Önmagad lenni és közben a világgal azonosulni. Hogy lehet ezt kivitelezni?
Hátha valaki jártas a témában és érti a kérdésemet. :) Hogy tud valaki teljesen önmaga lenni és közben a világgal azonosulni?
Konkrétan, sokszor a belsőmre hallgatok (az, aki vagyok), de ez néha teljesen más, mint, amit a világ, a társadalom kialakított.
Ha magamra hallgatok, akkor az egyedüllét vesz körül, hiszen emberek sokasága ugyanazt a kialakított sémát fújja, hajtja, ha azt teszem, amit a többiek, akkor a világ része vagyok, de ez nem elégít ki.
Valakinek van megoldása? :)
Múlóban van a felfogásban, és sokkal inkább egyúttal részévé válik a tudatalattinak.
Azért szörnyű ha belegondolsz, hogy mindenkiben van rá esély hogy megvan, de nem tudhatod meg sosem igazából. Mégsem tudok sajnálatot érezni, csak undort.
Tisztelt VOLKH: Ez a mondatod nem értem, mire vonatkozik, kifejtenéd bővebben?
"Emlékeztet arra, ami volt, és arra, ami múlóban van."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!