Igaz hogy az ezotéria civilizációs betegség? (lent)

Érzõ növények - A VILÁGÜR TELEPATIKUS ÜZENETE

A növényekkel folytatott kísérletek eddig foleg két irányban haladtak.

Az egyik egy muszerekkel is bizonyítható telepatikus tulajdonság felfedezését eredményezte máris; a másik kísérletsorozat folyamatban van, ezért ered ményei még váratnak magukra. Tegyük hozzá: már az sem mindennapi ered ményekre vezetett, amit eddig felfedeztek . . .

Eloször nézzük az elso csoportba tartozó kísérleteket. Tudjuk, hogy ha egy növényt megsebzünk, vagy azt valamiféle természetes sérülés éri - például leszakítjuk egy levelét, letörjük ágát, megvágjuk törzsét - akkor ez az élo szervezet erre mérhetõ áramimpulzusokkal válaszol, reagál. Angolul ezt nastic response-nak, "rettegésreakciónak" nevezik és fõleg a kisebb növényekre jellemzõ. Ami érthetõ is, hiszen nem várható eI egy ötvenméteres fenyõtöl, hogy apró ágának letörésére "rettegni kezdjen" - ám ez nagyon is helyénvaló egy muskátli vagy aszparágusz esetében. (A szóban forgó kísérletek java részét az erre nagyon alkalmas mimosa pudica nevu növénnyel folytatták.)

A New York melletti Farmingdale-ben létesített növénykísérletei telepen észrevették, hogy a legkülönfélébb, árammérõ mûszerekre kapcsolt és egymással természetesen semmiféle összeköttetésben nem álló növények között olykor megmagyarázhatatlan, egyidejû és nagyméretû csoportos reakciók jöttek létre. Többször is elõfordult, hogy a "rettegésreakciók" nagysága afféle "idegösszeroppanást" okozott sok száz kísérleti növénynél. Ez adta a gondolatot, hogy e furcsa viselkedést valamiféle, az ember által nem tapasztalt és kívülrõl érkezõ ,jelzés" váltotta ki.

Dr. Clive Backster a "hazugságméro-gép" néven ismert és Amerikában igen széles körben alkalmazott szerkezetek specialistája. Mint tudjuk, ott eze ket a gépeket sok államban az igazságszolgáltatásban törvényesen alkalmazzák. Hangzatos neve ellenére a gép persze nem a delikvens "lelki rezdü léseit", hanem az emberi test igen természetes, az agy által vezérelt fizikai reakcióit jelzi. Nos, dr. Backster már 1966 ban elvégzett egy kísérletet, amelynek eredménye annyira meghökkentõ volt, hogy a tudós eleinte habozott, vajon közzétegye-e . . . ? Közzétette és kiderült, nem ok nélkül tartott kollégái reagálásától.

Ahogyan az várható volt, a tudományos világ ki is nevette érte - egy ideig. De amióta a kísérletet többfelé megismételték, már nem nevetnek.

Backster doktor egy növény leveléhez erosítette a "hazugságmérõ" tehát reakciókat, elektromos impulzusokat jelzõ - gép elektródáit és nastic response kiváltásával kísérletezett egy növényen.

Hogy a "rettegésreakció" minél hamarabb bekövetkezzék, úgy döntött, égõ gyufát érint a növény leve léhez.

Abban a másodpercben, amikor erre gondolt (és a gyufát természetesen még elõ sem vette), a szerkezet mutatói kilendültek és a forgó papírhengerre fel is rajzolták a hirtelen jött rettegés jelét. A növény tehát megérezte a tudós szándékát, még annak megvalósítása elott.

A dolog persze hihetetlennek tetszett, ezért Backster még más kísérleteket is végzett. Tudta már; hogy a növények telepatikus úton reagálnak az emberek agyából érkezo "kisugárzásokra" (jobb szó híján nevezzük így}.

Nos - gondolkozott a tudós - nyilvánvalónak tunik, hogy a növények nem kizárólag az emberekkel állhatnak ilyen különleges kapcsolatban, hiszen elég arra gondolnunk, hogy a Földön millió évekkel az ember rne_elenése elott is éltek már növények, ez a tulajdonságuk biztosan már akkor kialakult.

Az újabb kísérlethez egy olyan készüléket szerkesztett, amely révén hideg vízbõl apró, élo tengeri csigákat lehetett kiemelni és azokat forrásban lévõ vízbe dobni.

A készülék egy szobában állt; a fal mögött egy másik helyi ségben voltak elhelyezve a kísérleti növények, amelyekre elõzõleg természetesen felszerelték már az érzékelõ elektródákat.

Az egyezred másodperc pontossággal mûködõ idõmérõk papírszalagon is regisztrálták azt a pillanatot, amikor a csigák a zubogó vízbe zuhantak.

A másodpercnek ugyanabban a tört részében az összes közelben lévõ növény drámai feszültségnövekedéssel reagált . . .

Tehát "tudomást szereztek" a csigák szörnyû és tömeges pusztulásáról.

Az egyelõre megmagyarázhatatlan eseményt "Backster jelenségnek" nevezték el.

Egy másik tudós, dr. George l:,awrence, a kalifomia San Bernardino Ecola Institute tudósa szintén régóta foglalkozott a növényekkel.

Túljutván a Backster-kísérletek megismétlésén és továbbfejlesztve azok alapgondolatait, arra a belátásra jutott, hogy a növények ily módon nem csupán az egymáshoz közelálló élolények - növények, állatok és emberek - között tarthatnak fenn kapcsolatot, hanem ez a telepatikus üzenetközvetítés talán kozmikus mére tekben is létezik . . . ?

A merész ötletet a megvalósítás követte.

A Las Vegas közelében fekvõ kietlen Mojave-sivatagban fogtak hozzá a késobb "Cyclop-Project"-nek nevezett kísérletsorozathoz. Egy hatalmas, több mint I2 kilométer hosszú területen elhelyezett különféle fajtájú növényeket a fentebb már ismertetett módon elektródákkal megtûzdelték, az ellenõrzõ mûszereket hozzájuk kapcsoltak és . . . elszabadult a pokol!

A nap és az éjszaka különbözõ idõpontjaiban az egymással semmilyen látható-észlelhetõ kapcsolatban sem álló sok száz növény egyidejûleg teljesen hasonló reakciókat mutatott. A tudósok hiába próbáltak a végére járni a jelenségnek: vajon a föld alatt történt valami, ami "idegesítette" a növényeket, a gyökereiket? Föld rengés, távoli, mély lávaömlés, mágneses hatás . . . ?

A legfurcsább az 1971. október 29-én észlelt jelenség volt: a hatalmas kísérleti területen a növények ugyanabban a töredék másodpercben erõs, hirtelen reakciót mutattak.

Mindez természetesen bizonyítható is, ugyanis az elektromos impulzusáramot a készülékek idõjelzést is regisztráló, forgó szalagokon rögzítették.

A "Cyclop Project" következõ szakasza az volt, hogy a Mojave-sivatag ban a növényeket ólomszekrényekbe helyezték.

így minden külsõ elektromágneses hullám elõl elzárták õket.

Az eredmény mégis - ugyanaz lett! Egy idejûleg kicsi és nagy reakciók, idõben és térben sajátságos szinkroruzáció . . .

Már-már úgy tetszett, hogy a növények egymás között "beszélgetnek".

Persze, nem errõl van szó.

A növények nem tudnak gondolkodni, nincs tudatuk.

Am tudnak . . . reagálni.

Mire reagáltak hát a Cyclop Project növényei?

A tudósok ekkor érzékeny muszereikkel egyidejûleg figyelni kezdtek az összes lehetséges elektromágneses hullámhosszot.

De a kísérletek alatt nem vettek semmiféle "adást" az éterbõl, amely gyanút keltett volna.

Sejtéseik viszont egyre inkább a kozmoszra terelõdtek és ezért a kutatásokba rádiócsillagászokat is bevontak.

Ami akkor következett, sok kutatónak elvette a kedvét.

Szenzációs felfedezés helyett kénytelenek voltak továbbra is egy helyben topogni, a kutatások ebben az irányban nem juthattak elõre.

Ugyanis a hatalmas rádiócsillagászati antennák a kísérletek idõpontjában semmi olyasmit nem regisztráltak az ûrben, ami a növények furcsa reakcióit okozhatta; sem a kvazárok, sem a csillagok nem viselkedtek a szokásostól eltérõen, különös kozmikus sugárzást sem tapasztaltak.

Ám a növények bizonyos idõpontokban teljesen érthetetlen reakciókat mutattak.

Nyilvánvaló volt: a jelek egy olyan hullámhosszon érkeznek, amelyeket az elektromágneses földi mûszerek nem tudnak venni. Vagyis más természetû jeltovábbításról van szó, amely biológiai reakciók kiváltására képes.

Így jutottak a tudósok a telepátia egy különleges változatának nyomára.

Ez a kozmoszból érkezõ "sugárzás" ma még ismeretlen módon mûködik és a földi növények sejtjeiben "realizálódik", itt válik általunk is érzékelhetõvé tehát a majdani megfejtést is a növényi sejt további kutatása hozhatja meg. Dr. George Lawrence errõl így ír:

"A biológiai kapcsolat (telepátia?) tulajdonképpen nem is olyan új dolog; az ember õsidok óta ismeri, a Természet pedig - úgy tûnik - mindig is alkalmazta.

Ismerik az állatok is (gondoljunk csak a kutyákra és macskákra) és most már vannak bizonyítékaink arra, hogy a növények is részei egy hatalmas, mindent átfogó biológiai kapcsolatnak. Két dolog volt csak számunkra meglepõ: hogy a kapcsolatok fennállnak a Kozmosz-Föld viszonylatban is, és hogy a Világurrel fennálló biológiai kapcsolatoknak semmi közük a fénysebes Béghez . . ."

Ez az utolsó félmondat nincs kellõképpen alátámasztva.

A kutatók mindeddig nem jöttek rá, milyen kozmikus eseményeket, folyamatokat vagy "üzeneteket" reagálnak le a növények, így azt sem tudhatjuk, csakugyan a fénysebességnél nagyobb gyorsaságról vans itt szó.

Ha ez igaz lenne, jelentõsége felülmúlna minden eddigi más kutatási eredményt: ugyanis cáfolná azt a tételt, hogy a világmindenségben nem létezik semmi, ami a fény terjedési sebességénél gyorsabban haladhatna.

A kísérleteket folytatják.

Több tudós állítja, hogy a "biológiai sugárzás" terjedési sebessége talán a százszorosa is lehet a fénysebességnek.

Ez persze megkérdõjelezi mindazt, amit pillanatnyilag tudunk e sugárzás anyagitermészetérõl, s ami - ha igaznak bizonyulna - más problémákat okozna a tudományban, a filozófiában.

A dolog viszont itt kapcsolódik az urkuta táshoz; felmerül a kérdés, hogy talán egy új eszköz birtokába juthatunk, amelynek révén más kozmikus civilizációkkal is érintkezésbe léphetünk . . . ?

Nem csoda hát, hogy dr. Lawrence jelenleg a még inkább alkalmas növényfaj tákat keresi, amelyek - a 350 000 földi növény közül - a kísérletekre a legmegfelelóobek lesznek-lennének.

Az érdeklodés középpontjában a Kozmosz és a földi növényvilág kapcsolata áll.

Mert elképzelhetõ, hogy a körülöttünk lévõ növények - miközben mi rádióhullámokkal és ûrszondákkal fürkésszük. a közeli és távoli világmindenséget - már régóta kommunikálnak a földön kívüli civilizációkkal . . . ?

E cikk megírása óta újabb hírei érkeztek annak, hogy sokfelé komolyan foglalkoznak a kérdéssel.

Egyes szovjet és amerikai laboratóriumok folyamatosan kísérleteznek, egy olasz intézet szenzációs eredményeit pedig a nyolcvanas évek elején a hírközlõ eszközök is ismertették.

Ám fel kell készülnünk arra, hogy évtizedek munkájáról van és lesz szó, mert az efféle kísérletek rendkívül idoigényesek.

A növényi telepátia már beszivárgott a tudományos irodalomba, leg többször a "biotelekommunikáció" címszó alatt bukkan fel.

Az emberi telepátiához hasonlóan persze ez is akadályokba ütközött: mivel kevés tudós foglalkozott vele és eddig oly kevés kísérletet végeztek, a szakemberek többsége vagy nem is tud róluk, vagy ezek az eredmények túlságosan periferikusak, mennyiségileg nem számottevõk, no és . . . hihetetlenek.

A cikkben is mertetett Backster-kísérletek azóta tovább folytatódnak, többek között úgy is, hogy Backster és Henson nevû asszisztense megosztották egymás között a munkát: a kísérleti filodendronnal Backster , jól bánt", míg Henson gyakran fájdalmas kísérleteket végzett a növénnyel.

Ezek után a növény már akkor is "rettegésreakciót" jelzett, ha Henson csak bejött a szobába - ám "nyugodt" maradt, ha Backster is ott tartózkodott.

Vajon ez utóbbi reakcióból valami féle disztingválni képes "értelemre", következtethetünk?

Backster kísérleteit elvégezte Jagadis Chandra Bose az indiai Kal kuttában; ot a növények esetleg létezo(?) idegrendszere érdekelte.

Moszkvában, a Tudományos Akadémia tagja, V. N. Puskin kimutatta, hogy a növények mindig reagálnak a környezet megnyilvánulásaira; pl. a méhek vagy legyek repülésére, a szél okozta sérülésekre stb.

Ugyanez a tudós azzal is foglalkozott, hogy hipnotizált ember képes-e érzéseit növényeknek "átadni"?

Ezt még nem sikerült bizonyítania, de Puskin pxofesszor hipotézise szerint létezhet összeköttetés két olyannyira különbözo információs rendszer, mint az emberi idegrendszer és a növényi sejtek között.

Az USA-ban Dorothy Retallack a zenének a növényekre gyakorolt hatásával foglalkozik.

A rockzene híveit nem fogja megörvendeztetni Retallack kísérleteinek ered ménye: a modem "üvölto zene" hatására a novények visszafejlõdtek, vagy abnormálisan nõttek - a legszembetûnobb az volt, hogy szinte "erejüket megfeszítve" igyekeztek a hangszóróktól minél távolabb kerülni, az ellenkezõ irányba nõni . . .

Ezzel szemben Bach, Haydn, Mozart zenéjére a növények a kellemes hang forrásai felé nõttek, mintegy magukba szívták ezt a zenét (hanghullámokat).

A francia Mario Desbiez a clermonti egyetemen végzett kísérletei alapján azt álutja, hogy a növények rendelkeznek bizonyos sajátságos emlékezõtehetséggel is.

Az elõbb szúrással megsértett leveleket késobb eltávolították; ám a növény által (a természetes szimmetria szabálya szerint) ismét kihajtott levelek az esetek többségében ugyanazokon a pontokon magukon viselték a szúrások nyomait.

De csak akkor, ha ez a beavatkozás után 20 napon belül következett be.

Ennél késobb az információ "elhalványult", el felejtõdött és a növény külalakján a jel már nem mutatkozott többé.

Desbiez ebben annak bizonyítékát látja, hogy a növények bonyolult idegrendszer hiányában is rendelkeznek valamilyen "sejtmechanizmussal", valamint energián kívüli információközlo rendszerrel.

Vitalij Gorcsakov szovjet tudós érdekes kísérleteirõl a magyar sajtó is beszámolt (Ország-Világ 1970.)

Tudjuk, hogy az egyes növények valami módon késobb is felismerik azt a személyt, aki nekik már "fájdalmat okozott" (Id. Backster-Henson fent emutett kísérleteit).

Pierre Paul Sauvin amerikai tudós megtanított egy filodendront, hogy egy relé közbeiktatásával megálítson egy játékvonatot, mert az áramütés révén fájdalmat okozott . . . a gazdájának, vagyis kísérletet végzo Sauvinnak!

Megtanítottak növényeket arra, hogy "felismerjék" a melléjük helyezett ásványminták közül azokat, amelyekben telér található; megtanítottak növényeket arra, hol maláriában szenvedõ betegek közeledtére reagáljanak, segítve ezzel az orvosi szûrõvizsgálatokat.

Mindez persze még csak néhány - úgy is mondhatnám, egyedi - kísérlet eddigi szerény eredménye.

Biztosra vehetjük: ha a növényekkel szélesebb körben, több intézményben foglalkoznak majd, rengeteg izgalmas dologra derülhet fény.

Azt hiszem, akkor egészen másképpen nézünk majd "hallgatag társainkra", a növényekre, amelyek évmilliók óta élnek a Földön és amelyekrõl eddig mégis oly keveset tudtunk