Reális tudatosság VS Ezoterikus tudatosság? Melyik csoportba tartoztok?

Én a kettő között ingadozni szoktam. :)

Mikor kicsit elvontabb hangulatban vagyok, akkor hajlamos vagyok átmenni a "2. kategóriába". Ilyenkor sem a démonokban, angyalokban, szellemekben hiszek, hanem inkább a világ spirituálisabb oldalában. Lélekben, és valamilyen spirituális mozgatórugóban, ami átjárja az egész világot, és ott van mindenhol. Ha úgy tetszik isten, bár én nem ilyen tipikus istensablonra képzelem ezt.

Mikor kicsit tisztább pillanatom van, vagy épp valamilyen természettudományos tárgyal foglalkozom, akkor viszont határozottan az "1. kategóriához" tartozom. Ilyenkor nem hiszek semmiféle spirituális dologban, még a lélekben sem, mivel úgy gondolom, hogy minden a fizikán, biológián és a kémián múlik.

Szóval hangulatfüggő. :)

a nagy poén az, hogy aki teljesen tisztában van önmagával, lehetőségeivel, és minden pillanatban a valós maximumot hozza ki magából, tehát nem azt amit annak vél, hanem azt, ami tényleg a legjobb(törekedve arra mindig), az tökéletesen tisztában van azzal is, hogy az ezotéria micsoda valójában. tehát nem csak hiszi ez utóbbit, de tudja is, hogy mi fán terem...így nem él semmiféle tévhitben...és láss csodát, a kettő működhet egyszerre is. :P

ugye a reálisság az a valósság talaja...aki pedig a valóságban él, az tudja, hogy minden igaz(ezotéria is)...persze csak egy bizonyos szemszögből...az Egészéből. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

"Te ezeket honnan tudod? Esetleg tapasztaltál már valami természetfelettit, ami bebizonyítaná ezeknek a helyességét? (Mert én igazából ezért nem tudom elhinni, mert nincs rá bizonyíték.)"

Nem, nem tapasztaltam természetfelettit, mivel olyan nem létezik...én magát a komplett, teljes természetet tapasztaltam/tapasztalom meg minden egyes nap, és Az mondja ezeket nekem...lehet furán fog hangzani, de ez Isten. :)

ui.: amúgy pedig van egy fajta világszemlélet, ami el van fogadva közhitben, tökmindegy, hogy az ember vallásos, ezoterikus, vagy tudós, vagy akármi...az ember úgy hiszi, hogy azon a jelenetsoron túl, amit a teste képez le, mint képzetet, amiben a világérzet jelenik meg, létezik még egy világ kívül, ami jelet küld önmagáról...az az igazság, hogy ezzel a világgal nem tudunk érintkezni sohasem, ezt csak odaképzeljük tudatunkon kívülre...tudod van egy másik és egyetlen lehetőség ez mellett...hogy a világ szimulált...méghozzá egy egyetemes Elme részéről, amiben minden létezik egyszerre, azaz mindent tud, aminek nincsen szüksége fizikai testre, hogy létezzen, és teljes tudatában van Önmagának, ami megjeleníti saját akaratából a világot, ami által a mi elméink tapasztalathoz jutnak, és tulajdonképpen a világképet rávetíti a mi tudatainkra...az álomhoz hasonlóan, ott sincs külső világ, csak érzet, és tudod jól, hogy abban is van tér és idő egyaránt. Láthatod, hogy két lehetőség van...a világról megélt információ vagy kívülről érkezik, vagy belülről...lehet választani...de egy dolgot még megjegyeznék...ez az utóbbi nem ellent mond az előbbinek, hanem túlmutat azon, vagyis többet mond.

Megpróbálom neked absztrakt módon példázni, hogy mit is csinál ez az Elme. Úgy képzeld el a dolgot, hogy amikor mondjuk te elképzelsz magadban egy szituációt, jelenetet...akkor végül is te, mint "teremtő", hozod létre magadban az anyagot, és az anyagcsoportok mögé, amiket megjelenítesz az epizódban, önmagadat rakod be mint értelmet, az általad megjelenített objektumokhoz tartozó fejlettségben, de ha a gondolatsorban megjelenő egyik egyén(ember) szemszögét nézzük, az csak a testen lát ki első rendben, mert nem tudja, hogy Te "ott" vagy mögötte latensen, csak azt tudja először, hogy valamit érzékel, tehát feltételez egy külső világot.

üdv

26/F

LastOne.Left