Szerintetek vannak véletlenek? Vagy mindent magunknak generálunk?

Vannak véletlenek.

Csak az emberek szeretnek mindenben értelmet, célt keresni ("ennek így kellett történnie", stb.).

Nosza.

Mi egy rendszerben élünk, amiben az események ok-okozati összefüggésben állnak egymással.

<<Azért hullik le a falevél, mert már elengedte az ág.<<

<<Azért dől ki a fa, mert elkorhadt, és elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor már nem tudja fenntartani magát.<<

<<Azért megyek enni, mert éhes vagyok.<<

Ezeket láncolni is lehet.

<<Azért ettem meg a zsemlédet, mert éhes voltam. Azért voltam éhes, mert ma még nem ettem. Azért nem ettem még ma, mert siettem a munkába.<<

Ezekből kiderül, hogy egy vonalban le lehet írni az összetartozó események láncolatát.

Legtöbbször két, egymás számára addig irreleváns eseménysorozat következménye egy újabb, tehát a két vonalból egy új lesz, képzeljük el gráfként. Erre mondjuk, hogy összejöttek az események, vagy "véletlen" történt.

<<Séta közben Sárára gondoltam. Aztán megláttam az út túloldalán, és nagyon megörültem neki, majd beültünk kávézni.<<

A két eseményhez két egészen más, független láncolat vezetett, amikből egy új kezdődött.

Mivel rengeteg (végtelen?) ilyen láncolat fut párhuzamosan a világban, természetes, hogy előfordulnak a fentihez hasonló pillanatok. Valójában sokkal több olyan, van, amikor a két ok-okozat vonal irreleváns is marad egymás számára. Pl. Sára másik utcán megy.

Az viszont kétségtelen, hogy az ember inkább a "véletlenül" bekövetkezett ok-okozat-vonal ütközésekre figyelmes, sőt, figyelmesebb is lehet az eddiginél, ha azokra figyel. Így a "serendipity" kifejezésnek is van értelme (magyarra fordítva "véletlenek felfedezésére való képesség"), mellyel sokkal több ilyet vehet észre, amik fölött máskor átsiklana, esetleg - személy szerint nem tartom kizártnak - 'megérezheti' az egybeesések ritmusát, ami rengeteg örömöt szerezhet, ki-ki képzelje el maga.

Most, hogy a végére értem, már nekem is tetszik a dolog. :)

Szerintem pedig igen is és nem is, vagyis részben van és fordítva.

Az életet szerintem el lehetne egy színdarabként képzelni, amiben mi vagyunk a szereplők, és bár a szerep adott van lehetőségünk kicsit improvizálni, belevinni a személyiségünket. A történet főbb pontjai adottak, viszont de mint ahogy két színész ugyanazt a darabot különféleképpen játssza attól még ugyanaz a darab mégsincsennek bekorlátozva a szereplők. Azaz nem egy szuperrealisztikus 3D moziban ülünk, hanem van szabad akaratunk és élhetünk vele, amivel létrehozhatunk olyan eseményeket amiket mások véletlennek élhetnek meg, de ezek persze illeszkednek majd az életünkhöz. Úgyhogy innentől már csak nézőpont kérdése.

[link]

itt a válasz, ha elég nagy teljesítményű számítógépeink lennének, akkor a sorsunk a heisenberg féle határozatlansági elv szerint nagy valószínűséggel meghatározható lenne, de mivel ez is csak egy valószínú út lenne, ezért a sorsunk a mai tudásunk szerint véletlenszerű