A "hitetlenek", szkeptikusok mivel vigasztalják magukat, amikor valami rossz történik velük életükben?

Én nem vagyok vallásos, és az ezotériában is csak bizonyos kereteken belül hiszek. Inkább ilyen spirituális emberkének mondanám magamat (agykontroll, jóga, pozitív gondolkodás ami nálam szóba jöhet).

Én úgy gondolom, hogy a dolgok véletlenül történnek, mégis megvan mindennek az oka. Tudom, kicsit paradoxon. Szóval nem hiszek abban, hogy ha bűnös életet élek, akkor egy nagy szakállas bácsi majd megbüntet, vagy majd jönnek a gonosz szellemek, aztán álmatlan éjszakákat okoznak nekem.

Úgy gondolom, hogy amik velünk történnek, azok okkal történnek, még ha ezt nem is látjuk át mindig. És az ok, általában mindig saját magunk vagyunk. Hatás-ellenhatás (a fizikát vigyük át szellemi alapokra :) ), vagy valamit valamiért elv.

Ha valami rossz történik velem, azért valamilyen módon én vagyok általában a felelős. Vagy ha mégsem, ha nincs kiváltó ok (pl meghal a kutyám, mert már ezer éves), akkor tudni kell elfogadni, és tudni kell megérteni azt, hogy a világnak van egy bizonyos rendje, ami ellen értelmetlen hadakozni.

De ahogy mondják, a világ csak hangulat, és minden attól függ, hogy hogyan éljük meg az adott eseményeket, szituációkat.

"Egy szinten én is hiszek, de nem olyan szinten hogy mind kis recsre váááá szellem vagy váááá démon"

Tudod egyáltalán, mi az ezotéria?

Ezek után nem csodálkozom, hogy annyi redukcionista/materialista (NEM szkeptikus!) van. Akkora kavar van itt is az ezoterikus témák között, hogy hihetetlen, van egy értelmes kérdés a létezés alapjairól, erre jön két vérfarkasos és reptoidos topic.

Jó lenne, ha valaki végre rendet teremtene a káoszban, magyar nyelven is.

Először is nem hiszékenynek nevezik, hanem hívőnek. Már a kérdésedből is lejön, hogy micsoda rosszindulatú gyökér vagy, de nem csak ebből, hanem a következőből is: rögtön rohannak a templomba, vagy jósnőhöz vigaszért. Nem, nem rohanunk rögtön a templomba. Eszünkbe sem jut rohanni sehova, ha történik valami rossz az életünkben. Oda vasárnap megyünk. Isten nem egy orvos, akinek a templom a rendelője, őt elérjük bárhol, bármikor.

Egyébként pedig nem szorulunk rá, hogy vigaszért rohangáljunk, mert pont a hitünk az, ami rengeteg erőt ad - még akkor is, ha te így lesajnálod.