Aki úgy dönt hogy nem születik le egy életbe annak mi lesz a következménye?

Mint már többször is említettem, ilyen típusú kérdésekre válaszul, természetesen én nem hiszek ebben, de ha te hiszel, ilyen lényegi dolgokat tudni kellene.

Nekem régen a Krisnások magyarázták, hogy nincs választási lehetőség, mindaddig kötelezően újra kell születni (akkor még nem voltak ilyen magyartalan, műveletlen szavak: "leszületni"), amíg az állítólagos lélek nem ér el bizonyos fejlettségi szintet, amikor már kiszabadulhat az újjászületések kényszerű köréből.

Például, aki rendszeresen ír ki ilyen típusú kérdéseket a Gyakori Kérdések felületére, azt jelenti, szeretné ezt tenni a következő életében is, így erre lehetőséget is fog kapni, de erre már Buddha is célozgatott, egyik ópiumos álmából felriadva, amikor maga elé meredve ezt mantrázta: gyakorikerdesek, gyakorikerdesek.

Semmi következménye nem lesz. Leszületik egy másik életbe, azt ennyi.

Alapesetben:

A lélek már a foganás előtt ismerkedik az anyával: körülötte van, hangolódik rá. Ha úgy érzi, hogy az anya személye és sorsa megfelelő alapot ad az ő sorsához, akkor eldönti, hogy szeretne adott anyában megfoganni. Ha úgy érzi, mégsem ezek a szülők adják az optimális alapot a következő inkarnációjához, akkor másik anya/ szülők után néz.

Erre a váltásra a leszületendő léleknek még az anyaméhben is van lehetősége (vetélések egyik oka). A magzat lelke az anyaméhben még nincs rögzülve a fizikai síkban, folyamatosan vándorol az anyagi sík és a túlvilág közt.

Sőt: van olyan, hogy egy másik lélek jobban szeretne adott szülőkhöz születni, így a már megfogant magzathoz tartozó lélek átadja neki a helyét, és új anya/ szülők után néz. (Ezt hívják lélekcserének.)

A születés pillanatában rögzülnek az ember pontos sorsmintázatai (pl. az asztrológiai képletet is a születés percre pontos idejére kell felírni), ekkor rögzül a lélek a fizikai testbe.

De az első hónapokban még ez csak egy laza rögzültség, a csecsemő lelke, aki még szoros kapcsolatban van az asztrálsíkkal (azért is van szüksége annyi alvásra, álmodásra), még mindig dönthet úgy, hogy adott inkarnáció nem eléggé jól illeszkedik hozzá/ a sorsához.

Ez meg a csecsemőkori elhalálozások egyik oka. A régi világban a lelkeknek nagyobb szabadsága volt felpróbálni a testét, inkarnációját, és elvetni azt, ha mégsem érezte elég jónak. Ezért (is) voltak régen viszonylag gyakoriak a csecsemőhalálozások.

Ma nincs ekkora szabadság, mert általában anyag-mágiával a testében tartják az elvágyódó lelket. Ez az anyag-mágia hétköznapi megnevezéssel a modern orvostudomány eszközeit, gyógyszereit jelenti.

Olyan viszont NINCS, hogy egy lélek semmikor és sehova ne inkarnálódjon, ameddig el nem éri az Isten-állapot szellemi fejlettségét, ami pedig nem egy egyszerű dolog, és nagyon sokáig tart általában (évmilliók). Az emberi lelkek általában nagyon fejletlenek, nekik még nagyon messze van az Isten-állapot, szóval kikerülhetetlenül inkarnálódni fognak, le fognak születni, és inkább előbb, mint utóbb. Ha nem az egyik opcionális életbe, akkor egy másikba, ha nem az egyik szülőhöz, akkor egy másikhoz. Ebben esetleg lehet válogatni, de a leszületésben nem, az kényszerűen meg fog történni.

Sőt: még az is lehetséges, hogy egy másik, a Földéhez hasonló spirituális szintű, de valamelyest másabb (általában könnyebb) karmarendszerű bolygóra inkarnáljon a lélek. De inkarnálni muszáj.

Már miért ne lehetne nem leszületni?

Sok a kérdés, mert törölték a többi életeink emlékezeteit ideiglenesen, ameddig a Földi avatarunkat birtokoljuk, de valójában tudnánk ezekre a választ.

De, ha belegondolunk miért is jó ez? Ez olyan mintha egy számítógépes játékot játszanál mindig újra és újra és sosem leszel szabad. És, hogy ez kiknek és miért jó megannyi kérdést vet fel.

Én egyszer megálmodtam azt az állapotot, amikor egy szabad világban fogok élni, amit én alakítok és formázok kedvem szerint, mert a végső cél így nyerne értelmet, nem úgy, hogy mindig újra és újra kezdjük, vagy épp a Pokolban szenvedünk, esetleg a Mennyben szolgálunk.

De akkor az örökké bolyongó lelkek vajon milyen utat választottak? Sehova se akartak menni és két világközt ragadtak inkább, mintsem választani kelljen, vagy kényszeriségből újra kezdeni. Vagy épp a túlvilágon minket váró szeretteink, akkor miért nem inkarnálódnak még újjá? Hisz akkor nem várna senki odaát.

Én őszintén szólva a távoli jövőben, már nem születnék le, hisz ez a világ már csak rosszabb lesz, talán egy régi elfeledett korban, ahol tényleg szabadnak lehet lenni pl: egy Skyrimhez hasonló világban. De ahol már a mesterséges AI fog irányítani mindent meg minden a pénzről szól és semmi értelme a létnek csak dolgozni meg hülyeségeket tanulni, abból nem kérek. Én öreg léleknek tartom magam, mert eléggé belefáradtam már az élet dolgaiba és mindig azt érzem, én már idős vagyok bohóckodni, mert sok életet leéltem már, de valamiért ezt az utat kell most járnom remélhetőleg utoljára, aztán kerül amibe kerül kilázadom a végső szabadságomat, nem fogok senki rabszolgája lenni és kénye kedve szerint mindent újra kezdeni.