Szerintetek fontos, hogy egy ezotériával foglalkozó (magyar) ember helyesen beszéljen magyarul?

Mostanában megint foglalkoztat ez a kérdés. Nem akarok személyeskedni, de osztja itt az észt spirituális témában egy-két ember, akinek gyakorlatilag értelmezhetetlen a helyesírása. És ha véletlenül meg merem említeni, hogy hát bizony, nem biztos, hogy szívesen fogadnék el tanácsot olyantól, aki a legalapvetőbb szavakat sem tudja helyesen leírni, akkor az illető cseppet sem finoman elküld a jó édes anyukámba.

De én ezt nem értem! Miért azoknak ilyen nagy az arca, akik nem tudnak valamit! És miért érzik ettől magukat felsőbbrendűnek? És miért nekem kellene szégyellnem magam, amiért tisztelem a nyelvet, amin beszélek és alkotok?