Ez az ún. ELENGEDÉS mégis hogyan működik?

Köszönöm, ezen munkálkodom jelenleg. Egyébiránt azt hiszem tényleg az a helyes út, ha az ember a múlt rossz dolgait egyszerű tapasztalatként kezeli, mint egy autóversenyző, aki az egyik kanyarban kicsúszott a pályán, a legközelebbi körben ugyanazt a kanyart óvatosabban közelíti meg.

Érdekes adalék, a saját példám, de hátha okul belőle más is: a múlton rágódás nálam kizárólag akkor történik meg, amikor az élethelyzetem rossz irányba "fejlődik". Ezen is most gondolkoztam el, pedig nem vagyok már fiatal annyira. Annak idején az általánosban nagyon rosszul éreztem magam, mert a korábbi zárkózott családmodell miatt képtelen voltam beilleszkedni, kiközösített és mindenki által lenézett voltam. Viszont ezen nem rágódom, mert ezt a problémámat MEGOLDOTTAM. Azaz ma már senki nem tart egy örökké zavarban lévő, gátlásos, nehezen kommunikáló valakinek, mert réges-régen nem vagyok az. Vagy pl a régi panelházas, tömegközlekedős időszakom után eljött a kertesházas, autós életvitel. Eszembe nem jutott az azt megelőző nyűgös életemen sem rágódni, sem "retrózni". Vagy a magányt felváltó párkapcsolatban nem vágytam vissza a magányba. Úgyhogy igen, a múló sérelmeket el tudja könnyen "engedni" az ember, azokon rágódik csak, amik nem oldódnak/oldódtak meg.