Nem baj, ha így állok hozzá Istenhez?

Szóval én katolikus vagyok, de református iskolába járok és csak arról a hitről vannak ismereteim! Én Istent úgy kezelem, mint egy barátot, akivel mindent megoszthatok. Nem mondok neki imákat, hanem csak beszélgetek vele, persze a kezemet összeteszem, de nem mindig. Nem vagyok egy szentfazék (bocsi a kifejezésért) de nagyon is hiszek Istenben, és ha valami gondom van, akkor hozzá fordulok. Templomba nem szeretek járni, mert én úgy szeretek Istenhez beszélni, ahogy én akarok és nem ahogy a már betanult imák szólnak! Szerintetek Isten elítél engem ezért a hozzáállásért, vagy megengedett az Ő szemében az ilyesfajta "lazaság"? Amúgy meg a stílusom sem ez a jókislány, hanem inkább az a rocker belső, vezető típus, meg ilyenek. Senki sem nézné ki belőlem, hogy hiszek Istenben és mindenki meglepődik, mikor megemlítem neki. Köszönöm a válaszokat! 13/L