Mi értelme van az ember létezésének?

Ez jó kérdés, sokat gondolkoztam rajta. Aztán rájöttem: mindennek kell legyen egy ellensége, ami végül a pusztulását okozza. Az ember ezért kell a Földnek. Hogy egyszer meghallhasson. :(

Mert hiába a szép gondolatok, és hiába lennénk képesek békében, szépen, pusztítás nélkül élni együtt a természettel, óvva a bolygót, ha egyszer az ember, ha társadalomban él, pusztítólag hat. Vannak kis társadalmak, amik elértek egyfajta spirituális fejlődést, és sikeresen "nempusztítanak", az átlagember képtelen erre. Vagy remeteség, vagy társadalmi tégla. Ennyi.

Nélkülünk jobb lenne, de még ezt a szépet sem láthatnánk, ha nem lennénk. Nem hinném, hogy egy nyíló virágon az első napsugarakat megtörő harmatcseppet bármely más faj meghatottan nézegetné... Legalább annyira tudjuk szellemileg értékelni a dolgokat, mint fizikailag tönkretenni. Sajnos utóbbinak van nagyobb súlya.

Szép Napot!

igen, az emberiség valóban sokat ártott eddig is a környezetének, és még fog is. rossz döntések, kapzsi vezetők és buta emberek juttatták ide a világot.

de mások eddig elkövetett hibáit kijavítani nem tudod, és ne is érezz "bűntudatot" azért, mert embernek születtél.

inkább tégy meg mindent azért, hogy legalább a saját környezeted jobbá váljon. vigyázz a természetre, és az ember alkotta világ szépégeire is. légy nyitott, érzékeny, segíts ahol tudsz, légy figyelmes az emberekkel. válassz egy hasznos hivatást, hogy ennek a rövidke életnek szinte minden percét tartalmasan tölthesd. és találd meg a szerelmet, alapíts családot, köss igaz barátságokat, együtt már nem is lesz olyan elviselhetetlen a világ:)

Tulajdonképpen semmi, csak úgy vagyunk, azt kész. Felejtsétek el a teleológiát ("a dolgoknak a cél szempontjából való fölfogása, az a felfogás, hogy bizonyos dolgok egy bizonyos cél elérése érdekében, azokat szolgálva jöttek létre vagy léteznek."), totál zsákutcába vezet.

Ha nem lenne ember, nem lenne, ki felfogja, hogy a Föld mennyire "szép és tökéletes" lenne úgy. Sőt, tulajdonképpen ezek a fogalmak sem léteznének. Ez az egész gondolkodásmód rossz.

(Hacsak nem azt valljátok, hogy az Univerzum léte függ a megfigyelőktől, avagy direkt létrehozott életet, hogy az meg tudja figyelni az Univerzumot, ezáltal létjogosultságot adjon neki, az időre visszahatóan is.)

Szerintem ilyen meta-értelme nincs. Annyi van evolúciósan, hogy túlélj és szaporodj (ez se tudatos)

Az élet értelmetlensége, igazságtalansága azonban túl szörnyű, ezért más lehetőségeket gyártunk magunknak, amikben hiszünk.

Ja, és a legfontosabb:

Attól még adhatsz értelmet a saját életednek (legyél jó másokhoz, érj el valamit, legyél annyira boldog, amennyire tudsz, alkoss valami maradandót, stb.), sőt, szerintem erre szükség is van!

Az biztos, hogy ez a legfőbb kérdés. De a válasz?...

"Amit szeretnék tudni rég,

És nem mondta meg senki még,

azt kérdezem tisztelettel

Mi az élet célja, Mester?"

"Az élet célja az élet

Csak élet, és még több élet

Mert egy rész minden életünk,

Az út része, amin megyünk,

Mint esőcsepp a tengerhez

Egyre közelebb Istenhez."