Történt már veletek hasonló?

Még kisebb voltam, történtek velem eléggé furcsa dolgok. Említek néhányat:

Három éves lehettem, a nagymamámnál aludtam az ő ágyán. Nem tudtam elaludni. Egyszer csak azt kezdtem érezni, hogy nem érintkezek az ággyal, és mintha nem lenne súlyom. Ez még idáig semmi. Aztán emelkedtem fölfelé, láttam saját magamat, ahogy ott fekszem az ágyon. Szóltam mamának, hogy: "Idenézz, mama!" de valami irtó visszhangosan hallottam vissza. Mire nagyi idenézett, hirtelen visszaestem az ágyra. Ugyanez megtörtént velem még egyszer, akkor sokkal gyorsabban emelkedtem fölfelé, és csak úgy "éltem túl", hogy kapaszkodtam az ágy támlájába. Ezt már szinte a családomban mindenkinek elmeséltem.

A második eset, ekkor kb. 7 éves lehettem (nem csodálkoznék, ha ez bárkinek is mosolyt csalna az arcára): Unokatestvéremmel kimentünk az udvarra játszani. Anyukám szólt, hogy gyerünk be valamiért. Arra lettem figyelmes, hogy a boltív egyik oldalából egyszerűen kikandikált egy zsömleszínű macska, ami aztán "bement" a falba. Nem hittem a szememnek. Unokatesómat is megkérdeztem, hogy ő látta-e de teljesen hülyének nézett. Másik alkalommal szintén láttam egy macskát (ez ugyebár fekete színű volt), ami szintén kijött a falból, utána visszament. Nem értettem, hogy most én vagyok skizofrén, vagy pedig tényleg szellemek lakják a házat. Ezt a sztorit nem mondtam el senkinek. Egy évvel a történtek után anyával arról beszélgettünk, hogy milyen kisállatot vegyünk itthonra. Majd úgy kíváncsiságból megkérdeztem anyát, hogy volt-e nekik még régen valamilyen kedvencük a lakásban. Ő azt mondta, hogy volt neki két kismacskája (egy zsömleszínű és egy fekete!) akik ráadásul egyszerre tűntek el, és soha meg nem találták őket. Erre beparáztam. De volt még ennél sokkal hátborzongatóbb is, mikor nagyapám szelleme visszajött (szerintem azért, hogy megnézze, minden rendben van-e :D). Ez pedig kb. egy éve volt. Tehát, éppen felkeltem, és azt vettem észre, hogy az ágyamon valaki éppen fekszik (velem szemben) és teljesen rózsaszín volt. Teljesen kivehetően látszódott hogy nagyapám volt az aki még születésem előtt halt meg szívinfarktusban (persze csak egy korabeli fényképről tudtam meg hogy nézett ki). Tudtam, hogy akit láttam, az tényleg tata, de akármennyire is bebizonyosodott, hogy szellem, mégsem féltem tőle. Ez nálam teljesen természetes. De az amit anya mesélt, az már nem. Szintén tatával van összefüggésbe, bár ő nem látta, hanem... míg én húztam a lóbőrt, anya hirtelen felébredt egy nagy csattanásra (később kiderült, hogy egy kép esett le a falról). Anya mondta, hogy aki itt van, jelenjen meg de azonnal, de úgy, hogy ne ijedjünk meg tőle. Akkor váltott az óra 07:05-re. Anya megjegyezte ezt az időpontot. Körbenézett a lakásban nem volt ott senki. Anyukám nincs elvarázsolódva a számmisztikától, de eszébe jutott egy olyan ötlet, hogy meg kellene nézni, kinek a névnapja van hetedik hónap ötödikén. A válasz: Antal. Nagyon megdöbbentünk, amikor rájöttünk, hogy tatáról (Lantos Antalról) van szó. Kár, hogy UFO-t még nem láttam... :D