinél?

ha fejlettségi szintekről beszélünk,akkor azt el lehet mondani,hogy a spirituális úton járók és a valóságshow-t bámuló chipszabálók között annyi különbség van,hogy az egyik főleg saját életével foglalkozik,saját hibáival és saját erényeivel,feltéve ha van ilyen szintű önismerete,míg utóbbi mások életével foglalkozik,történetesen azokéval a sztárokéval,akiket a tévében bámul...és ez egy égető különbség azok számára,akik tudják,hogy a világ és az emberek megismeréséhez először is önmagunkat kell ismernünk és elfogadnunk úgy,ahogyan ténylegesen vagyunk,nem pedig valamilyen idealizált kép formájában...Aki pedig a sztárok életével foglalkozik,még nem jut el oda,hogy önmagát akarja megismerni,bámulja a sztárokat,mert azt hiszi,azok valaki magasabb rendűek,akiknek az életével külön foglalkozni kell,pedig a sztárok is pontosan olyan egyszerű emberek,mint bárki más,és ezt is tudnánk,ha pl valamilyen hétköznapi tevékenység közben látnánk valamennyiüket,mert ugye a kamera is a legjobb szögből mutatja meg a sztárokat...stb

Az,hogy valaki mélyre ássa magát a spiritualizmusban,önmagában még nem jelent fejlődést,jelenthet effajta érdeklődést,de ettől még nem biztos,hogy az a személy valóban magába olvasztja a spirituális törvényeket,vagy inkább mondanám,hogy ezoterikus titkokat.Magasabb szintre akkor jut valaki véleményem szerint,ha rátalál az ő útjára,ehhez pedig sok önismeret is kell,de amíg a sötétben tapogatózik önmagát illetően,szerintem nem képes fejlődni...

Az az ember számít igaznak,aki igaz hittel él,és teszi a dolgát,legyen az akár zeneszerzés,autójavítás vagy bármi,amivel másoknak nem árt!

Abban viszont nem értek egyet vele,hogy mindenki azt véli normálisnak,amiben épp benne van. Nem kell feltétlenül így lennie,folytathatsz bizonyos fajta életvitelt,amit nem igazán érezhetsz sajátodnak,mondok egy példát:

Kis gyermekkorod óta eljársz a szentmisékre minden vasárnap,mert a nagymamád,anyukád,apukád,stb is jár,és téged is erre tanítottak és arra,hogy keresztény életet élj,ettől te még érezheted azt mondjuk,hogy a kereszténységben nem igazán találod meg önmagadat,hiába ontották beléd azt,hogy ez kell neked éveken keresztül,ilyenkor azt érzed hogy neked mégse erre lenne szükséged...

Azzal egyet értek,hogy itt nem fejlettségi szintekről van szó,hanem inkább különböző tudatállapotokról,mert aki spirituális úton jár nem fejlettebb,vagy jobb annál az embernél,aki a valóságshow-t nézi,csupán két különböző emberről van szó különböző igényekkel,nem lehet állítani,hogy a spirituális út az egyetlen járható út,mivel hogy mindannyian mások vagyunk és mások a pszichikai igényeink is...Mondjuk én személy szerint nem tartom hasznos időtöltésnek a valóságshow nézést,de volt amit néztem és akkor azt vettem észre,hogy így figyelve az emberek viselkedését is lehet tanulni valamit az emberekről,szóval ennek is van valami értelme...

Bocsi a regényért,de nagyon érdekes a kérdésed,lehet róla vitatkozni...:)

5. válaszoló, te nagy spirituális! Leírod az első mondatodban, hogy ti spirituálisak mennyivel jobbak, megértőbbek vagytok az emberekkel, majd utána 40 soron keresztül szapulsz és szidsz olyan embereket, akikn neked nem szimpatikus kaját esznek vagy neked nem tetsző műsort néznek. Ez lenne a nagy spirituális megértés és jóság? Hogy gyűlölettel fröcsögsz más emberekre, pusztán mert olyat tesznek, ami neked nem szimpatikus? Lehet, hogy az a csipszevő sokkal jobb ember, és nem gyűlölködik más emberek felé úgy mint te.

Mindig bebizonyosodik, hogy a magukat nagyon fejlettnek és spirituálisnak tartó emberek ugyanolyan rosszak, mint az átlagemberek, és a spiritualitást csak a saját egójuk fényezésére használják, hogy lenézhessenek másokat, és magukat magasabbrendűnek érezhessék.