Ha van helyzet, és nekem nem nagyon tetszik. Fogadjam el? Vagy ha elfogadom annyi, mintha hülye vagyok? Most akkor ez legyen a szerepem, hogy hülyét játszak, mert mások irányitanak (esetleg szeretnének)?

Pl.ha a barátomhoz költöznék egyszer,akinek van anyukája és apukája,és kb 30 körüli.A mai napig is fel kell hivnia az anyukát telefonon,hogy merre jár,hol tartozkodik,vagy hogy már uton van haza felé.Multkor az anyuka letolta a 30 éves kicsi fiát,hogy mi van nem tudsz hivni,hogy már itt jártok?

Nekem ezt igy nehéz elfogadnom,hogy nem lakom ott.Ha oda költöznék el kéne fogadnom a folytogato ellenörzést és irányitást?és ez által hülyét kéne játszanom?

köszönöm a választ.Azt hiszem,most megadtad a választ ,arra is ,hogy a három személyböl melyiket is kéne igazán helyre rázni...elsöként.A multkor már volt egy támadásom,helytelenül letámadtam.én ez végett már akkor szakitani akartam,de most megint olyan érzésem van,hogy én inkább elhagynám...ö sok mindenre azt mondja,hogy el kell fogadni.Ez az ,hogy én sok mindent nem tudok csak ugy elfogadni,inkább szembe szállok vele.Az anyukája egyszer vmire azt mondta,hogy náluk ez a rezsi.Mi nálunk pedig az ellenkezöje,elmentem,és megesik két-három nap nem látjuk egymást,nem hivjuk egymást...persze jártunk itthon,csak nem találkoztunk.

Azt hiszem ,számomra az ott olyan lenne,mintha egy szabadon lévö madarat kalitkába zárnának.