Ilyet tudok csinálni?
Szóval voltak olyan emberek, akik nagyon csúnyán kihasználtak, tudom, az én butaságom, hogy nem vettem észre hamarabb. Ha valakit nagyon megszeretek, vakon bízom benne, helyette magyarázom meg a rossz dolgait. Vagyis egészen eddig, most már sokkal kételkedőbb vagyok.
Még mindig nagyon fáj, amit velem tettek. Nem bosszút szeretnék, hanem hogy érezzék, amit én, és emiatt rájöjjenek, hogy hibát követtek el.
Szóval a kérdésem az lenne, hogy tudok-e valahogy hatni az érzéseikre?
Nem nagyon hiszek az ilyenekben, de ha van rá esély, akkor kipróbálnám. Sokszor ábrándoztam róla, hogy jó lenne.
Köszönöm a válaszokat!
Csak az a baj, hogy ez nagyon sok pénz. Az én állapotom is viszi, most Édesanyám súlyos beteg lett, a helyi kórházban már le is mondtak róla.
Csak valami SZTK-s megoldás jöhet szóba.
Februárban történt valami furcsa. Velük álmodtam, és olyan hihetetlennek, távolinak történt ez az egész amikor ébren voltam még akkor is. Azt hittem, hogy ez volt a csodás fordulat. Sajnos csak pár hétig tartott.
Én hiszek Istenben. Évekig tanultam hittant.
Nem tudom, a karmában viszont nem hiszek. Én tudom, hogy senkinek nem ártottam, akkor én miért kapom ezt?
Én sem lennék képes bántani, tehát nem úgy kell elképzelni, hogy arra vágyom, hogy szenvedjenek, hanem valamire, ami megindítaná a lelkiismeretet. Bántani én sem tudnám.
A karma nem hit kérdése. Csak gondold végig logikusan, amit tapasztalsz, (ti. az életed) nem egyéb, mint okozat. Az okozó pedig nem egyéb, mint Te magad. Számtalan, az unalomig ismételt már-már közhelyes szólás is erre utal.
(pl. ki mint vet, úgy arat. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Add azt, amit kapni akarsz, mert azt kapod, amit adtál. Ha korpa közé keveredsz, (gondolatok szintjén is!) megesznek a disznók. stb. stb. stb.)
Továbbá hagyd már ezt a lelkiismereti izét, mert megiszod a levét.
Továbbá honnan veszed, hogy Te soha senkinek semmi rosszat? Nem emlékezhetsz a korábbi életeidre!?
Továbbá légy hálás nekik, hogy most általuk, az ő segítségükkel "törleszthetsz" valami karmikus adósságot.
Elnézésedet kérem a hengnemért, de egy csomó értelmes hozzászólás van már, amiket valami vakság okán, nem veszel figyelembe! Ébresztő!!
Én keresztény vagyok, azzal nem jön össze a reinkarnáció. Így, ha az én hitem szerint csak 1 élet van, akkor eleve nem hihetem, hogy az előző életemben rossz voltam.
De ez túl van tárgyalva. Nem lehet, felfogtam.
Ja, és teljesen úgy állította be néhány ember, mintha ártani akarnék nekik. Ezért mondtam a lelkiismeretet mindig. Mert nem akarom, hogy betegek legyenek, szenvedjenek.... stb.
És még egy kérdés: Te honnan tudod, hogy miket csináltam az előző életemben? ;) Ha én nem tudhatom, akkor szerintem egy teljesen idegen ember sem. Persze, ha elvonatkoztatunk attól, hogy ebben nem nem hiszek.
Tiszteletben tartva a felfogásodat, fussunk neki a témának máshonnan. A keresztény tanításokban is több helyen találhatsz utalást hasonló helyzetekre. pl., "ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel." Itt sem arról van szó, hogy ha Neked valaki okoz egyfajta tapasztalást, akkor juttasd hasonló tapasztaláshoz. Épp az ellenkezőjéről van szó. De említhetném "ha valaki megüti az egyik orcádat, tartsd oda a másikat is." Szintén ua. a helyzet. Ha valóban keresztény vagy, hogy jön ide az, hogy Te akarod a felebarátodat olyan helyzetbe hozni, ahol tőled azt kapja, amit neked okozott?? Nem stimmel, ide sem, hiába mondod magad kereszténynek:( És akkor még nem beszéltünk, a felebaráti szeretetről, ami feltétel nélküli kell, hogy legyen a tanítás szerint?!
Értsd meg, az ítélkezés nem a Te dolgod. A keresztény tanok egyik alapja, a megbocsájtás. Az hol van a sztoridban? Ha szépen végigveszed az általad elfogadhatónak tartott keresztény kultúra vonatkozó passzusait, előbb-utóbb rá fogsz jönni, hogy az egésznek semmi értelme nincs azon az alapon, ahogy a kérdés fölmerült benned.
Valóban keresztény vagyok, de ha egyszer bántanak, nem fogok feltétel nélkül megbocsátani. Halványodik az évekkel, eddig mindenkinek sikerült is, pedig nem jött oda elnézést kérni.
Az egyik pap mondta, idézem: " Nem bűn, ha nem tudsz megbocsátani, annak aki megbántott, ÉS nem kért bocsánatot. Az természetes, hogy haragot érzel." És még valami olyasmit is hozzátett, hogy a keresztények nem hülyék, nem úgy kell elképzelni, hogy megbántanak, és mintha mi sem történt volna. Ha szívből elnézést kért, és akkor sem akarunk megbocsátani, az már bűn.
Jézus meg tudott mindenkinek bocsátani, de lássuk be Ő Isten fia, a második isteni személy,én meg csak ember.
Van egy ismerősöm, kb. velem egykorú, Neki már megy. Azt hiszem, ehhez meg kell érni, és komoly lelki folyamatokon kell átmenni, hogy az ember bárkinek meg tudjon bocsátani bármit.
Nem az én dolgom az ítélkezés, nem is akarok a Jóisten helyett ítélkezni. De tényleg nem örültem volna, ha megbánják.
A téma túl van tárgyalva. Évekkel ezelőtt volt, szerintem most is csak a rossz események hozták ki belőlem, amúgy nem szoktam foglalkozni vele. Már egyetemre járok, itt az ideje elfelejteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!