Miért fél az ember? .

A félelem jóval több, mint egysuerű biológiai folyamat az életben maradásért:

A félelem különböző okokból eredhet, de fő oka elkülönültség érzésünk. Ha úgy érzem, hogy az enyém vagy, teljesen az enyém, akkor nem félek tőled, bármily erős és hatalmas vagy is. A gyermek nem fél az apja erejétől. Az apa lehet két méter magas, testes és erős. Mindenki fél fizikai erejétől, a gyermek azonban egyenesen odamegy az apához, és játszik vele. Nem számít, milyen erős az apa, a gyermek nem fél tőle, mert belső egységet alakított ki vele. Sajátjának érzi apja erejét.

A körülöttünk lévő világ gyakran ijesztget és fenyeget bennünket. Szükségtelen félelmet kelt értelmünkben vagy létünkben. Miért? Pontosan azért, mert még nem hoztuk vele létre egységvalóságunkat. Ha elönt minket az elkülönültségérzés, félelmünknek sem tudunk gátat szabni. Félelem pont azért van, mert tudatosan, vagy tudat alatt el akarunk különüli attól a mindent átható Valóságtól, ami örökkévalóan vagyunk.

Sri Chinmoy

ez elég mélyre nyúlik vissza.

ahogyan egy korábbi válaszló írta, azért van, mert az érzékelés során ugye, hogy olybá tűnik a testünkből tekintünk ki az értelmünkkel, félreértjük a helyzetet, a tapasztalatot, és különállónak érezzük a dolgokat, mi magunkat elkülönültnek azoktól. ebből kifolyólag az egység érzet ugye nincs meg, és egyedül érezzük magunkat, ami automatikusan félelmet generál, mivel nincs velünk semmi, s amivel nem tartjuk magunkat egynek(mint a válaszoló apa-fiú példájában), attól félünk, legyen az bármi. egyébként ez egy másik problémát is behúz, mivel ekkor, ugye abból kiindulva, hogy elkülönültséget tapasztalunk, automatikusan saját érdeket veszünk előre, vagyis önzőek vagyunk.

ez a dolog félreértésen alapszik, mivel valójában egység van létezésben, és az értelmünk nincsen elkülönülve semmitől, sőt a világ, ami megjelenik, sem kívül van hozzánk képest, hanem az elméinkben, amolyan virtuálisan megjelenve, egy egyetemes, univerzális Elme által indukálva. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

Szia kérdező!

A félelem az úgynevezett "ős-ösztön"-ből maradt meg (nagyon helyesen). Evolúciós szempontból nézve, ha én kiválasztok egy embercsoportot, elkülönítem és évezredekig késsel fenyegetem őket és leszármazottaikat, akkor a nagyon kései leszármazottak, anélkül, hogy tudnák én mit tettem félelmet éreznének a késtől. Lefordítva, az ősembert évezredekig "ijesztgették" a vadállatok, a sötétség, stb, és ez bizony evolúciós nyomot hagyott, mint ahogy a két lábra állásunk nyomot hagyott a szaporodásunkon. :)